Jókai Mór több török témájú regényt is írt. Ezek eggyik legkedvesebbje A fehér rózsa …
„Az esthajnal utolsó sugárait bocsátja Sztambul minaréjire. A héthalmok városa nagyszerű megható képül tűnik fel az alkonyfényben, alant a sugáros égtől lángoló Boszporusz, melyben a Szeráj s a Pera és Galata külvárosok házsorai s a tarkára festett pillangószínű tündérpaloták tükrözik magukat […]”
Byzantium – Constantinopolis – előterében aranylón a Propontisz (Márvány-tenger / Marmara) meg annak Aranyszarv öble (DeliDumrul)
Ezen a korabelit idéző madártávlati képen még jól látható a Város eggyik büszkesége, a lóversenypálya, azazhogy a fogathajtó versenypálya, amely korában évszázadokon át egyedülálló volt… Bizánc legnagyobb épületéből mára mindössze eggy hosszú tér maradt… a Hippodrom helye… E hosszú(kás) építmény folytatásában áll a Hagia Szophia székesegyház, amely évszázadokon át a világ legnagyobb temploma volt… a törökök alatt pedig a Város legnagyobb dzsámija lett …
Jókai Mór A fehér rózsa kisregényének kezdő fejezetében alkonyodik az Oszmán Birodalom fővárosa fölött…
A Galata hídján, amely Galata városrészbe visz, ill. onnan hoz az alkonyat felé … a Szeráj( irányá)ba (Sz.)
„Az esthajnal utolsó sugárait bocsátja Sztambul minaréjire.
A héthalmok városa nagyszerű megható képül tűnik fel az alkonyfényben, alant a sugáros égtől lángoló Boszporusz, melyben a Szeráj s a Pera és Galata külvárosok házsorai s a tarkára festett pillangószínű tündérpaloták tükrözik magukat, melyek hosszú, tekervényes, keskeny utcákat képezve vonulnak fel egyik halomrul a másikra,
Az Aranyszarv übül (északi) túloldalán van a Galata, majd afölött a Péra városnegyede …
és mindegyik halom oly zöld, mintha csak a természet osztályt követelt volna a lakosoktól; nem olyan, mint a nyugati városok, kikövezve, kiseperve csupa kő és kémény minden; itt minden csupa zöld, a bástyák beültetve szőlővel, olajfával, a gazdagok házai előtt gránátalmák, ciprusok; a szegényebbek, kiknek kert nem jutott, házaik tetejére vitték fel a virágokat, vagy legalább az ablakba ültettek egy szőlőtőt, mely azután befutotta az egész házat, s közbe csak kétszáznyolcvan mecset ragyogó kúpjai emelkednek ki tündökölve az örökzöld közül, majd minden utca végén ott van a temető, benőve mind buja fűvel és sűrű ciprussal; csak a turbános sírkövek mutatják, hogy ott szomorú nyugalom helye van, s ami a kép hatását növeli, az egészen uralgó Aja Szófia-mecset roppant kúpozata, mely valamennyi palotán keresztül tekint le a Boszporusz aranytükrébe. Az aranytükör nemsokára érctükörré válik, a nap eltűnik, s a sötétkék égtől ércragyogványt kölcsönöz a nyugvó tengeröböl; a kiöszkök, a bezesztán elsötétülnek, a rumili hisszár és anatoli hisszár tömör alakjai rajzolódnak még a csillagos égen, s az idegen kereskedők hánjain s a közminareteken itt-ott meggyújtott lámpákat kivéve, tökéletesen elsötétül az egész roppant város.
A müezzin a naplemente utáni naámát énekli a mecsetek karcsú tornyaiból, mindenki siet hazajutni, mielőtt tökéletesen beáll az éj; a hajcsárok csengős öszvéreiket kétoldalt rakott tömlőkkel kergetik a szűk utcákon; a vízhordók, terhészek riogatják a szembejövőket, széltiben elfoglalva az utcát a vállaikra tett póznával; a kutyák egész csordástól jönnek elő a temetőkről, s marakodnak a piacon hagyott hulladékok felett. Minden igazhívő iparkodik minél hamarább biztos zár és födél alatt lenni, s nagy istenkísértésnek tartaná a müezzin reggeli énekeig bármily ürügy alatt elhagyni háza küszöbét. Kivált annak, ki ez időben az Etmeidán piacon keresztül merne menni, nagy vakmerőséggel vagy nagy tudatlansággal kellene bírnia, miután e piacra három kapu nyílik a jenicserik kaszárnyájából, akik pedig, ha jókedvükben vannak, nemigen szokták válogatni a tréfákat, mikkel a kezeik közé akadt idegent mulattassák. E helytől tehát minden igazhivő müzülmán megőrzi az ő lábait, kötelessége levén ismerni a koránnak azt a versét, miszerint „bolond az, aki keresi azt a veszedelmet, mely nélkül ellehet”.
Már a takarodót is elverték a fatáblán fabotokkal, midőn az Etmeidánra vezető utcák egyikén két férfi találkozik.”
Megjegyzem, a ma kütyüfüggő ifjai úgy hiszik, minden fönn van a neten, azaz magyarabbul a héllőn (Sz.), köznyelvibben a világhállón. (Sz.) Természetesen ez a legsötétebb tévedés ! De még a leg-gépesítettebb (digitalizált) anyagok is a legnagyobbb homályokban dagonyáznak. Pl. a MEK gépi változatában a szeráj kisbetűvel van, míg A fehér rózsa 1980-as (nyomtatott) kiadásában pedig természetesen helyesen, hellynévként Nagy Betűvel, Szeráj alakban szerepel !
Forrásaim :
Jókai Mór : A fehér rózsa / OK (Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1980); Jókai Mór: A fehér rózsa
Wamberger Vámbéry Ármin : A magyarság bölcsőjénél
Nyáry Szabó László : Szabó-szótár / ideolektusom (mind-máig digitális „kéz”- ill. „gép”-ıratban)
(Sz.) : Számozatlan, forrásolatlan saját (alkotású) szójavallataim
Ajánlott olvasmány :
Büzász – Büzantion – Bizánc – Büzánc
A Megarai Büzász – hellén-írottan Βύζας – volt Büzantion hellénül Βυζάντιον, latinkodón Byzantium alapítója.
Ez az a Város, amelyet később Kons(z)tantinápoly néven emlegettek …