Az İ – a tisztös magyar „nagy i” jelölésére való.

İsten áldd meg a Magyart !

İsten – nevét ugyanúgy īrom, ahogyan Kölcsey īrta jó 200 esztendővel ezelőtt… A Hymnus kézıratán is így maradt fönn ! E jelnek ugyan hang-megkülönböztető szerepe ma nincsen anyanyelvünkben, de más műveimben is rendszeresítettem a magyarból már kihalt – csak ragozásainkban emlékezve élő – magyar „mélly i”-től, azaz az „ı”-tól való megkülönböztetésre. (Pl.: … Ihar, Ipar, Iram, Irtás mindig és következetesen pontatlan „I”-val szerepel mondatkezdő helyzetben vagy tulajdonnévi szerkezetben.). Ha nem teher a magyarnak a rég kiveszett „ely” (helyes)īrásos emlékezete meg következetes (le)jegyzése, jelölése, hát ez sem lehet az !

A kétkedőknek ajánlom Kölcsey-t !

Kölcsey Ferenc (1790–1838) – Anton Einsle festményén

Kölcsey-t pedig meghamisítani illetlen lenne…
Íme hát, ajánlom az eredeti szövegében :

Hymnus,
a’ magyar nép zivataros századaiból.

İsten áldd meg a Magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart
Ha küzd ellenséggel,
Bal sors a’ kit régen tép,
Hozz reá víg esztendőt,
Megbünhödte már e’ nép
A múltat ‘s jövendőt !

Őseinket felhozád
Kárpát szent bérczére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
‘S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

Értünk Kunság mezejin
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszejin
Nektárt csepegtettél.
Zászónk gyakran plántálád
Vad Török sánczára,
‘S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
‘S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló Mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd Töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain
Oszmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének ?
Hányszor támadt tennfiad
Szép hazám kebledre,
‘S lettél magzatod miatt,
Magzatod hamvedre ?

Azután itt két verszakot megrágott az idő…

Bújt az űldözött ‘s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szertenézett és nem lelé
Honját a hazában.
Hegyre hág és völgybe száll,
Bú ‘s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
‘S lángtenger felette.

Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek
S Ah szabadság nem virúl
A holtnak véréböl,
Kínzó rabság könnye húll
Árvánk hő szeméböl.

majd épen fejeződik…

Szánd meg İsten a’ Magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kinjának.
Bal sors a’ kit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödtte már e’ nép
A’ múltat ’s jövendőt.!

Cseke, 1823 január 22.-én

Az elbizonytalanodóknak ajánlom figyelmébe, hogy még az eredeti, több mint 200 éves kézirat is hozzáférhető :

A Hymnus eredeti kézirata – talán az egér rágta, vagy a labanc… vagy a 2. Ukrán Front…

Kölcsey Ferenc – kéziratának tanúsága szerint – 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Hymnus kéziratát.

Érdemes hát számot vetnünk!
Mi magyarok…
A Magyar Kultúra Napján elszavaljuk büszkén „Hymnus”-unkat?

A Magyar Kultúra Napján – Vajon, hányan tudjuk még a „Hymnus”-t?
Szavaljuk e napon büszkén együtt szüleinkkel, gyermekeinkkel, unokáinkkal !

Kerek kétszáz esztendeje íródott a Hymnus !

Kölcsey Ferenc: Hymnus – Csernák János szavalatában…

A Magyar Kultúra Napját 1989 óta ünnepeljük
Förgeteg (január) hava 22.-én, a Hymnus íródásának emlékére.

A Magyar Kultúra Napján – Szavaljuk mind büszkén a ma 200 éves „Hymnus”-t !!

İsten nevét helyes ıratában már több, mint 150 éve meghamisítják…

Kölcsey Ferenc Hymnus költeménye a Vasárnapi Ujságban 1861-ben

Ha İsten nevét meghamisították is, érdekelhet ez egy Igaz Hívő Magyart ?!

Többre hivatott nemzetünk maradék gyökérzetének ápolásával Magyar Életünk is megtisztulhat…
Új Életre kelhet…

Kölcsey Ferenc: Hymnus – Bessenyei Ferenc szavalatában…

Örömünkben-bánatunkban ismételjük hát, és szavaljuk mind, családi körben, Otthon!
A globalizmus fertőjétől utólsó mentsvárainkban…
Mert… Ha mind hisszük, hát Igaz lehet megint, hogy…
Árpád hős magzatjai felvirágozának…

Szebb Jövendőt kíván minden magyarnak:

Dr. Szabó László
Magyar Kultúrális Örökség Alapítvány
alapító