A Megarai Büzász – hellén-írottan Βύζας – volt Büzantion hellénül Βυζάντιον, latinkodón Byzantium alapítója. Ez az a Város, amelyet később Kons(z)tantinápoly néven emlegettek, amit a törökök a hellén(es) hallomás után ma Isztanbulnak neveznek. Bizony… képtelenül eggyszerűen … A ‘Városba(n)’ jelentésű εἰς τὴν Πόλη(ν) azaz (e)isz tén Póli(n) mondolatból kerekedett-lerekedett (I)Sztanbul neve… Osmanlı Türkçesinde استانبول (İstanbul) olarak.
Βύζας mai görögül Βύζαντας [ejt : Bizantasz]. Innen már könnyen kerekedik Városa neve, Βυζάντιον is…
Hellénül szólván : Βύζας ή Βύζαντας ονομάζεται ο γενάρχης των Μεγαρέων και κατά μια παράδοση γιος του βασιλιά Νίσου και της νύμφης Κερόεσσας, κόρης του Δία.
Magyarul szólva a Megarai Büzász atyja Ποσειδῶν [ejt : Poszeidón], szülőanyja pedig Κερόεσσα [ejt : Keroessza] a ‘Szarvas nümpha’ volt. Róla nevezte el az alapító fiú a Χρυσόκερας [ejt: Khrüszokerasz] azaz az Aranyszarv öblöt is…
Ha ragaszkodunk az eredeti (ó)göröghöz, úgy helyesebben magyarul Büzánc e Város illő neve.
Az alapító – οἰκιστής [ejt: oikisztész] – alakját illik megidéznünk…
Mi az, ami látható ma ebből ?
A Város alapításának helyén kb. 1800 esztendeje áll egy emlékoszlop.
18,5 méter magas, eggyetlen darab prokonnészoszi (Márvány-szigeti) márványból kifaragva…
Hajdan állítólag az alapító Büzász szobra állott rajta. Talán Tükhé…
Csak a Város Igazi Rajongói találják meg e helyet a Rózsakert rejtett zugában…
Bár magam láttam már, de az igazi jelentőségére a figyelmemet egy Számoszi görög hívta föl e Büzászi(an) Szent Helyen… pár esztendeje…
(A jóhiszemű látogatók kedvéért megjegyzendő, sok ilyes emlékoszlop van szerte ebben a Városban.)
Látképi nézetben pedig (lombtalan télen) a Boszporusz előtt…
Nagyjából a jobb oldali csillár alatt van a Patotaorom, törökül Szarajburnu, a ‘Palota orra’
Milyen érdekes, hogy a török hódítók is milyen fontosnak tartották ezt (további fél évezreden át) megőrizni…
A (nyugat-)római görögök csak Hé Polisz, azaz A Város néven emlegették…
A város eredetét meg alapítását megőrizték a bizánci ősiratok a Πάτρια Κωνσταντινουπόλεως, latin nevén a Scriptores originum Constantinopolitarum címen.
Ezen a korabelit idéző madártávlati képen jól látható a Város eggyik büszkesége, a lóversenypálya, azazhogy a fogathajtó versenypálya, amely korában évszázadokon át egyedülálló volt… Bizánc legnagyobb épületéből mára mindössze eggy hosszú tér maradt… a helye… E hosszú(kás) építmény folytatásában áll a Hagia Szophia székesegyház, amely évszázadokon át a világ legnagyobb temploma volt…
Büzánc hivatalos önneve elestéig – Oszmán uralom alá kerüléséig – (1453-ig) Νέα Ῥώμη azaz Nea Rómé, latinul Nova Roma, azaz Új Róma volt. A hétköznapi szó-gyakorlatban azonban inkább Κωνσταντινούπολις [ejt :Kónsztantinupolisz], azaz ‘Konsztantin városa’, magyarul Konstantinápoly néven élt, és a történelmi emlékezetben is leginkább ezen a néven maradt meg.
Fő terkép forrás: R. Janin, Constantinople Byzantine. Developpement urbain et repertoire topographique
Az úthálózat Dumbarton Oaks Papers 54 alapján
A templomok adatai : New York University’s The Byzantine Churches of Istanbul
Az ötödik oszmán ostrom 1453-ban sikeresen bevette Bizáncot, így az ettől fogva máig török.
Birrodalmi, Oszmán-törökül az arabosult római neve nyomán Kosztantíníjje (Osmanlıca: قسطنطينيه, romanize: Kostantînīyye) volt a neve, amíg az Öntudatos Új Török Köztársaság (ezt is) meg nem változtatta. Egy még görög(ös)ebb névre, a görög alnyelvire, a szlengre…
A Város történetéről ad tanulságos áttekintést az alábbi kis mozi :
Büzánc/Kónsztantinápoly/Isztanbul története
Büzánc talán a legtöbb nevű város.
Büzánc, avagy a Büzászi vár, vagy Büzász(i)vár (Sz.) ma Isztanbul a varangok (folyami vikingek) nyelvén, az ó-norsz Miklagarðr „mikill” ‘nagy’ „garðr” ‘fal’ vagy ‘erőd’ szavakból, magyarul írva Miklagardr.
Az izlandi szágákban mai izlandiul Mikligarður, feröeriül meg Miklagarður él.
A szlávok Cárigrád néven emlegették… Bolgárul meg rácul (idegenkedőn szerbül) ma is így mondják…
Цариград alakban írják.
A törökök a görög népnyelvből elhallott szófordulatból göndörítettek Város-nevet. Ha működne ma következetes török nemzeti öntudat, a városnév(-újra-)teremtő ereje, akkor bizonyosan MEHEMEDKENT (Sz.) vagy MEHMEDKENT (Sz.) néven emlegetnék a Hódító Mehemed által bevett majd teljesen törökké átformált Várost … Semmivel sem kérkedőbb ez Kónsztantin Városánál, azaz Konstantinápolynál, avagy a mai görög Κωνσταντινούπολη [ejt: Konsztantinúpoli]-nál …
Meh(e)medkent neves neve semmivel sem túlzóbb vagy fellengzőbb a rómaiként kérkedő Kónsztantin Városa‘nál, azaz Konstantinápolynál… Csak szoknunk kell még egy kicsit. Ha ez a Város nem az alapítóról nevezetten Büzász(i )vár (Sz.), akkor bármelyik újra-alapító eggyaránt elfér vagy megfér e Város nevébe(n)…
Ma művelt magyarul Büzánc vagy Bızánc vagy még műveltebbül Büzász(i )vár (Sz.), mai görögül meg Κωνσταντινούπολη [ejt: Konsztantinúpoli], jövendő-mai törökül meg Meh(e)medkent …
Kelt : 2025-26-ban Büzantionban, Kónsztantinopoliszban, Meh(e)medkentben
Utóiratul – Költészetre hangolva :
Gyalunk költeményeiben is megjelenik Bizánc szokatlan „Bizanc” alakban,
ostromlójával, a legerősebb görögöt is legyőző Botond alakjával…
Botond apánk Bizancban
Botond apánk zömök, konok magyar volt,
Turáni vére még lobogva lángolt,
Országokon által vígan barangolt.
Szerette a színes, hímes világot,
Bár napkelet volt ringató bölcsője,
De lelke dús és bús Nyugatra pártolt.
A németet rajongva vágta, ölte
S a Rajna nektárját buzgón kiitta.
Temérdek szolgát küldözött előre.
Nótásszavú volt s barna arcú szittya,
Kemény kaland volt néki ez az élet
És lángborát mély áhítattal itta.
Megtette, amit egyszer eltökéllett,
Asszonyt ölelni és ellent levágni:
Így jó a világ és így szép az élet !
Szeretett ő nagy messze földre járni,
A Dómok drága kincsét megcsodálta
(És nem röstelte az iszákba vágni.)
De vérét sem kímélte vad csatákba.
Az unalom: csak ez volt öldösője,
Az unalom a halál nyirkos ágya.
Darumadár nem vár a kora őszre,
Botond apánk is fényes Délre tartott,
A Harc Turulja szállongott fölötte.
Meglátogatta a pompás Bizancot,
Hol İsten a császár, a népe szolga,
Vágyott kalandot, tornát, harci sarcot.
De zárva volt az aranyszárnyú porta
S a kurjantását nem hallotta senki,
De bárdcsapását minden meghallotta !
Bement bosszús Botond, nem félt bemenni,
Szemét az új, szűz csudákon feledte,
Bizanc a minden és a többi semmi !
Itt selymesebb a színes szoknya selyme,
Aranyosabb a glória a képen,
Itt szebb a nőtest és a férfielme.
Hej, ez a Bizanc az elveszett éden,
Botond apánkat a hideg kirázta
Csodát csodáló gyermek gyönyörében.
Mit vinne el a büszke, dús Bizancból ?
Nem aranyat, az Nyugaton is sárga,
Nem boritalt, az Keleten is lángol.
Egy sugarat egy asszony mosolyából.
(Juhász Gyula, 1908)
… lángborát kiitta … ősi tűztiszteletre… mágos(z)i tűzvallásra utal…
Bizánc és Botond alakja megjelenik Gyalunk Gyónás költeményében is :
Magyarság, fajtám ! Lettem volna én is
Bátor Botondod, bárdos és csatás !
Bizánc portáját vágtam volna én is !
Szerettelek, tán jobban soha más.
Örök áthallásom… talán csak félrehallásom : Bátor Bolondod – Bátor Bolondod…
Gyónás – Először a Magyarság 1922 október 1.-jei számában jelent meg. Közölte a Testamentom (1925) kötete is (66. o.), majd a Szegedi Szemle 1929 május 18.-ai száma is.
Forrásaim :
Ακύλα Μήλλα, Πέρα, Το Σταυροδρόμι της Ρωμιοσύνης, εκδόσεις Μίλητος, Αθήνα 2006, ISBN 9608033047, σελ. 15
„Istanbul”. Harris 2017, p. 204.
Harper, Douglas. „Istanbul”. Online Etymology Dictionary.
John Bagnall Bury, Chapter III. Constantinople.
Nyáry Szabó László : Szabó-szótár / ideolektusom (mind-máig digitális „kéz”- ill. „gép”-ıratban)
(Sz.) : Számozatlan, forrásolatlan szójavallataim …