Egy kivesző táltos-hagyomány fogyatkozó nyom(dok)ain…
A Gólya, gólya, gilice … kezdetű gyermekdalt Sztankó Béla gyűlytötte.
Kiss Áron 1891-ben kiadott Magyar gyermekjáték-gyűjtemény (című) művéből maradt ránk.
filozófiadoktor, tanítóképző-intézeti igazgató, néprajzi gyűjtő, pedagógiai szakíró.
Érdemes elmerengeni rajta, hogy Sztankó Béla gyűlytői tevékenysége meg Hegymegi Kiss Áron 1891-es Magyar gyermekjáték-gyűjtemény-e nélkül eggyáltalán ismerné-e ma valaki is e mondókát vagy dallamot ?
E dalt a gyerekek akkor énekelték, amikor tavasszal először látták meg a hazatérő gólyát.
Méhner Vilmos Kiadása (1904)
Gólya, gólya, gilice,
mitől véres a lábad ?
Török gyerek elvágta,
magyar gyerek gyógyítja,
síppal, dobbal, nádi hegedűvel.
A gólya madár másik magyar (népi) neve a gilice volt, a hasonlóan kiveszett, szintúgy ‘gólya’ jelentésű cakó szavunk mellett. Mifelénk kétféle gólya él : a fehér meg a (sokkal ritkább) fekete. Érdekes ez a név-hármasság !
A nádi hegedű nádból, majd utóbb már a nádasok híján csak kukoricaszárból készült népi hegedű.
A sípot fűzfából, a dobot pedig fakeretre feszített bőrből készítették. (Majd a magyar világból az ősi dob kikopván, később a rontott világban néhol már csak bádog edényen doboltak. Leginkább a hulladék-bádogot amúgy is gyűlytő cigányok.)
A síp, a dob meg a nádi hegedű – eredeti nevén hejgető vagy hejgetű – ősi táltos kellékek, a zenével meg bonával való gyógyítás szerszámai voltak. Ezekről a bűvös kellékekről Diószegi Vilmos gyűlytött Szabíria-szerte…
Diószegi Vilmos Samanizmus (Budapest, 1962, 1998) könyvének bevezetőjében bukkan föl (2.) Haj, regő rejtem… fejezetcím alatt :
A népköltészet olyan, mint a föld mélyének kőszénrétegei. Egymásra rakódott halmazai hűségesen őrzik a régi korok nyomait; ma énekelt dalokban, ma használatos szólásmondásokban, mesékben távoli évezredek emlékei visszhangoznak.
Ugyan ki gondolná, hogy a kedves és ártatlan gyermekdalocskában: „bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske…” – a sámándob pereg a múlt irdatlan messzeségéből ? Hogy is van a dalocska varázsige-szerű vége : „szita-szita péntek, szerelemcsütörtök, dob-szerda” ! S a másik gyermekdalban :
Gólya, gólya, gilice,
mitől véres a lábad ?
Török gyerek megvágta,
magyar gyerek gyógyítja,
síppal, dobbal, nádi hegedűvel.
Mert a sámándobnak a gyógyításban is nagy szerepe volt.
A keleti nyárshegedűk kifejlődésének kezdetleges állapotát idézi a táltos hagyományok tűntével ma már magyar gyermekek játékául sem igen szolgáló nádi hegedű, a kukoricahegedű meg a kóróhegedű.
A hegedű szavunk a hangutánzó „hej-” szótövünkből származik. Ebben az alakjában csak a XVI-XVII. századtól ösmeretes, addig a „hegedűs” szó inkább ’énekmondó’, ’hejgetős’ jelentésben élt. Erdélyben a hegedűt a hellén-latinkodó mozsika vagy muzsika, a csángó-magyaroknál pedig a szép, hangutánzó cinige néven (is) ösmerték.
A nádihegedű jelenségét Tömörkény István nyomán így örökítötte mög a Szegedi szótár :
A Magyar Néprajzi Lexikonban N. Bartha Károly jegyzi a nádihegedűt. A nádihegedű vagy szárazabb helyeken (csak) kukoricahegedű vagy kóróhegedű készítéséhez két darab kétíz(ék)es szárdarab szükséges. Egyikből készül a hegedűtest, másikból a vonó. Mindkét darab egyik felét úgy alakítják, hogy a vonó, ill. a hegedű húrjai megmaradjanak. A húrokat pecekkel feszítik ki. Két félkörívben hajlított cirokhúrból elkészítik a kiszélesített hegedűtest alakját. Néha a hegedű fejére kulcsokat is faragnak.
1955, Ramocsaháza, Szabolcs-Szatmár m.
Táltosaink tűntével a dallamaik-dalaik öröksége a csodák világában hívő gyermekek világába származott át…
A véres láb a gólya piros lábára is utalhat, de inkább a magyar földön, magyar mezőben járó magyar madár sebére. A megvágó török gyerek meg a 150 éves (oszmán) török uralomra. A török az ártó, a betolakodó, a fosztogató, a rossz jelképe volt. A magyar síppal, dobbal, nádi hegedűvel való bűvölés pedig a táltos-gyógyítás ősrégi emléke. A táltost közkeletű antimagyarkodással az idegen sámán szóval helyettesítik ma a tudományoskodó(an tudatlano)k. Ez persze semmivel sem tudományosabb, azonban a magyar világban idegenkedve ez messze (kb. 100%-kal) hiteltelenebb a hitesen ősi táltus-táltos-tátos szókörünknél…
Ajánlott olvasmány: Toltus – táltos – tátos – vagy idegenül csak sámán ?
Gárdonyi Géza is megörökítette ezt az önálló életre kelt táltos-költikét.
Az én falum könyvében a gyerekek féllábon táncolva éneklik az érkező gólya üdvözlésére …
1922-ben az újságok címoldalára került az antwerpeni brit konzul látogatása, aki azért jött hazánkba, hogy személyesen megköszönje Gárdonyinak a kellemes perceket, melyeket e könyv olvasásakor átélt. A korabeli lapokban megjelent nyilatkozata ma is a legjobb ajánlás a műhöz : E könyv több, mint írás. Ez a könyv a magyar nép keménylapokba szorított szíve, melyben az Alföld derűje mosolyog, s az ezeréves szenvedés fájdalma sír.
GÓLYÁK, MÉHEK, KISLIBÁK
A rét a patak mentén tele van már sárga, fényes levelű virággal. A gólyavirág az. Mikor a gólyavirág megjelenik, már akkor várjuk a gólyát. Az igazi tavaszt a gólya hozza meg. Tavaly már József napkor virított a gólyavirág, és néhány nap múlva rá megérkezett a gólya. Az idén csak gyümölcsoltókor láttam az első gólyavirágot a Tuli gyerek kalapján. De késett is a gólya.
– Valami bajba kerülhetett – vélekedett Fodor András.
Mert csak egy gólyapár lakik nálunk, és az a Fodor Andrásék házán lakik. Gólyameggondolás szerint Fodor András a legbecsületesebb ember a faluban, és a vadász a leggonoszabb. Ha Fodorék járnak a réten, a gólya nem is repül föl a vízből, csak éppen, hogy rájok tekint, de ha a vadász megy arra, bármilyen messze is jár az őtőle, ijedten kanyarodik föl a magasba. Az nem is jó ember: villámlani tud meg mennydörögni.
Hát egy napon hallom ám a veres Gál gyerek hangját, amint kiabálja az ablakom alatt:
– A gólya! A gólya!
Hát csakugyan itt a gólya. A nyakát meg a lábát hosszan elnyújtva, lassan és méltósággal kereng a magasban. Egyre alább-alább ereszkedik, és leszáll egyenesen a Fodorék házára. Megáll ott a fészke szélén, és elégedetten, vidáman kelepel.
A szomszédok összefutnak. A szép Szabó Magda is kiáll a konyhaajtóba. A tenyerét a szeméhez tartja: nézi mosolyogva a gólyát. A gólya lengő ugrásokkal jár ide-oda a fészke körül.
– Hát a feleséged hol marad, hej! – kiáltja fel hozzá a bakter.
– Az később jön – magyarázza Fodor András -, később jön az asszonyokkal.
És míg a gólya a fészkének örülve ugrál a háztetőn, a gyerekek lenn az udvaron féllábon táncolva éneklik:
| Gólya, gólya, gilice! Mitől véres a lábad? Török gyerek megvágta, Magyar gyerek gyógyítja. |
A napfény szelíden árad alá a felhők közül. A faluban mintha ünnep volna. Még az öreg nagyszakállú, vak koldusunk is megáll a kocsiút közepén. Nyugodt és méltóságos arcával a gólya felé fordul, és a kezét a füléhez emeli, hogy jobban hallja a kelepelést. […]
E falusi életképből is kitűnik, hogy amikorra a hajdani táltos zeneszerszámok már eltűntek, a dal meg a tánc még élénkel élt…
Bálint Sándor Szegedi szótárában is fölbukkan a gólyatánc :
Majd… Az én falum első kötetének befejező fejezetében…
ISTEN VELED, GÓLYAMADÁR
Valami különös szomorúság borzong át a lelkemen. Nemcsak a lelkemen: minden fán, minden fűszálon, az egész tájon, még a felhőkön is.
Ez a szomorúság az ősznek a megérzése. […]
A két gólyánk is elment. […]
Furcsa két madárfaj a gólya meg a fecske, hogy tavasszal mindig idejön a másik világrészről; ősszel meg mindig visszatér a másik világrészbe. De ott nem házasodnak, nem raknak fészket és nem költenek, csak itt minálunk.
Melyik hát az igazi hazájok?
A mi magyar hazánk.
Még furcsább, hogy az a két gólya, meg az a pár száz fecske az egész országból csak éppen a mi falunkat szereti. A messze Afrikából ide térnek mindig vissza, ide ám, a mi szegény nádas házaink közé, a mi szegény mezőinkre. Mi van a mi falunkon olyan szeretni való, hogy érdemes érte átrepülni egy egész nagy tengert, meg egy egész nagy országot? […]
Milyen szomorú tud lenni a madár! Egész testével szomorú.
A minap aztán sok gólyát láttam a magasban.
Odafenn kanyarogtak a falu fölött, aztán egyszercsak: egyenes az út Délnek!
A dalocska oly népszerű volt, hogy földolgozásai is születtek :
| Szerző | Megszólaltatás | Mű | Előadás |
|---|---|---|---|
| Kodály Zoltán | gyermekkar | Gólya-nóta | Magyar Rádió Gyermekkórusa |
| Ludvig József | ének, gitár | Kis kacsa fürdik… (6. oldal) |
A (leg)híresebb földolgozás Kodály Zoltántól származik…
A Kodály-földolgozás, a Gólya-nóta talán legszebb előadása meg fölvétele :
dr. Somogyvári Zoltánné Éneklő Ifjúság – 1973. ℗ 1973 HUNGAROTON RECORDS LTD.
A ma középkorú nemzedékben még mindenki alapdallamként ismeri. A mai gép-beteg kütyükultúrá(latlanság)ban nevel(kede)t(len)ek már egészen elvétve tudják csak (fölidézni) e dalt a jövendő magyar gyermekeinek… Így hal ki egy hagyomány, ha hagyjuk ! De miért is hagyjuk ? Miért is hagynánk ?
De…. Így hal ki a hajdan magyar táltos-gyógyítás emlékezete is…
Ezért, azazhogy ez ellen, a Magyar Hagyományok kiveszésének megelőzésére is lenne alapvető ez és a hozzá hasonló ősi (gyökerű) dalok-dallamok alaptananyagként való oktatása a Magyar Világ minden óvodájában.
A Nyest már e kis dalunk kapcsán meg a történelmünk meghamisítására tett kísérletekről is értekezik :
Etnikai előítéletek már az óvodában? (Nyelv és tudomány. Déva, 2010. november 9.)
Egy magyarul beszélő francia anyuka úgy ítéli meg, hogy a Gólya, gólya, gilice című dalocska óvodás gyermekére rossz hatással lehet – az etnikai előítéletek magjait véli benne felfedezni. Rasszista lehet a gyerekből, ha megismer egy népdalt, aminek a szövege negatív szerepben tüntet fel egy népet?
Igen !
Jobb lenne, ha a francos anyukák a saját házuk tájékán takarítanának.
A 150 év muzulmániákus népirtást meg nem „illik” szótlanul lenyelni !!! Tűrni…
A modern Európában, ahol legalább 15 őslakos népnek Hazája sincsen ! (Csak a példa kedvéért katalán, baszk, provanszál, flamand, lapp, gutar, fríz, szorb, kasub, morva, székely, csángó, palóc, tatár, isztri-oláh, de ott van a korzi, a szárd meg a szikél avagy a szicsilianu is…)
Sőt ! Még annak az elnyomott népek önrendelkezésének a lehetőségét is illetlenség ma fölvetni !
De hát a világ (eggyik) leggátlástalanabb és leggyalázatosabb népirtó, gyarmatosító népének a franciának természetesen az erkölcsi útmutatásokhoz már csak előjoga van !
De a francifasisztákon meg a féleszű feminidiótákon túl persze létezik a Valóság (is) !
A török és a magyar között új békét és megújuló ős-testvériséget a közös ügyek kibeszélése és helyretétele hoz. Ma már egyre közismertebb : A Magyarországot megnyomorító rendszer nem török, hanem Oszmán volt ! (Mindig is Oszmán Birodalomként emlegették.) Éppen úgy, ahogy utána nem német, hanem Habsburg elnyomatás következett. Épeszű-éplelkű magyar nem gyűlöli sem a törököt sem a németet ezen régi nemzedékes sérelmekért. De a régi nép-nevük eggyszerűen csak török meg német volt ! Ezt megváltoztatni, vagy elhallgatni történelemhamisítás !!!
Ahogy kuruc atyáink dalban is emlegették : a magyarnak „Két pogány közt egy Hazáért omlik ki vére”…
Mi a török ma és mi a magyar ma ? A törökök vagyis az Oszmán Birodalom a legszebb magyar leventéket rabolta el török vitéznek. Janicsárnak az ‘Új Sereg’-be. Ezek a magyar vitézek (azaz a leszármazottaik) ma török tudattal élnek. Ha a törököket gyűlölné ma a magyar, hát Bennük épp a legjobbjait taszítaná el és utálná képtelen módon. A múlt földolgozása összetettebb és bonyolultabb dolog sivár útszéli locsogásnál vagy fülleteg francos fodrászdákba vagy épp (a valós élettől) egyetemi szobákba zárkózott okoskodásoknál…
Forrásaim :
Népdalgyűjtemények:
- Kiss Áron: Magyar gyermekjátékgyűjtemény. mek.oszk.hu. Budapest: Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (1891) 6. o. (Hozzáférés: 2016. július 10.)
- Béres József: Szép magyar ének. Negyedik kiadás. (hely nélkül): Akovita Könyvkiadó Kft. 2016. I kötet., 59. o. ISBN 978 963 88686 9 5
- Tücsök koma, gyere ki: Gyermekdalok és -játékok óvodásoknak és kisiskolásoknak. Összeállította: Petres Csaba. II., javított kiadás. (hely nélkül): Ábel kiadó. 2007. ISBN 978 973 114 033 9 171. kotta
- Száz népi játékdal. Közreadja: Kerényi György. Polifon Reprint Sorozat. Budapest: Magyar Kórus. 1944. 1. kotta
Tankönyvek:
- Iskolai énekgyüjtemény I: 6–10 éves tanulóknak. Szerkesztette: Kodály Zoltán. Budapest: Országos Közoktatási Tanács. 1943. 51. o. 75. kotta
- Szolfézs példatár: Alsófok, I. kötet. Szerkesztette: J. Irsai Vera. Budapest: Editio Musica. 400. kotta
Földolgozások:
- Kodály Zoltán: Gyermek- és nőikarok. Jubileumi, bővített kiadás. Budapest: Editio Musica. 88. o.
- Ludvig József: Kis kacsa fürdik…: Gyermekdalok gitárakkordokkal. Miskolc: Koncert 1234 Kft. 6. o.
Ajánlott mozi még :
One comment
Comments are closed.