Ezen a napon olvashatták eleink először :
Nekünk Mohács kell
Ha van İsten, ne könyörüljön rajta :
Veréshez szokott fajta,
Cigány-népek langy szívű sihederje,
Verje csak, verje, verje !
Ha van İsten, meg ne sajnáljon engem :
Én magyarnak születtem !
Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,
Üssön csak, ostorozzon !
Ha van İsten, Földtől a fényes Égig
Rángasson minket végig !
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk.
Az İsten İ-jét természetesen magam javítottam nagy(on) pontos İ-re, bár már Adynál is Nagybetűvel szerepelt, de Kölcsey Hymnus-os példamutatása nyomán mindig is pontosan, csakis İsten !
Nekünk Mohács kell
Megjelenése
Első megjelenése : a Nyugat 1908 április 16. I. évfolyam 8. számának 432.oldalán – Ady Endre – (Ha van Isten címmel másodikként A lelkeddel hálni után.) – További megjelenés : Az Idő 1908 december 28. I. évf. 1. szám 1. – Ady Endre; Szilágy 1909 január 7. XXVII. évf. 1. sz. 1. – Tárca – Írta Ady Endre – („Versek” főcímmel harmadikként Az Úr érkezése és a Ha holtan találkozunk után, a Májusi zápor után és az Én kifelé megyek előtt.) A versek alatti kísérőszöveg: Mutatvány az Illés szekerén című, most megjelent verseskötetből.; Magyar Közélet 1909 május 15. VIII. évf. 10. sz. 21. – Kötetben: Az Illés szekerén. I. kiadás Bp., (1909) A téli Magyarország költekörben (ciklusban) 49.; Az Illés szekerén. II. kiadás Bp., (1911) 49.; Az Illés szekerén. III. kiadás Bp., (1918) 49.; Az Illés szekerén. IV. kiadás Bp., (1919) 49. – Gyűjteményes kötetben először: Ady Endre összes versei. 1. [1930] 101. (562.)
Szövegkritika, szövegváltozatok
Az alapszöveg Az Illés szekerén. I. kiadás Bp., (1909) kötetéből való, amely megeggyezik Az Illés szekerén. későbbi kiadásának köteteivel, de két helyen pontosította a korábban a Nyugatban közölt változatot.
Szövegeltérések
| Főcím: Versek | Szilágy | |||
| Cím: Ha van Isten | 1908 ápr. 16. | Nyugat | ||
| 3. | Cigány népek | Nyugat | Szilágy | |
| 10. | végig: | Nyugat |
Keletkezéstörténet
Benedek Marcell Ady breviárium-ában (I–II. Bp., 1924. / II. 265.) ez a „visszájára fordított Himnusz” értelmezéssel szerepel. Talán még találóbban tömörebben, még ütősebben szólva ez az „anti-Hymnus” (Sz.) !
Ady önnön népére vonatkozó történelem-szemléletének azt a vonását folytatta és teljesítette ki, amely már az 1908 esztendő márc. 15.-én megjelent A magyar vigasságnak is a sajátja volt, s sajátja lesz majd az ugyanezen év augusztusában született – s A téli Magyarország költekörben (ciklusban) közvetlenül e vers elé sorolt – A kürtösök szava költeménynek is. A „nemzethalál” réme, mely a költő 1908 első hónapjaiban eluralkodott reménytelenségével és haláltudatával is kapcsolatban volt, itt a harcok nélküli idő, az önveszejtő tespedésre csábító béke (Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,) ostorozásával függött össze, amely motívum, egy publicisztikai írásában már három hónappal korábban is felbukkant: „minden szabadságharcunk nagyuraink számára gyújtott rőzsetűz volt. Mi ezt csináljuk már ezer év óta : föllángolunk, s könnyelmű tüzünk mellett nagyurak pirítják a szalonnájukat. A magyar históriának egy kádenciája van ezer év óta : béke a harc után. Rettenetes békék, gyönyörű, de gyilkos harcok után, melyekben pazarul ömlik a magyar vér, mondhatnók : szatmári békék.” (Csász. kir. kegyelmek. Budapesti Napló 1908 jan. 17.; Ady Endre összes prózai művei IX. 131.)
A címadással kapcsolatosan a Debrecenben élő Ady barátja, Ódry Árpád a színész idézett föl egy mozzanatot : „Volt egy Bartók-könyvem. Bartók Lajos történelmi drámája, a Mohács. Ezt magammal vittem egy Adyval való találkozáskor. Mutattam neki. Kezébe vette, forgatta, aztán nem kis bosszúságomra, a címlapjára firkantott valamit. Elolvastam. Ezt írta: Nekünk Mohács kell. Vállat vontam. S aztán elfelejtettem az egészet. […] Közel tíz évig hordozta magában ezt a Mohács-témát. Micsoda keserű, vad vers lett belőle.”
A történet hitelében Kovalovszky Miklós kételkedett, ezért a sorokhoz a következő megjegyzést fűzte: „A Nekünk Mohács kell című költemény csírájára utaló emlék érdekes, bár hitele kétséges. Adyban néha valóban sokáig erjedt egy-egy verse, de itt kerek tíz évről van szó. Bartók Lajos Mohács című drámája 1898-ban jelent meg, tehát szóba kerülhetett Debrecenben a két barát közt. Meglepő azonban, hogy Adyból már ekkor kipattant jóval későbbi versének frappáns címe, amely az első közlésben (Nyugat 1908. ápr. 16.) nem is ez volt, hanem az első sor [azaz a vers Sz.] első három szava: Ha van İsten. Valószínű, hogy a dráma fölvetette történelmi kérdésről folyó beszélgetésben Ady azt a gondolatot hangoztatta, hogy a magyarság megérdemli a sorscsapásokat, a megpróbáltatások tartják életben, és erre emlékezve vetíti Ódry tudata a Bartók-könyv lapjára a későbbi, kötetbeli verscímet. Ámbár lehet az is, hogy Ady kitűnő érzékkel valóban ezt a tömör, kemény szentenciát rögtönözte akkor. Erre azonban csak az eredeti kézirás volna bizonyíték.” (Emlékezések Ady Endréről II. 61–62.)
A verset uraló indulat abból a fél-életek látványa feletti elkeseredésből is származott, amelynek motívuma – kiterjesztve a Kárpát-medence valamennyi népére – már az eggy évvel korábban írt A Duna vallomása versében is megjelent :
„A Duna-táj bús villámháritó,
Fél-emberek, fél-nemezetecskék
Számára készült szégyen-kaloda.”
(Ady Endre összes versei III. 75–76.; 398–400.)
A csak hónapokkal korábban született, a magyar nemzetkarakter önpusztító hajlamát vallató esszéjében pedig ezt írta: „A magyar fajtában öntudatlanul és rettenetesen él egy átok sejtése, azé a kielégülhetetlenségé, mely a féllelkek átka. Féllelkűek lehettünk mint szép és harcias barbárok is már, s nem ok nélkül, sőt jogos keserűséggel döngettük a kultúrás Bizánc kapuját, s kellemetlenkedtünk a nyugati Európának. Mindaz, ami ezer éven át történt velünk, s amit szeretnénk a sorsharag számlájára írni, amit szépítgetünk s mártir-aureolával ékesítünk, a mi tökéletlenségünk bűne, következménye egyszerűen.” (A magyar Pimodán II. Nyugat 1908 jan. 1. majd Ady Endre összes prózai művei IX. 159.)
Szövegmagyarázat
Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon: utalás a szumer Gilgames meg az innen loppant(ott) Noé és a Vízözön története‘re, amely így szól a Bibliában. „ …megjöve őhozzá [Noéhoz] a galamb estvére és imé egy leszakasztott olajfalevél vala annak szájában. Megesméré ezért Noé, hogy megszabadult volna a Földnek szine a vizektől.” (Mózes I., 8:11.)
Irodalmam
Nyugat (folyóirat)
Budapesti Napló (folyóirat)
Szilágy (folyóirat)
Benedek Marcell : Ady breviárium I–II. Bp., 1924. (II. 265.o.) – Benedek ;
Földessy Gyula : Ady minden titkai. Bp., 1962. ( 90.o.) – Földessy: Amt;
Király István : Ady Endre I–II. Bp., 1970. ( II. 677–79.o. ) – Király
Kovalovszky Miklós : Emlékezések Ady Endréről I. Bp., 1961.; II. Bp., 1974.; III. Bp., 1987.; IV. Bp., 1990.; V. Bp., 1993. (II. 61–62.) – EmlAE
Vezér Erzsébet : Ady Endre. Bp., 1969. (191.o.) – Vezér
Bíró Zoltán : Ady Endre sorsköltészete. Bp., 1998. (75.) – Bíró
Ady Endre összes prózai művei – Sajtó alá rendezte Vezér Erzsébet. Bp., 1973.
ADY ENDRE ÖSSZES VERSEI III. MEK : https://mek.oszk.hu/05500/05552/html/index.htm
ADY ENDRE ÖSSZES VERSEI IV. Költemények, alkalmi versek (1908–1909) Argumentum, 2006
Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: 1908 N. Pál József / 1909 Janzer Frigyes / Nényei Sz. Noémi
A magam szavalatra való színpadias(abb) Nyáry-Szabó változata meg így hangzik :
Ha van İsten…
Nekünk Mohács kell !
(„anti-Hymnus” )
Ha van İsten, hát ne könyörüljön rajta !
Veréshez szokott, keményfejű fajta,
Cigány-népek langy szívű sihederje.
Verje csak, verje, verje, verje !
Ha van İsten, hát meg ne sajnáljon engem:
(Mert) Én bizony Magyarnak születtem !
Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,
Üssön csak, üssön, (csak) ostorozzon !
Ha van İsten, a (fekete) Földtől a fényes Égig
Rángasson minket végestelen végig !
Ne legyen (soha) egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk, végünk !
Talán a harmadik versszak kezdő sora még ragyogóbb vörös színben :
Ha van İsten, a véres Földtől a fényes Égig