Keletekről – από ανατολών – apo anatolón

A Megváltó születését köszöntő ‘Mágusok (a) keletekről‘ jöttek, hiszen a ‘Keletek Mágusai‘ óhellén eredetijében Μάγοι από ανατολών [ejt : Magoi apo anatolón] szó szerint így, vagyis a Kelet többesében fordítható…

Erre a magyarban szokatlan többesre Teres Ágoston könyve hívta föl a figyelmemet…

Máté evangeliumának gyermekségtörténetében (Mt 2,1-16) bukkannak föl a Keleti Mágusok azaz a „Magoi apo anatolón” (Μάγοι από ανατολών), másként a Napkeleti Bölcsek, akik a csıllag vezetésével keletről érkeztek Béthlehembe, hogy hódoljanak Jézü(s)nek. Szokás magyarul Háromkirályokként is emlegetni őket, bár a bibliai evangelium (Máté) számukat sem mondja, és nem nevezi „királyok”-nak sem őket.

A hellén (görög) Μάγοι από ανατολών [ejt : Magoi apo anatolón] szó szerint úgy fordítható, hogy ‘Mágusok (a) keletekről‘ vagy talán költőibben úgy is mondható, hogy a ‘Keletek Mágusai‘…
Ennek nyomán – amennyiben a Szentírásról a hellén forrást tekintjük (az) eredetinek, úgy – nem is a Napkeleti Bölcsek, hanem a Napkeleteki Bölcsek (Sz.) a helyes(en fordított) kifejezés.

A vámszedő, akinek euangelionja ma a 4 hivatalos (kanonizált) evangélium egyike.

Matthai eredetileg vámszedő volt, amely foglalkozást még a zsidók (az izraeliták) is megvetették, mert a Római Birodalom számára (is) dolgoztak. De legúgy a saját zsebükre is. Zakeus főadószedő példázata szerint a zsidó templomokban (zsinagógákban) nem is imádkozhattak. Matthai, torz-magyarkodón Máté a szülőhelyén, Kafarnaumban működött, ahol – Jézüs hívására – fölhagyott addigi bűnös tevékenységével és követte Jézust (Máté 9,9; Márk 2,14; Lukács 5,27-32). Jézüs halála után ő is elhagyta a szülőföldjét, és Ethiópiában hirdette az Örömhírt. Amikor hitének megtagadását követelték tőle, Ő kitartott amellett, ezért halálra kínozták érte. Az Ő Örömhíre nyomán ösmerjük a Napkeletek Bölcseinek (Sz.) történetét.

A „három bölcs” szent háromságának alapja talán a hármas csillag(együttállás) vagy a hozott háromféle ajándék lehet : „Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mürrhát.”
A 6. század táján nevet is találtak a mágusoknak. Caspar, Melkhior, Balthasar, azaz Gáspár, Menyhér(t) meg Boldizsár. A legelsőnek, a keleti szıttya, azaz szaka Gondophar(esz)-nek az arcát is ismerjük, hiszen örökül hagyta azt a pénzén (is).

Talán éppen Ő hozta az Újszülöttnek az aranyat, talán éppen a saját képével…

Az apokrüph Toma (Tamás) aposztol cselekedetei szerint Gudnafárnak a születésekor a kis Jézü(s)t látogató indoszıttya (indoszkűtha) mágus-kırálynak a fıát – az ıfjabb Gondophar(esz)t vagy Gudnafárt – maga Toma tanította-térítette(?) meg a Megváltó hitére… A magyarra Tamásként torzult arám(i) név eredetijében Toma (ܬܐܘܡܐ)‎, talán Tóma, hiszen hellénül meg Thómasz (Θωμᾶς), ahol az „sz” a végén csak a(z illendő) hellén hímnem kedvéért kell(emetes).

Háromkirályok perzsa öltözetben, párducbőr nadrágban meg phrüg süvegben, amikor még nincs közöttük szerecsen (!) – Az Új Szent Apollinare Bazilika bizánci mozaikján (Kr. u. 565 tájáról, a 18. században helyreállítva). Ez az ariánus templom Ravennában áll, még Nagy Theoderik keleti-gót (osztrogót) király emeltette saját emlékezetére, saját sírtemplomául. Az itt szereplő mozaikok is az építése korából származnak.

A szír-arámi egyház meg az örmények emlékezete és hite szerint a mágusok, avagy a „bölcsek” száma bizony – nem is három, hanem – tizenkettő volt… Talán innen, e bűvös számból fakad, ill. ennek folyománya a tizenkét tanítvány is.

E bölcsek, a MAG Bölcsei (Μάγοι) meg az általuk hozott „ajándékok” – talán talizmánok vagy pajcák – lehettek az ajánlás(ok), avagy a (belépő) Kapu(k) Jézü(s) további napkeleti tanulmányaihoz… Így válhat értelmessé a történetben a Születésre sietésük !

A Magoi kifejezés a perzsa papság legfölsőbb „kaszt”-ját illette, ígyhát a „bölcsek” perzsapapok avagy (még ınkább) szıttya (görögködőn szkűtha) mágusok lehettek, akik a pártos (latinkodón párthus) területekről (Meszopotamiából), vagy azon is túlról, az Indoszıttya (pongyolábban Indoszkíta) bırodalomból jöhettek. Csıllag(jóslat)ot követve, a halandók újszülött kırályát keresték Jeruzsálemben. Heródes a palotájában meghagyta nekik, hogy mondják majd el a Kisded helyét, hogy ő is leborulva ımádhassa a Megváltót. A „bölcsek” a „Bölcs(ő)-csıllag” vezetésével Béthlehembe értek, ahol megtalálták Jézü(s)t. De azután álmot látván, a kisded Jézü(s)t védvén vıssza nem tértek a hírrel és útmutatással az alattomos, tömeggyilkos Heródeshez, a zsidók „törvényes” királyához.

Nagy Mágusok voltak a Három-Királyok, avagy Napkeleteki Bölcsek is, azaz a „Magoi apo anatolón” (Μάγοι από ανατολών), így Ők lehettek Jézüs köszöntői már a bölcsejénél is. Vélhetően Ők hozták a pajcá(ka)t, azaz a belépő jegy(ek)et a Mágusok Birodalmába. Különben… Mi másért is jöttenek ?

A Magyar Irodalom egy alig ismert gyöngyszeme így idézi a Három Királyok alakját :

Betlehem

A kocsma ajtaját kitárják
S hozzák subában a telet,
Az istállóban ott a jászol,
A jászolban a Szeretet.

A gyémánt csillag áll fölöttük
Füstös lármában szeliden,
Nyájas barmok között az almon
Az Ácsnak Gyermeke pihen.

Kántálnak a Három Királyok
S velük a jámbor pásztorok,
A söntés mélyén egy elázott,
Elbúsult zsöllér tántorog.

Könnyes szeme bámulja báván
A betlehemi csillagot,
A jó Reményt, mit körülállnak
Szegények, Árvák, Magyarok !

Juhász Gyula, Tápé, 1928

Betlehem. – Először A Reggel 1928 december 24.-ei számában jelent meg. A vers alatt a költő keltezése: Tápé, 1928. Figyelemreméltó, hogy megjelent másnap, a Vásárhelyi Újság 1928 december 25.-ei számában is, majd utóbb a Hárfa (1929) című kötetben (177. o.). Erre a versére vonatkozhat thematái között: „Betlehemesek a kocsmában”.

Juhász Gyula Tápai Versei 1915-től 1928-ig ciklust alkotnak. (Péter László: Tápai versciklusa.) Van, amelyik címében is hirdeti, és van, amelyikről csak a kutatás tudta megállapítani az ihlető helyet, eseményt. Ezt, az utolsót, maga a költő keltezte „tápai”-nak. A szögényparasztság ıránti mély részvéten túl arra a tájnyelvi bátorságra is fölhívjuk az olvasó figyelmét, hogy a költő – tápai-szögedi szóllásban – itt zsöllért emleget. E szögedi zsöllér pedig huncutul, kissé kancsalul alliterál is a mögelőző söntés mélyére…

A Három Királyok-at meg a Szegények után Árvák, Magyarok-at is magam tettem Nagybetűssé.

Forrásaim :

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I-IV. (Akadémiai Kiadó, 1967-1992) Teljes gép-szöveg itt : REAL-EODhttps://real-eod.mtak.hu › … Írta: L Radácsy · 1976 · Benkő, Loránd, ed. (1984)

Juhász Gyula evangéliuma – Szerk.: Nyáry Szabó László (Torontál Kiadó, 2017)

Nyáry Szabó László : Szabó-szótár / ideolektusom (mind-máig digitális „kéz”- ill. „gép”-ıratban)

(Sz.) : Számozatlan, forrásolatlan szójavallataim …

Ajánlott olvasmány :

Matthai – Máté avagy Mattitjahu ?

İndzsil vagy Biblia ?