Szókratész, aki nem csak (a) szókra tész...

Szókratész óhellénül Σωκρᾰ́της – Tehát : …Csakis hosszú „ó”-val īrandó.
Jelentése : „Biztos Erő”, „Teljes Erő”, „Biztos Hatalom”, azaz „Telj-(es )Hatalom”.
Összetevői: szósz, hellénül σῶς : ’teljes / biztos’ és kratosz hellénül κράτος : ’erő / hatalom’.

Szókratész, aki nem ír, csak (a) szókra tész… de bizony Sokratész !

Szókratész (Σωκρᾰ́της) nem īrt le semmit a tanītásaiból, így nem ismerhetjük Őt a saját írásaiból. Leginkább a tanītványai – Platón meg Xenophón – lejegyzései által ismerhetjük (meg) a gondolatait és a tanītását, a folyton kérdésekkel gondolat-(rá)vezetését.
Érdekes a párhuzam a csaknem félezer év múltán megjelenő Jézü(s) alakjával, aki szintén nem hagyott hátra vrott műv(ek)et, ellenben rajongó tanītványai leīrásaiból ismerjük minden mozzanatát…
Ez párhuzam jelenik meg Gyalunk Pilátus (mondá) (1905) költeményében is…

A szókratészi lelki erő : Előbb kérdezni magunktól, miben tévedtünk, mint bárki más !

Kritóni kérdéskör : Alópekéi Kritón, azaz Kritón Alópekéthen, hellénül Κρίτων Άλωπεκῆθεν kifejezetten Kopasz Kritón (Élt: kb. i.e. 469 – 404.). Szókratésztől kapott intelmei igazságosságról (δικαιοσύνη) és igazságtalanságról (ἀδικία), (a)melyet Plátón jegyzett le és hagyományozott ránk.

**Kopasz Kritón** azaz **Kritón Alópekéthen**, hellénül **Κρίτων Άλωπεκῆθεν** lezárja Szókratész szemeit…
Antonio Canova domborműve

Künoszargesz (Κυνόσαργες) : ókori gümnaszion Athén falain kívül, amelyet a künikosz (pongyolatinul „cinikus”) bölcselet szülőhelyének tekint a bölcselettudomány. E helyen kezdett tanítani Szókratész (Σωκράτης) halála után a tanítvány, Antiszthenész (Ἀντισθένης), i. e. 399 környékén ( az i. e. 4. században), akit a bölcselettörténet a „cinikus iskola”, helyesebben a „künikosz(i) tan(oda)” megteremtőjének tekint. Antiszthenész maga sem volt teljes jogú athéni polgár, minthogy anyja thrák rabszolga(nő) volt.

A Künoszargeszben folyó oktatás nem érte el a szervezettségnek azt a fokát, mint Platón Akadémia vagy Arisztotelész Lükeion intézményében. Ennek oka főleg a künikosz bölcselet (pongyolatinkodón cinikus filozófia) gyakorlati, személyes példamutatásra épülő jellegében keresendő.

E zűrzajos napokban érdemes idézni Gyalunk örökérvényű költeményét :

Szókratész

A „Görög Szonettek”-ből

Az apja szobrász volt. Márványtömegből
Héroszt és İstent formált könnyű kézzel,
Héroszt, ki İsten-tetteket merészel,
İstent, ki emberként leszáll a mennyből.

Az apja szobrász volt. Ő maga gyönge,
Az orra tömpe és a karja lankadt,
Iromba kőn ő nem vesz diadalmat,
Márvány helyett tán suta karja törne !

De a szemében, ó de a szívében
Az apja lángja ég szilajan, épen
S a lelke lendül, bár lehull a karja,

A Héroszt İstent nem kőből faragja,
De lelkekből. Dús igéjére lész
Kő helyett : Platón s Arisztotelész.

Juhász Gyula, 1906

Íródásának (napra) pontos ideje ismeretlen, csak a mögjelenése bizonyos…

Szókratész – Először a Magyarország 1923 Aranyasszony (augusztus) hava 26.-ai számában jelent meg. Alatta keltezés : ( Szeged, 1923 augusztus ). Vélhető azonban, hogy 1906 tele az eredeti kelte…

Utána a – Péter László meg Ilia Mihály szerkesztette – Juhász Gyula Összes Versei kritikai kiadása (1963) kötetben (308.-309. o.) látott újra napvilágot.

Egy fényes tengely, egy Bölcsesség-vonal rajzolható ki tanítványok sorában, azaz a tanítványok sorrendjében a hellén bölcseletben, amely a helléniszmosz – téves latinkodással „hellénizmus”, azaz a(z) (ó)görögség – alapvetését adta. Ez a három fényes elme : Szókratész (Σωκρᾰ́της), majd a tanítványa Plảtón (Πλάτων), majd az Ő tanítványa Arisztotelész (Ἀριστοτέλης).

Jacques-Louis David : ***La mort de Socrate*** (1787) – **Szókratész halála** – olaj a vásznon

bürökkehely : a „bürökpohár” az ókori athéni (görög) törvénykönyvekben a halálbüntetés eggyik nemeként szerepelt. Szókratészt (Σωκράτης) is ilyen módon végezték ki, azaz a foltos bürök mérgével teli poharat kellett kiınnıa, minthogy İsten-káromlásban, valamint az ıfjúság tévútra vezetésében találták bűnösnek. Platón – a vılágon elsőként – ekkor īrta le a bürök-mérgezési tüneteket.

Bürökméreg – koniin
Az anyag, amely végzett Szókratésszel…

Az aktiv a-propilpiperidin (C₈H₁₇N) a bürök alkaloidája. A bürökben almasav sója fordul elő. Különösen termése tartalmazza bőségesen (0,5-1%). Előállítása az összezúzott bürökbogyókból lúggal való desztilláció útján történik. Tisztán előállítva szintelen, olajszerü, nagyon mérges, undorító egérhúgyszagú és maró csípős ízű folyadék. (Pallas nyomán)

Melétosz hellénül Μέλητος avagy mókázón magyarossan csak Mellétosz (élt az i.e. 5–4. században) ókori Athéni költő volt, aki ugyancsak melléfogott azaz mellétoszott Szókratész-vádjával, minthogy őt, a vádlót is hamarosan halálraítélték… (Olykor pongyolatinkodó őstévetegen „Meletosz”-ként is emlegetik.) Melétosz, aki Mellé-tosz, egyike volt annak a három athéni polgárnak, akik Szókratész ellen vádlóként lépett föl. Állítólag tragédiákat, szkholionokat és szerelmes költeményeket is írt, a hagyomány külön is említi egy „Oidipodeia” című munkáját. Diogenész Laertiosz tesz róla legbővebben említést, így közvetve ismerhetjük, hiszen munkáit elpusztította az azóta elmúlt 2500 esztendő barbarizmusa. A fönnmaradt emlékezet szerint tehetségtelen költő volt, akit Arisztophanész (Ἀριστοφάνης), az óhellén kómóidia (κωμῳδία) [ejt: kómóidia] atyja – a Lüszisztraté (Attikaiul: Λυσιστράτη) avagy a „Hadoldó” szerzője – ezért több ízben is kegyetlenül kigúnyolt. Neve – különösen magyarra hangolva gúnyolgó változatában – kivállóan alkalmas a nevenincs, kisstílű intrikusok méltó (mellék)nevéül…

A hellén-hitű vılágban közismert – méregkelyhét kiıvó – Szókratész (Σωκράτης) hasonlata – „kiissza egymagán a szörnyű serleget” – fölbukkan később Gyalunk Pilátus (mondá) költeményében is (1905). A Krisztus előtt csaknem félezer évvel élt, majd hitéért halt – a „pogány” (görög) İsteneket (meg)tagadó – görög bölcs, Szókratész is csak élőszóval tanított, īrott műveket nem hagyott hátra, és tanītásait is tanítványain keresztül ismer(het)jük, miként Jézü(s)éit is. A megtagad(hat)atlan Hitért tudatosan és önként vállalt halál közössége okán is áll(íth)atja klasszikus párhuzamba Őket Juhász Gyula.

– Én Szókratészt fölötte kedvelem,
De mégis, Caesar az én emberem !

Σωκρᾰ́της azaz Szókratész (Élt: kb. i.e. 470 – 399.), a hasonlatosan „hitéért” halt – „pogány” (görög) İsteneket (meg)tagadó – görög bölcselő neve a Naptól való megjelenésében a kritikai kiadásban (1963) is „Sokrates”. Ez az alak sem a klasszikus görög ejtést, sem a latin(os) helyesīrását – a Socrates alakot – nem követi. Ha csak nem szójáték : Szokratesz, aki Sokratesz !? Mivel e költeménynek kézırata nem ismeretes, így itt e bölcs nevében – minden tévelygést mellőzve – tisztességgel illik a klasszikus kiejtéshű īrásához ıgazodnunk. A hasonlításban igen érdekes, hogy Szókratész erkölcsi bölcselő is csak élőszóval tanított, īrott műveket nem hagyott hátra, és tanításait is tanítványain keresztül ismerjük. Juhász Gyula Pilátusa az elvekért, a megtagadhatatlan hitért tudatosan és önként vállalt halál (a vén Szókratésznál méregkehely) közössége okán is állítja pár(huzam)ba Őket…

A vers címe a MEKben pedig már „Szokratesz”. A mássalhangzók hellén-helyesen görögösen, a magánhangzók azonban csak bénán röviden … Sokratesz… bizony sokratesz… azazhogy sokra tesz, aki ilyen pongyolán írja Szókratész nevét… de hiába !
Hiszen helyesen csakis Σωκρᾰ́της azaz Szókratész !!!

Ajánlott olvasmány még :