A török( nyelv)ben a ‘szerelem’ sevi [ejt : szevi] főnévi alakban ösmeretes. De legalább ennyire elterjedt az aşk [ejt : ásk] alakja is.
Csáki Éva Török-Magyar (közép) Szótára (1995) szerint :
sevi fn. szerelem =►aşk
sevgi fn. szerelem; – besle- (-e kar- şı) szeretetet táplál vkivel szemben;
sevgilerle szeretettel
sevgili 1. mn. kedves, drága, helyes, rokonszenves, szeretett; 2. fn. kedves, szerető => yâr
Érdekes, hogy a Csáki ‘szerelem’ mennyivel inkább ‘szeretet’ értelemben jelenik meg mind a két szótő esetében, két évtizeddel későbben, a még nagyobb szótárban…
A Kakuk Zsuzsa és Tasnádi Edit írta a Török-Magyar Nagyszótárban igen kurtán :
De akad eggy másik, igen hasonló alak is hasonlatos, szinte azonos jelentésben :
A töve a sev- (mek) általános ‘szeret(ni)’ értelemben.
Érdekes, hogy a Világ nyelveiben milyen gyakran összemosódik a szeretet meg a szerelem igencsak különböző élménye… De a közhülyeségben élenjáró nyelvkerék angolnál a török is messze kifejezőbb. Ím a képzett alak, amely már eggyértelűen utal fi meg nő, azaz ember és asszony közötti lángoló szép érzelemre :
Ebből pedig már következik a ‘szerelmes’ is :
Egy visszaható -ş képzővel pedig ím egy új szerelmetes ige-értelem nemzetett :
Forrásaim :
Csáki Éva : Török-Magyar Szótár (Balassi Kiadó, Budapest, 1995)
Benderli Gün – Gülen Yılmaz – Kakuk Zsuzsa – Tasnádi Edit : Török-Magyar Szótár / Türkçe-Macarca Sözlük (Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, Budapest, 2013)
Nyáry Szabó László : TÖRÖK-MAGYAR SZÓTÁR, Torontál Kiadó, Szeged (kiadás előtt még kézıratossan)
Nyáry Szabó László : Szabó-szótár / ideolektusom (mind-máig digitális „kéz”- ill. „gép”-ıratban)
(Sz.) : Számozatlan, forrásolatlan saját (alkotású) szójavallataim