Bir varmış, bir yokmuş, Tannmn kulu çokmuş. Çok demesi, yok demesi günahmış. Bir adamın dünya yüzünde bir oğlu ile bir de kızı varmış, Kızının güzellikte benzeri yokmuş. El gün şöyle dursun, bu kızı kendi gözünden sakınır, sokaklara çıkarmuz, kalabalık eğlentilere, gezinti yerlerine, düğün derneğe göndermezmiş. Evişi düzeni, bahçenin çalısı, çiçeği ile oyalamr dururmuş.
Hol volt, hol nem volt, Istennek sok szolgája volt. Bűnnek számított azt mondani, hogy „sok” és „egyetlen”. Egy embernek volt egy fia és egy lánya. Szépségük páratlan volt. Kerülte saját látványát, soha nem engedte ki őket az utcára, nem vett részt zsúfolt partikon, sétákon vagy esküvőkön. Házimunkával és a kert cserjéivel és virágaival volt elfoglalva.
İki bayram arası, günlerden bir gün, bu kızın babası yetişkin oğlu
ile Hicaz’a gitmeye niyet eder. Kızını karşısına alır, eski düzen içinde
yaşamasını, kim gelirse gelsin kapıları açmamasını, dışarı işleri için
de, komşulaıxlan mahalle camisi. nin müezzinini ısmarladığını bir bir
anlatır.
Egy nap, két vallási ünnep között, a lány apja a hidzsázba készül
menni felnőtt fiával. Szembeszáll a lányával, és részletesen
elmagyarázza, hogyan kell a régi rend szerint élnie, nem szabad
kinyitnia az ajtót senkinek, aki jön, és hogyan rendelte meg a
müezzint a környékbeli mecsetből a lány kinti munkájához.
Baba, oğul, birkaç ay yetecek erzağı çarşıdan ahp eve taşırlar,
kızcağızla vedalaşıp yola çıkarlar. Onlar gittikten sonra da kızın
yaşamasında hiçbir değişiklik olmamış. Nohut oda, bakla sofa. Bir ev
içinde bir kızcağızın tek başna ne işi olacak? Kendisine olma. dik iş
icat eder, siler, süpürür, ovalar,
Apa és fia néhány hónapra elegendő élelmet hoztak haza a piacról,
elbúcsúztak a szegény lánytól, és útra keltek. Miután elmentek, a lány
élete változatlan maradt. Csicseriborsó a szobában, lóbab a
nappaliban. Mit csinálna egy szegény lány egyedül egy házban? Olyan
munkát talált ki, ami nem az övé volt: takarított, söpört, súrolt,
parlatır, pişirir, kotazır, kedisi, tavukları ile haşır neşir olur,
küçücük bahçesinin çiçekleriyle avunur, hiç cam sık Imazmış.
Fényezte, főzött, főzött, időt töltött a macskájával és a csirkéivel,
vigaszt keresett apró kertje virágaiban, és soha nem szokott pohárral
ivott.
Biz gelelim mahalle camisinin müezzinine. Bir gün minareye çıkıp
ezan okurken, komşu bahçelerden birinde, çıkrıklı kuyudan su çeken
göğsü bağn açık, baldın bacağı çıplak, akça pakça bir güzel kıza gözü
ilişir.
Térjünk át a környékbeli mecset müezzinjéhez. Egy nap, amint
felmászott a minaretre és az imára hívást recitálta, megpillantott egy
gyönyörű, fehér bőrű lányt, aki csupasz mellkassal, fedetlen
mellkassal és vastag lábszárral volt, és egy csigával merített vizet egy
kútból az egyik szomszédos kertben.
O anda akh başından gidip ne dediğini, ne okuduğunu şaşırır, iyice
bakar ki Hicaz’a giden komşusunun kendisine emanet edilen kızıdır.
İçine bir ateş düşüp ne dur, ne otur, bir yerlere sığamaz olur. Bütün
gün düşünür, diişijnijr de, *Nasıl etsem, ne eylesem de şu kızı elde
etsem?’ diye tasarlarsa da. türlü düzen, yüz çeşit planın hiçbirini
beğenmez.
Abban a pillanatban gondolatai elkalandoznak, zavartan beszél, olvas,
és meglátja, hogy a szomszédja lánya, aki a hidzsázba ment, és a
gondjaira bízták. Lázba esik, nem tud állni, nem tud ülni, sehova sem
fér. Egész nap gondolkodik és gondolkodik, azon gondolkodik:
„Hogyan tegyem, mit tegyek, hogy megszerezzem ezt a lányt?” De a
több száz terv és terv egyike sem tetszik neki.
Kapı bitişik komşusu bir ihtiyar bohçacı kadın vartmş. Başım
sokmadığı delik. parmağını takıp da açamadiği kapı olmazmış. Onu
çağırıp, bir kese akçe verip, halini, ahvalini uzun uzadıya döküp
Açmış. anlatmış:
A szomszédja lakott, egy idős asszony, aki batyukat árult. Nem volt
olyan lyuk, ahová ne dugta volna be a fejét, olyan ajtó, amit ne tudott
volna kinyitni az ujjával. Odahívta, adott neki egy zacskó ezüstpénzt,
és hosszasan elmagyarázta a helyzetét. Kinyitotta, és így szólt:
— Ey valide, al bu paralan. Şu Hicaz’a giden komşunun evde
kapalı kızını senden isterim. Ne yaparsan yaparsın. Son çare
senden olur ancak, derse de kocakan bir zaman enine boyuna
düşünüp:
„Ó, anya, vedd ezt a pénzt! Tőled akarom annak a szomszédnak a
lányát, aki a Hidzsázba ment, és aki otthon van bezárva. Azt csinálsz,
amit akarsz. Az egyetlen kiút tőled van, még akkor is, ha az
öregember egy darabig gondolkodik rajta, és azt mondja:
— Aman Müezzin Efendi, turnanın tellisini, kızların da ince
bellisini iyi seçmişsin ama, o kızın kapı açtığı, sokağa çıktığl, bir
komşuya gittiği bugüne kadar görülmemiştir. Babasından muhkem
tembihlidir, derse de adamın gozü dünyayı görmez, kadının önüne
bir kese daha aup:
„Ó, Muezzin Efendi, a daruk és a karcsú derekú lányok közül a
legjobbat választottad, de azt a lányt még soha nem látták ajtót nyitni,
kimenni az utcára, vagy meglátogatni a szomszédot. Az apja komoly
figyelmeztetést adott neki, de még ha azt is mondja, a férfi szeme nem
látja meg a világot.” Egy másik erszényt tesz a nő elé, és azt mondja: