Akinél gyűlik, az gyűlít vagyis gyűlyt…
Az „l” lágyulása a magyarban „ly” alakot – azaz ellyet, tehát lágy ellet – eredményez.
Gyermekkorom óta bántja a szemem meg az eszem ez a hivatalosított helyesírási hiba :
A „gyűjt-„, mindig pontos „j”-vel, mindig pontatlanul, mindig helytelenül jelenik !
Bár tömérdek „művelt” ismerősöm kijavított, sőt sok „magyaros” meg is tagadott engem ezért, én mégis inkább – az akadémiánk tévedései helyett – Édes Magyar Anyanyelvemet képviselem ebben az Ügyben is !
A gyűlyt – hibásan „gyűjt-„ – alak nyilvánvalóan a gyűl-(ik) tő műveltető származéka.
Az „l” lágyulása meg a magyarban nyilvánvalóan „ly” – azaz elly – alakot eredményez, nem pedig a sivár, modern „j”-t.
Gyűlölöm a „gyűjtögetők”-et, de tiszta Magyar Szívvel szeretem a „gyűlytögető”-ket. Mindazokat, akik lelki beteg dogmák téveteg hajszolása helyett Magyar Anyanyelvünk kincseit keresik és ápolják… Mindhalálig !
A fönti szójátékom természetesen túlmutat önmagán : A „gyűl-” tő után igazi kétségeket még a „gyűlöl-” tő teremthet. A „gyűlöl-” tő azonban (meg)érzésem szerint más forrásból fakad. A „gyıl-” tővel, a „gyılok”-kal lehet rokon…
Ebbéli Igazság-keresésemben A MAGYAR NYELV TÖRTÉNETI-ETIMOLÓGIAI SZÓTÁRA I. KÖTETének gyűjt címszavától indultam (a 1139. oldalán), de ingencsak sűrű, sötét szó-bozótban találtam magamat…
gyűjt 1372 U./1448 k.: „a3 baratokot melto [o: melto baratokot] gewyte kyk be33eduel es myuelkedefuel bewnewfewkett oriftufnak 3erelmere ky3lelnenek” (JókK. 94); 1416 U./1450 k.: gvhon gr., gvytot sz.
{BócsiK. 5) ; 1416 U./1466: gohetec gr. (MünchK. 39); 1456 k.: geytek gr. (SermDom. 1: 235); 1490 k.: egbe giuti gr. (AporK. 119);
1519: ffel ne gyeheetek (JordK. 104); 1531: yvtteni sz. (TelK. 24); 1536: gyht (Pesti: NTest. 145: NySz.); 1541: őzwe Qwyttik gr. (KazK. 185); 1550 k.: gyethek gr. (KolGl.: NyF. 45. sz. 12); 1560 k.: gyeótteny sz. (GyöngySzt. 653.); 1575: iút (Helt: Króm 129: NySz.); — gyíti gr., gyüt (Nyatl.). J: 1372 U./1448 k.: ‘(zusammen)sammeln, anhäufen, feimen, bündeln’ # (1. fent). — Sz: — és 1416 U./1450 k.: gúitefe gr. (BécsiK. 250) I – o 1416 U./1450 k.: 1. fent | -öge t 1519: meg gyevytevkettem volna gr. (CornK. 182) I — emény 1560 k.: gywtemeny ‘szerzemény, felhalmozott javak’ (GyöngySzt. 1478., de vö.: 1495 e.: goyteuene gr.: GuaryK. 8) I — eményes 1664: gyűtöménes ‘felhalmozott’ (MNy. 6: 165) | -ögetés 1784: Gyűjtögetése gr. (Benkő F.: Kövek 213: NSz.) |
—elék 1835: gyüjtelék (Kunoss: Gyal. Collecta a.) I) gyűlik 1355: Ghuluez sz. hn.
(KállayOkl. 2: 25); 1372 m/1448 k.: „nemy a3onember . . . meg hala, de dyakok egybe gyewluen egy euel 3olgalatra vgylyakra 3oltareneklefekuel” sz., gylekejtenekusda sz. (JókK. 155, 58); 1416 m/1450 k.: egbè
[g jùlnéc gr. (BécsiK. 263); 1456 k.: gelekeje/e sz. (SermDom. 2: 718). J: 1. 1372 U./1448
k. : ‘egy helyre csoportosul, halmozódik ; sich
versammeln, sich anhäufen’ # (1. fent) ; 2.
1741: ‘(el)gennyesedik; eitern, schwären’
(Lampe —Bányai: Gileadi Balsamom 73: NSz. meg-gyülvén sz.-ban, de vö. 1577: „a
genyçtfegh gywlefeth” sz.: OrvK. 158). —
Sz: gyülevész 1355: hn. (1. fent); 1519: gyvólveznek fn. gr. ‘gyűlés, gyülekezet’ (JordK.
783); 1533: mn. ‘haszontalan, értéktelen’
(Komj: SzPál. 137: NySz.); 1535: gyülevész
nép (Monírók. 3: 158) | gyülekezik 1372
U./1448 k.: gyewlekejtek gr. (JókK. 129) |
gyülekezés 1372 U./1448 k.: gylekejefeben gr. (JókK. 26) I gyülekezet 1372 U./1448 k.:
gyleke^etyben gr. (JókK. 66) | —és 1519 k.:
•giűlefőkert gr. (DebrK. 119) | gyűlésezik 1808/1894: gyűléseztem gr. (Kazinczy: Lev.
5: 496: NSz., de vö.: 1767: gyüléselni sz.:
Viski P.: Mennyei ép. 122: NSz.) | gyülemlik
1833: Gyülemleni sz. (NyÜSz.).
Valószínűleg ótürök rokonkörű (szokott önföladással „eredetű”) szócsalád, kialakulásának részletei azonban nem teljesen tisztázottak. Türök megfelelőire vö.: türk yïy-; Raby. yïy- (Mai.); oszm. yig-; kirg. &ïy-; alt. yü-: ‘összegyűjt’; megfelelők más török nyelvekben is; — ujg. yïyïl•; Kâsy. yïyïl-; oszm. yigil-: kirg. èïyïl-; tar.
yiyil (Radl.); alt. yül-: ‘összegyűlik’; megfelelői más török nyelvekben is.
A m. gyűl : gyűjt alakpár létrejötte kétféleképpen is magyarázható:
A) A magyarba az ótürök *jïyïl- került át, melyből nyelvünkben a hangzóközi spiráns kiesésével lett az l végződésével nyelvünk igealaki rendszerébe szabályosan beleilleszkedő gyűl. A gyűlyt (tévesen gyűjt) eszerint másodlagos magyar alakulat, mely részben a júl : jojty gyúl : gyújt stb. alaktani párok rendszertani hatására, részben It > lyt > jt hangfejlődés révén jött létre.
Az It > lyt > jt hangfejlődés (és betűfejlés) mint a türök baltïryan > m. bojtorján, vagy a türök Altun > magyar Ajtony név alakulata persze ezek helyesírásának kérdését is feszegeti.
Az ellyesedéssel (Sz.) magyarázva Alytony (Sz.) és bolytorján (Sz.) a helyes magyar alak.
B) A magyarba az ótörök *jïy- alapige került át, s itt kapta a visszaható -l és a műveltető -t képzőt. — A szóeredet(tan) (etümologia) körül némi bizonytalanságot okoznak a hangrendi kérdések is: a törökből átvett lágyszájpadi (veláris) hangalakkal szemben a magyarban kezdettől fogva csontszájpadi (palatalis) alak áll. E jelenség alkalmasint hanghelyettesítéssel vagy későbbi magyar palatalizálódással vagyis ellyesedéssel (Sz.) is magyarázható.
A gyűlik ige 2. jelentése abból érthető, hogy a genny a fertőzéses helyen egy csomóba gyűlik, halmozódik.
Minden pongyolatin önfeladó meg rontó indulat ellenére is… Még a mai orvosi szóhasználatban is természetes szóalak a gennygyülem. (Sz.)
Vámbéry: NyK. 8: 148, MEr. 494, MBölcs. 164; Budenz: NyK. 10: 82, 18: 23; Munkácsi: NyK. 32: 273; Gombocz: MNy. 3: 215®, BTLw. 81®; Horger: MNy. 8: 451®, 25: 131; Pais: MNv. 9: 355; Beke: Nyr. 54: 136, 138; Baboss: MNy. 34: 220®, 35: 178; SzófSz.; Papp L.: MNny. 6: 83; Benkő: I. OK. 7: 146; D. Bartha: Szóképz. 42; Pais: NytudÉrt. 46. sz. 152.
gyülep 1. jülep
Forrásaim :
A MAGYAR NYELV TÖRTÉNETI-ETIMOLÓGIAI SZÓTÁRA I. KÖTET (AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST 1967)
Bálint Sándor : Szegedi szótár (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1957)
Nyáry Szabó László : Szabó-szótár / ideolektusom (mind-máig digitális „kéz”- ill. „gép”-ıratban)
(Sz.) : Számozatlan, forrásolatlan szójavallataim
A MAGYAR NYELV TÖRTÉNETI-ETIMOLÓGIAI SZÓTÁRA I. KÖTET (AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST 1967)
Főszerkesztő : BENKŐ LORÁND
Szerkesztők : KISS LAJOS, PAPP LÁSZLÓ
írták : FARKAS VILMOS, S. HÁMORI ANTÓNIA, HEXENDORF EDIT, P. HÍDVÉGI ANDREA, KISS LAJOS, KUBÍNYI LÁSZLÓ, PAPP LÁSZLÓ, PUSZTAI FERENC
A szótár készítésében közreműködtek : BAKOS FERENC, ERDÉLYI ISTVÁN, N. KAKUK ZSUZSA, MOLLAY KÁROLY, FEHÉRTÓI KATALIN, KISS GABRIELLA, KISS JENŐ, KOZMA MAGDOLNA, CZ. PAPP KATALIN, SIMON GYÖRGYI, VÉRTES EDIT, FALUDI FERENCNÉ, MEGAI BÉLÁNÉ, SOLT FERENC, SZENTGRÓTI ÁRPÁDNÉ
Általános lektor : BÁRCZI GÉZA
Lektorok : CZEGLÉDY KÁROLY, GÁLDI LÁSZLÓ, HADROVICS LÁSZLÓ, HUTTERER MIKLÓS, IMRE SAMU, KÁROLY SÁNDOR, -KNIEZSA ISTVÁN, LIGETI LAJOS, O. NAGY GÁBOR, RÉDEI KÁROLY, TOMPA JÓZSEF
Német nyelvi lektor : BIRÓ IZABELLA
One comment
Comments are closed.