Isza / Jézü nem hagyott hátra írott szövegeket. Így a tanításait a tanítványainak lejegyzéseiből ismerhetjük. Nem egyedülálló ez a helyzet. A fél évezreddel előtte járó Budda követői is éppen ilyen helyzetben hisznek… csak sokkal több ősi, szent szöveggel… Ezen a szálló szó avagy szó-szálló (Sz.) helyzeten csak a Világ első világvallás alapítója Mání változtatott ,,,

A keresztény hagyomány szerint Isza – Jézü – Jesúa – avagy a Megváltó-nak 12 tanítványa volt. Ők voltak az Aposztolok, azaz a Küldöttek. Illetlenül kár a neveiket folyton selypesen „apostol” alakban emlegetni. Ezért magam a görög eredeti tőhöz ragaszkodom.
Mai ismereteink szerint 11 Aposztol, azaz a Küldött be is töltötte a küldetését. Írásaik és cselekedeteik fönnmaradtak. (A 12.-é is.) Mégis valaki kihagyta, sőt kiszerkesztette Őket a Szentírásból.
Miféle önkény dönthet évszázadokkal utánuk és több, mint másfél évezreddel előttünk az olvasandó meg a nem olvasandó Szent Szövegekről ? Innen tovább lépve a fő kérdés : Miért is kellene sötét középkori szerkesztőkhöz igazítanunk a mai Hitünket ?

A Hiteles Biblia az Aposztolok, azaz a Küldöttek írásait és cselekedeteit tartalmazza.
Ez lehet a Szentírás gerince, míg a többi, minden más csak toldalék ! Melléklet …
Persze ezeket a mellékleteket is érdemes újra szürcsölni meg újraszerkeszteni bő 1600 esztendő távlatából…

Apos(z)toli Biblia – Az Apos(z)tolok Bibliája – A 12-es Biblia vagy A 12( +2)-es Biblia – A Hiteles Biblia (2026 Áldás hava 7.-én)

Az evangelium a görög eredetű euangelion (εὐαγγέλιον) szó latinītása; bár az éppen latinul is él a ritkásabb bona annuntiātiō alakban. (A ma gyakori evangélium ejtése teljesen téves, hiszen a hellénben nem éta, hanem epszilon van.) Jelentése: ’jó hír’, ill. ’örömhír’. Jézü(s) megjelenése és egész működése – minden szava és tette – maga „az evangelium”.

Egyházi szemléletben minden evangelium egyetlen irányba mutat, arra, hogy az Ő személyében a földön İsten megígért uralma beteljesedett.

Az īrott evangeliumok Jézü(s) tanītásait és tetteit örökítik meg. Az Újszövetség gerince, csigolyái az evangeliumok. Az Újszövetség azaz Hitünk Gerince‘nek négy csigolyája a négy evangelium. De hol van e Gerinc többi csigolyája ? A Bibliában, a mai Újszövetségben szereplő könyvek, a négy kánoni euangelion : Máté, Márk(us), Lúqá’ és János euangeliona.

Lúqá’ neve arámájul /ܠܘܩܐ, héberül לוקא csak a görögben vált Lukasz-szá, ebből a magyarba tévetegen szivárgott át Lukács-csá…

(Szent) Máté eredetibben (Szent) Mattaj aposztol, avagy az evangeliszta Lévi Máté neve a héberben Mattanja, ‘Isten ajándéka’ jelentésű.

Guido Reni : ***Máté evangélista és az angyal*** (1630-1640)

Az apokrüph[1] euangelionok avagy a „Rejtett Örömhírek” pedig a Bibliából kimaradt, – pontosabban kétes célzatossággal, módszeresen kihagyott, majd egy bő évezreden át üldözött és pusztītott – īrások.

Ím, néhány túlélő apokrüpha, azaz Rejtett Örömhír : Mária, Bertalan, Fülöp, Péter, Tamás, András, Barnabás meg Júdás evangeliuma, Az apostolok emlékezetei… vagy Emlékezése ???).

A Biblia gerince azaz Jézü(s) Tan(ítás)a, az „Újszövetség”, amelyben négy csıgolya a négy euangelion. İtt lenne már az ideje, hogy – a pótcsıgolyák mellett-helyett – a többi csıgolyát is vısszaillesszük végre Hit(könyv)ünk gerincébe ! A csaknem két évezrede (tetsz)halott apokrüphák, a kirekesztett Örömhírek végre vısszakerülhetnek Hitünk életébe és vérkeringésébe… Hitelesség dolgában megjegyzendő, hogy Máté meg János evangelionja az aposztolok, vagyis a (közvetlen) tanítványok evangeliuma. Márk(us) már csak a tanítvány (Kéfa (Κηφᾶς)/ Péter) tanítványa. Lúqá’ (Lukács) pedig legjobb esetben is a tanītvány tanítványának (a zsidó Saul-Paulnak) a tanítványa lehetett, így īrása – bármily bölcs és tanult ember hagyatéka – a kihagyott tanítványok (aposztolok) īrásainál semmiképpen nem lehet(ett) hitelesebb. Nemhiába hasonlítom a gerinc csigolyáihoz ez īrott örökséget. Csaknem harminc csigolyányi evangelium kallódik máig, több közülük üldözött, mert keresztény „gnosztikus” szemléletű… A mára már elfeledett 382-es Római meg 397-es Kárthágói zsinatokon zsémbes meg rıgolyás vén egyházatyák hóbortjai (szerint) csonkolták az euangelionok gazdag szép füzérét „Új Szövetség”-gé… Vajon Kinek a Szövetségévé? Ki ellen (való) szövetséggé ?

… Alexandriai Szent Athanasziosz (Ἀθανάσιος Ἀλεξανδρείας) püspök, az Orthodoxia atyja 367-ben a 39. számú Húsvéti Levelében fölsorolja mind a 27 újszövetségi ıratot, amelyeket kizárólagosan „szabad” használni az İsten-tiszteleteken és az egyházi életben. Ugyan mi vonatkozása van vagy lehet a mai Hit-keresőkre nézve Alexandriai Szent Athanasziosz ó-rıgolyáinak ?

Az Újszövetség részlete egy 3. századi papiruszon (Biblioteca Apostolica Vaticana)

A bibliai (mind ó-, mind újszövetségi) kánon kialakulása a Római Zsinaton az 382-ben elnöklő I. Damasus (366-384) pápa nevéről „Decrētum Damasī” [ejt: Dekrétum Damaszí] azaz Damász Dekrétuma-ként ösmeretes az egyház történelmében.
Elgondolkodtató… Ó- meg középkori sötét babonászok helyett az Eredeti Forrást kellene fölkutatnunk és buzgón kortyolgatnunk ! Ugyan, mi akadályoz ma bennünket ebben ?

İdeje lenne vısszatérni végre a sötét korok sötét cenzorainak hályogosan homályos vılágától az Igazı Örömhír(ek)hez !!! A Tısztasághoz !!! Az eredeti euangelion(ok)hoz !!! Vagy… A Hit Igazsága helyett mára neveveszett Athanászioszok meg Damászuszok örökén kell hirdetnünk inkább az ős-álságokat ?!

Egy olyan korban, ahol a források és az adattárak hozzáférhetőségének (első) nagy forradalma már lejátszódott… Sötét középkorok múltán fölvılágosult Új Húsvétok fényében föltámadhat végre az Örömhír, a Szentīrás is eredeti forrásához méltó fényes és friss pompájában, amelyből az évezrede cserbenhagyott koptok és ethiópok őriztek meg nekünk rıtka csodás kincseket…

A kanonizált evangeliumok csak a dűleteg romos alapot adhatnák további alapos hit-vızsgálódásunkhoz ! További, szélesebb-tágasabb alapot az elhallgatott „apokrüpha” evangeliumok jelenthetnek a Jövő meg a Megújulás Evangeliumaihoz ! Mégis csak időtlen-idétlen vállalás (lenne) az egész vılágot megrázó mai adatforradalom után a középkori kódexíró korlátoltságával a méltatlanul kirekesztett evangeliumokat továbbra is agyonhallgatni egy sötét ó-közép-kori kirekesztő szerkesztő(ség) kedvéért.

Számomra… Különösen érdekes, hogy hogyan maradhatott ki éppen a kétkedő Thóma azaz Tamás Evangeliuma meg a Tamás apostol cselekedetei a Bibliából. Pedig annyi érdekes szállal fűzi össze a Megváltó történetét… No meg Tamás révén élnek ma Indiában keresztények, az Ő szertartásán meg az Ő Hitén…

A 6. század táján (három) nevet is találtak a mágusoknak. Caspar, Melkhior, Balthasar, azaz Gáspár, Menyhér(t) meg Boldizsár. A legelsőnek, a keleti szıttya, azaz szaka Gondophar(esz)-nek, páli nyelven GUDAFARA’nak az arcát is ismerjük, hiszen örökül hagyta azt a pénzén. Az ókeresztény Gundafor névalak éppen a Tamás apostol cselekedetei latinul Acta Thomae Rejtett Örömhíréből ismeretes.

**Gondophar(esz) / Gudafara / Gundafor** arca – Gáspár **aranya**

Talán éppen Ő hozta az Újszülöttnek az aranyat, talán épp a saját képével…

Az apokrüph Toma (Tamás) aposztol cselekedetei szerint Gudnafárnak a születésekor a kis Jézü(s)t látogató indoszıttya (indoszkűtha) mágus-kırálynak a fıát – az ıfjabb Gondophar(esz)t vagy Gudnafárt vagy Gundafort – maga Toma tanította-térítette(?) meg a Megváltó hitére… A magyarra Tamásként torzult arám(i) név eredetijében Toma (ܬܐܘܡܐ)‎, talán Tóma, görögül meg Thómasz (Θωμᾶς), ahol az „sz” a végén csak a(z illendő) hímnem kedvéért kell(emetes).

Ha Saul – a későbbi Paul(us) – akit Jézü(s) sohasem küldhetett, hiszen sohasem lát(hat)ott – hiszen koránál fogva sohasem taníthatta Őt tanītványai körében, – mégis „apostol” azaz „küldött” gyanánt tűnhet(ett) föl utólagos(an) „evangelizáló” személyiségével, úgy szinte bárki, hithű igehirdető tetszeleghet és szerepelhet „apostol”-ként ! A minden ízében hívő és magyar Gyalunk, azaz Juhász Gyulánk költészete könnyen kaphat ilyen szerepet gazdag nyelvi tehetségének átható meg mély hitének megható költemény-tárával… akár húnytában-múltában is megidézve, immár hitköltőként „kanonizáltan” is evangelizálhat…

Magyar Örömhírünk része lehet : Juhász Gyula evangeliuma is !

Apos(z)tol(osz) azaz Küldött lehet. – Saul a zsidó-keresztényeké, Gyalunk meg a magyar, a tősgyökösen honi hívőké.

A magyarságnak föl kellene végre már nőnie hivatásához: A Föld szívét a Kárpát-medencét kiteljesíteni és megőrizni Szeretetben Hívőnek és dúsgazdag műveltségében is illően Magyarnak !!!

[1] Tisztességgel, üpszilonnal, ógörögül… a leghellénhűbben-helyesebben apokrüph lenne, de ezt a kétajki réshangot szinte senki nem érti ma már… a mai magyar meg ejteni nem tudja… Ezért (másutt) gyakran a rontott-nyomorított „apokrifa” alakban olvashatjuk…

2026. Áldás hava 7-10.
Bár bizonyos szövegrészek 2017-2020-as írásaimban már megjelentek…

Forrásaim :

Vizsolyi Biblia (1590) – Károlyi-Biblia A Biblia Károlyi Gáspár és lelkésztársai általi fordítása
Charlesworth, James H. (2008). The Historical Jesus: An Essential Guide. Abingdon Press. ISBN 9781426724756.
Powell, Mark Allan (2018). Introducing the New Testament: A Historical, Literary and Theological Survey (2nd ed.). Baker Academic. ISBN 9781493413133.
Perkins, Pheme (2009). Introduction to the Synoptic Gospels. Eerdmans. ISBN 978-0-8028-6553-3.
Juhász Gyula evangéliuma (Torontál Kiadó, 2017) Szerk. : Péter László / Szabó László