Szülejmán vagy Szulejmán a neves szultán helyes(ebb) nevezete ?
Erre viszonylag eggyszerű a válasz : Természetesen : A törökös Szülejmán a hitelesebb !
Ma küzhülyén sajnos a Szulejmán alakot használják, pedig az még csak (magán)hangzóilleszkedésben sem illőbb a magyarba sem. Bizonyára régi németkedés gyanánt szilárdulhatott meg a Szulejmán változat a magyarban, hiszen … im Deutschen auch Suleiman …

A nyugati világban még a téveteg Soliman azaz Szolimán alak is kavarog. Matuz József németül is kísérletet tesz e név helyes alakjának helyreállítására : Süleyman der Prächtige (Soliman).

Szülejmán szultán – talán Tiziano festménye, 1530 körül, olajfestmény vásznon (Kunsthistorisches Museum Wien)
سليمان شاه بن سليم شاه خان مظفّر دائما **Süleymān-şāh** b. Selīm-şāh Ḫān muẓaffer dāʾimā

I. Szülejmán az apja, I. Szelim halálát követően, 26 évesen lett 1520 szeptember 30.-án az Oszmán Birodalom szultánja, egyben az iszlám kalifája, ezzel az akkori világ egyik első számú vezetője. Uralma alatt az Oszmán Birodalom fönnhatósága csaknem 25 millió alattvalóra terjedt ki. Az oszmán hajóhad (flotta) a Földközi-tenger térségétől a Perzsa-tengeren (angolkodó közhülyén „Perzsa-öblön”) túl egészen a Vörös-tengerig a vizeket is mind az ellenőrzése alatt tartotta.

Az Oszmán Birodalom – Szülejmán hódításai rózsás színnel
The Historical Atlas by William R. Shepherd, 1923 (André Koehne, 2008)

A Törvényhozó, oszmánosan Kânûnî meg a Nagy jelzőkkel is illetett I. Szülejmán (oszmán-törökül سليمان, modern törökül Süleymān) Trabzonban született 1494 november 6.-án. A Törvényhozó, oszmánosan Kânûnî méltőságnév ill. jelzőjének eredete kétséges. Minthogy a 1-17. századi forrásokból teljesen hiányzik, így lehet, hogy 18. századi találmány…

Előfordul még Muḥteşem Süleymân azaz Muhtesem Szülejmán (محتشم سلیمان) neve(zete) is…

A téves nyugati hagyomány szerint Szülejmán e néven a 2. szultán volt, pedig Szülejmán Cselebi (Süleyman Çelebi / Emir Süleyman) hercegi rangban élte le az életét (1389/90–1411)…

**Solimano** – Geç rönesans dönemi sanatçısı **Paolo Veronese** tarafından çizilmiş portresi, 1560’lar
Bajor Nemzeti Képtár

Kânûnî Sultan Süleyman (Osmanlıca: قانونى سلطان سليمان) Szigetvárott halt meg, a várostroma idején 1566 szeptember 6.-án.

Zrínyi és Szülejmán emlékműve Szigetváron a Magyar–Török Barátság Parkban (Csanády, 2006)

A magyar hagyomány a Szigeti Veszedelem (Obsidio Sigetiana) nyomán úgy tartja számon, hogy Szülejmán szultán az utolsó rohamát vezénylő Zrínyi Miklós kezétől esett el… A török magyarázat a halálára sokkal ködösebb és gyanúsabb gyomorrontás képzetét ajánlja… (Hááát… Kínos lett volna elismerni…)

Nagy Szülejmán szultáni kézjegye, azaz aláírása, arabosan-törökösen tugrája :

I. Szülejmán aláírása (tughra, oszmánul طغرا, mai törökül *tuğra*) – Alberto Fernandez Fernandez

I. Süleyman (Osmanlıca: سلطان سليمان اول Sultân Süleymân-ı Evvel, divan edebiyatındaki mahlasıyla Muhibbi; 6 Kasım 1494, Trabzon – 7 Eylül 1566, Zigetvar), Osmanlı İmparatorluğu’nun onuncu padişahı ve 89. İslam halifesidir. Batı’da Muhteşem Süleyman, Doğu’da ise adaletli yönetimine atfen Kânûnî Sultan Süleyman (Osmanlıca: قانونى سلطان سليمان) olarak da bilinmektedir. 1520’den 1566’daki ölümüne kadar, yaklaşık 46 yıl boyunca Osmanlı İmparatorluğu’na hükmetti.

Forrásaim :

Csáki Éva : Török-Magyar Szótár (Balassi Kiadó, Budapest, 1995)

Benderli Gün – Gülen Yılmaz – Kakuk Zsuzsa – Tasnádi Edit : Török-Magyar Szótár / Türkçe-Macarca Sözlük (Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, Budapest)

Nyáry Szabó László : TÖRÖK-MAGYAR SZÓTÁR, Torontál Kiadó, Szeged (kiadás előtt még kézıratossan)

Josef Matuz: Süleyman der Prächtige (Soliman). In: Kurt Fassmann (Hrsg.): Die Großen der Weltgeschichte. Zürich 1973, Bd. 4. S. 961–977. Leicht veraltet, trotzdem informativ. Besucht am 2. April 2008. (PDF; 3,11 MB)
André Clot: Soliman Le Magnifique. Fayard, Paris 1983, ISBN 2-213-01260-1.
Klaus Kreiser, Christoph Neumann: Kleine Geschichte der Türkei. Reclam, Ditzingen 2003, ISBN 3-15-018669-2; 2. aktualisierte und erweiterte Ausgabe. Stuttgart 2009.
Josef Matuz: Das Osmanische Reich: Grundlinien seiner Geschichte. 4. Auflage, Darmstadt 2006, ISBN 3-534-20020-9.
Der Beiname قانونی / Ḳānūnī / ‚der Gesetzgeber‘ fand erst später (insbesondere im 18. und 19. Jahrhundert) Verbreitung. Siehe Mehmet İpşirli: Lakap. Osmanlılar’da Lakap. In: Türkiye Diyanet Vakfı İslâm Ansiklopedisi. Band 27, TDV Yayını, Ankara 2003, S. 67.
Tizian zugeschriebenes Gemälde, ca. 1530. Darunter die Tughra Süleymans I. mit entflochtenem Schriftzug: „Süleymān-şāh, Sohn des Ḫāns Selīm-şāh ist immer siegreich“.
Ahmed Tevhid Bey laut Danişmed In: Osmanli Tarihi Kronoloji II.5.
Esin Atıl: Süleymanname. Washington 1986, S. 20
Boris Kálnoky: Süleymans Herz gesucht, eine ganze Stadt gefunden. In: welt.de. 25. September 2013, abgerufen am 30. Dezember 2014.

Ajánlott olvasmány :

Brezsnyev és Szülejmán a Mennyben

Ossza meg: