Gyalunk, azaz Juhász Gyulánk eggy majd még eggy költeménye nyomán támadt bennem a kérdés :

Phaethón nevét írhatjuk-e ma Faeton alakban ?

Az antik nevek helyesīrásában a római nem okoz gondot, hiszen latin betűvel īrtak.
A hellén-görög már ennél sokkal fınomabb kérdés. Lássunk csak eggy példát :

Phaethón lehet-é ma Faeton ?

Phaethón azaz Φαέθων a ‘Fénylő’ neve óhellén eredetű.

Az már maga is eggy hülye kérdés, hogy… Fa-e ton ?
Ez az ősi hellén – sőt, talán még ősibb – Phaethón ‘Fénylő’ képéhez föl nem ér…

A „Ph” átírása „F”-re még talán elfogadható, bár a rómaiak sem tették, mert érezték a (még akkor élő) két réshang, a (hellén) kétajki „Φ” és (latin) a fogajki „F” közötti különbséget a hangzásban. A „Phaethón” görögösen pösze „θ”-ja („th”-ja) nem „t”, de hosszú „ó”-ját kurtítani a magyarban már magunk elleni vétek is lenne. Téveteg Faeton tehát tisztességgel a könyve(i)mben csakis Phaethón lehet !

E kérdés a Juhász Gyula Hellén Regedelme kötet(em) szerkesztésekor merült föl.
Már az összegyűlytött költeményeiben is mutatkozik eggy igen feszülő ellentmondás a két Phaethón-költemény címében is. Az első Phaethon, a második meg már Új Faeton címen szerepel. Egy életművet összegző kötetben össze kell(ene) hangolni azokat az apróságokat is, amelyeket talán a költő saját életében sem tett meg. De nagy az esély, hogy az Ő értelmével ezt is rendbe tette, csak a szerkesztők szeszély(e)i szerint torzultak tovább a neves költeményeinek címei…

Magam a hellén eredetihez ragaszkodtam. Azok illő és helyes magyar átiratait követtem és követem.

Gyalunk igen termékeny volt a hellén hit meg a görög regedelem fölelevenítésében (is).
Csak Phaethónról két költeményt is teremtett 1905-ben majd 1907-ben :

Phaethón

Tajtékzó paripák szaladnak át az égen,
Szikrázó szekerén harsogva száll a Nap,
Ösvényén kétfelől tűzrózsák hullanak,
Ujjongó Phaethón gyeplőt ereszt merészen !

De íme : zökkenés, de hallga: a kaosz
Föltámadt szörnyei dörögnek zúgva, bőgve,
Megroppan a szekér örök mélységbe dőlve,
A horkant paripák kantárja szakadoz !

És míg a szörnyű gömb vörös lángot dobálva
İsteni ívet ír az égő Óceánba,
Fiatal Phaethón alakja tündökölve
Örök fény közt suhan a sötét semmi-ölbe.

1905 …

Phaethón (Φαέθων), a Nap-lovas Klümené (Κλυμένη) ókeanidának Héliosz (Ἥλιος) Napistentől való gyermeke a görög regerendben. Itt hangsúlyozandó : Phaethón a Magyarok Csillaga, avagy a latinkodó Juppiter bolygó (már korábbi) ősibb hellén neve is.
Ekként megismétlődő jelenségek, bolygó körök párhuzamos átvitt értelmű neve is…

Álljon hát itt Gyalunk kedvenc festője képe !

Juhász Gyula prózai szavaival: „Háromszáz éve született Rembrandt, a legnagyobb hollandus festő, a németalföldi művészet Shakespeare-je. Három század nem ártott, csak használt az ő óriási zsenijének. Mert Rembrandt is a korát megelőző és örökké új lángész típusához tartozik. A modern festészet egyik legelső és legnagyobb előhírnöke ő. Az első festő, akinek „levegő” van a képein, igazi, éltető levegő. A fény és árny csodálatos játéka is először az ő hatalmas képein jelentkezik. […] Rembrandt az a festő, aki a modern kép egyéniségét, jellemét, lelkét találja meg és mutatja be: az élő és éltető, vibráló levegőt, fényt és árnyat. […] az impresszionista irány diadala egyszersmind az ő festői lángeszének elismerése, érvényesítése volt és ameddig a festészet megmarad annak a fényt és színt és formát reveláló művészetnek, ami ma, addig Rembrandt mint élő és éltető erő fogja irányítani, nevelni és gyönyörködtetni a jövendő nemzedékeket. Az ő három százados ünnepe nem emlékezés, hanem igazi apoteózis.” (Szeged és Vidéke, 1906. július 15.)

Majd a régi Phaethón-ja nyomán, két esztendőre rá Gyalunk újabb Nap-lovassal lép(tet)ett elő…

Új Phaethón

A csillagok közé suhanva
– Bús árnyam száll e tájon át –
Az élet egyre hidegebb lesz
És nem lelem tűnt örömök nyomát.

Szállok a kékes Szíriuszba
– Hideg fény, ó de úgy ragyog –
S a magasságban sorra gyúlnak
Dalaim, az új, hulló csillagok.

Csak néha szédül a fejem még,
– Ó régi, édes, bús mesék –
Mikor a mélyből feltör egy hang,
Mely egykor szerelmes szívemben élt !

Mely egykor úgy csendült remélve,
– Letört szerelmek, csönd legyen ! –
Mint orgonaszó lágy zenéje
A májusvégi, régi ünnepen !

…De ekkor a Nap kocsijának
Gyeplőit ércesen fogom,
Ne szédülj, dalok Phaethónja,
Törj csillagokba, sápadt homlokom !

1907 …

Regelőhang

Élete fehér virágába, azaz 90-es évein fölüli „klasszikus korába” lépett Péter Lászlóval, azazhogy „Laci bátyám”-mal való szerte kalandozó beszélgetéseink és kibontakozó közös kötetünk, a Juhász Gyula evangéliuma adta az ihletet, vagy talán inkább már a kötet szerkesztése maga adta ötletemet következő kötetünkhöz. Péter László életművének – saját bevallása szerinti – legjelentősebb darabja a Juhász Gyula összes verseinek kritikai kiadása. Álma szerint hattyúdala lehetne az új, immáron „végső” alakjába öntött „Juhász Gyula összes versei”. Erről együtt álmodva saját, féltve őrzött, kéziratos bejegyzéseivel, meg betoldott cikkeivel dús kötetét bízta rám. Ennek forgatása közben fogant bennem e „következő” kötet terve… Eddig is ismertem Juhász Gyula görög témájú költeményeit, de ezek gyakoriságára, nagy számára a kötet sűrű forgatása közepette döbbentem. Eddig is álmodoztam mély művelődéstörténeti merítésű hellén regés képes kötetekről, amely a pitty-puttykorba – képernyőfej „kütyükor”-ba azaz – „kütyükór”-ba borult gyermekeinknek is új tündököt nyithat a világra. Mivel Jégh Gyula ifjúságnemesítő regéskötetének újraszerkesztésében meg képesítésében is nyakig ültem, regealakjaihoz új meg új verseket lelve bontakozott ki ez új kötet képe…
Juhász Gyula költeményeiből tallózott Gyalu görög regerendje az értelmező magyarázatokkal, meg a hozzájuk illő pazar képekkel…

…
A klasszikus görög neveket az eredeti szerinti ejtésnek megfelelő magyar átiratban közlöm. Ezzel olykor költőnk kéziratát is átírom. (Kénytelen vagyok.) De a régen élt költők helyesírásnak maira váltása eddig sem okozott lelki furdalást a szerkesztőknek. Sajnos még akkor is bátran nyirbálták az eredeti iratot, ha az kiejtésben is eredeti, régies szép alakot őrzött. Magam ilyes barbár csonkításra, érzéketlen-… sórjázásra soha nem vetemedem. Idézésben mindenkoron a klasszikus eredetihez igazodom.

A jövendők költészethez szoktatása mindannyiunk felelőssége. Ez az újszerű tálalás talán visszavezetheti hüvelyktornás képernyőbe buggyant, kütyürabbá tett gyermekeinket is a klasszikus költészethez…
a műveltség forrásához és annak élvezetéhez…
Apákhoz-anyákhoz annyi a fohászom: Rendeljenek el napi kütyüszünetet!
És akkor…
Adják gyermekeik kezébe e kötetet!

Nyáry Szabó László

Ősforrások / Óforrások …

Érdemes még megjegyezni, hogy mennyivel többet tudhatnánk e mondakörről, ha a barbár világ – leginkább az Alexandriai Könyvtárat fölégető iszlám terror – el nem pusztítja Αἰσχύλος azaz Aiszkhülosz Héliadész ‘A Nap leányai’ művét, amely csak igen töredékesen – 12 cafatban és 400 sorban – maradt ránk.

Ennek a műnek a befolyása ma is nyilvánvaló az ezt még eredetiben ismerő Ovidius-on. 
Ajánlott olvasmány : Publius Ovidius Naso: Átváltozások

De Eὐριπίδης azaz az Athéni Euripidész Phaethón eredetiben Φαέθων, latinkodón Phaéthōn címmel is írt tragoidiát, amely a történelem viharaiban szintén elveszett…

A Krisztus előtt 420-ban írt mű néhány apró töredéke, azazhogy foszlánya fönnmaradt…

De ím eggy alaposabb táblázat a Phaethónt említó forrásokról :

Phaethón-források

Szerző	Mű	Kelte
Pseudo-Hesiod?	Unknown (lost)	7th century BC
Aeschylus	Héliadész (elveszett)	late 500s-mid 400s BC
Philoxenus of Cythera	Unknown (lost)	5th to 4th century BC
Euripidész	Phaethón (töredékes),  Hippolytus	Kr.e. 420 táján
Theodorides	Phaethon (lost)	363 BC
Plato	Timaeus	360 BC
Palaephatus	On Unbelievable Tales	late 300s BC?
Apollonius Rhodius	Argonautica	200s BC
Nicander	Unknown (Heteroeumena?) (lost)	100s BC
Satyrus the Peripatetic	Unknown (lost)	180-146 BC
Diodorus Siculus	Bibliotheca historica	60-30 BC
Cicero	De Natura Deorum	45 BC
Virgil	Aeneid	19 BC
Ovid	Metamorphoses	8 AD
Seneca the Younger	Medea	c. 50 AD
Pliny the Elder	Natural History	77 AD
Valerius Flaccus	Argonautica	c.79 AD
Statius	Thebaid	80-90 AD
Lucian	Dialogues of the Gods; Amber, Or The Swans	100s AD
Pausanias	Description of Greece	150-180 AD
Hyginus	Fabulae, Astronomica	100s AD
Servius	Commentary on Aeneid	ca 300s AD-400s AD
Quintus Smyrnaeus	Posthomerica	Late 300s AD?
Nonnus	Dionysiaca	400s AD
[anonymous author]	Scholia on the Odyssey	5th century BC to 9th century?
First and Second Vatican Mythographers	Mythography	9th–11th century?
John Tzetzes	Chiliades	12th century

És végezetül… Phaethón ma egy madár alakjában él…