Török hang, amelynek már nincs betűje

Török hang(ok) betűtlenül ?

A mai latinbetűs török írás a hang-betű egyenértékű megfeleltetésének elvén alapszik. Hiányosságai ugyan vannak, de ami igazán érdekes, hogy az utóbbi évtizedben a helyzet nem hogy javult, hanem romlott !
Ráadásul ezen egy egész hivatalos szervezet (apparátus) dolgozik…
Nekik (is) szeretnék most ezen írásommal segíteni !

Bizony van olyan török hang, amelyet már nem jelöl betű ! Már…
Nem is csak eggy, de három is ! A hosszú á, az ú meg az í hang is ilyen.
Mind eltűntek a betűik. Az â, az û meg az î betűk a forgalomból kivonattak…
Azazhogy nem is a betűk, hanem a hosszító süvegjelük (Sz.), vagyis a török betű(k) fölötti ^ jel töröltetett.
De hogy (is) lehet ez ?

 ΠÛ

â î û

Kezdjük talán azzal, hogy a mai törökben nincsenek hosszú magánhangzók.
Azazhogy persze, hogy vannak, de csakis az arab meg perzsa jövevényszava(i)kban.
Azokból viszont a mai törökben bizony épp elég akad ! Azaz hogy, akad épp elég !
A hajdan divatos perzsa pörzsölet nyomán lelepte a törököt az Új Hittel a szavak arab ragálya is.
Maguk a törökök sem érzik már, csak halványan, mi arab, mi perzsa a nyelvükben. Bár az is igaz, hogy ezeknek a szavaknak a többségét – saját hangzókészletük gazdag(abb)ságával – már régen török ízűvé tették.

Igen művelt és széles látókörű Lejla Dzsejlán (Leyla Ceylan) tanárnőm hívta föl rá a figyelmemet mosolygós rosszallással, hogy a hoszzú magángzókat (ma) már nem jelölik betűvel a törökben. Hozzátette ez bizony megkeseríti nem csak az idegen nyelvű tanulók, de a török kisdiákok tanulmányait, így életét is… Valóban !

A „hivatalos” határozat híre megkésve is megdöbbentett…

Engem ez eddig meg nem érintett. Magam bizony jelölöm őket szorgalmasan továbbra is.
A helyesírási ügyosztály agyának elszellenése engem meg nem érint(ett)…
Jó, ha tud az ember bátran, függetlenül gondolkodni és élni is !
Itt kezdődik az önálló személyiség, a szellemi szabadság, de a tudomány(os szemlélet) is !
No persze ilyen mélly vízben érdemes a messze úszás előtt tájékozódni !

Azóta figyelem az utcán is a föliratokat. És tényleg ! Az újabbakon nemigen akad süveges betű… (Sz.)

A török süvegjel, törökül „düzeltme imi” vagy a „düzeltme işareti” vagy hétköznapibban (szlávkodón) a „şapka işareti” volt. A „düzeltme” jelentése a törökben ‘javítás’, ‘(át)alakítás’, ‘(el)rendezés’, ‘(meg)igazítás’ vagy ‘(le)simítás’. A török işaret szó jelentése pedig ‘jel’, ‘jelzés’. A legcsiklandósabb ebben a dologban talán éppen az, hogy még a nevéből, az işâret-ből is eltűnt a süveg(es )ékezet (Sz.). Az ‘igazító jel’-nél sokkal találóbb és szabatosabb azonban a köznyelvibb „uzatma işareti”, azaz az „uzatma işâreti”, vagyis a ‘hosszító jel’ (Sz.).

A hosszító kalapjel vagy talán találóbban süvegjel (Sz.), vagyis a török betű(k) fölötti ^ jel csaknem eggy évszázadon át jelölte a hosszúságot a magánhangzókon a törökben. Az európai, azaz a latin betűiken is. A (latin) magánhangzók emlegetése itt azért is fontos, mert ezért váltottak az oszmános arab betűkről. Abban a korábbi oszmán írásban bizony a törökhöz méltatlanul szegényes volt a magánhangzókészlet. A váltással pedig eggyütt jelölték a törökben ejtett hosszúságot is. Bizony értelme is meg haszna is volt e jel(ölet)nek. Egy apró példa álljon itt elöljáróban :

A török kar szó értelme ‘hó’; ugyanez hosszan ejtve a kâr â-ját már ‘haszon’ vagy ‘nyereség’ értelemben él. Ha eltűnik a kalapjel az ejtésé(nek hosszá)t sem tudjuk, és az értelme is összekeveredik.

‘Hó(szín) liszt(es) kemence’ vagy ‘Haszon liszt(es) kemence’ ?

Hosszú vagy rövid-e a hang ? Mindeggy lenne ? Talán úgy érzékeltethető ez a mi világunkban, mint ha az ékezetet lespórolnánk a magyar tár szóról, így a tar már csaknem az ellenkezőjét adja. Az, hogy eggy fa jól terem, így éléstár, vagy már (az élés) tar, az éppen hogy nem mindeggy…
De talán még érzékletesebb, ha ékezetet vesztve a szár szóról, az immár a szar értelmével lenne eggybemosva…
Finomabbra hangolt példasorral nem mindeggy, hogy kérek vagy kerek, vagy kerék, esetleg régiesen kérék…

De történelmi távlatok is igazolják e betű, azazhogy a hosszúságjelölés szükségességét.
A szeldzsuk török állam, amely Anatoliát uralta 1077 és 1307 között, török nevén Rüm volt. Ennek a fővárosa pedig a Bizánci Birodalomtól elhódított Ikonion (Ἰκόνιον) vagy latinosan Ikónium, a mai Konya városa volt. A szeldzsukok, vagyis a rümiek ezt a várost Dârülmülk [ejt : Dárülmülk] néven emlegették. Bizony itt is fontos és hasznos a hosszú â jelölése, még akkor is, ha ennek ma már csak történelmi jelentősége van. Bővebben itt : RÜM születése (Sz.) Konyában, a Dârülmülk Sergi Sarayı-ban is akad éppen sok látni meg csodálni való.

Miért is kellett megválni tőle ? Hát bizony az eredete, az arabos (s)zamatja miatt.
De játsszuk ezt újra ! Vagy inkább… Gomboljuk ezt újra ! Ha e jel kellemetlen arab emlékeket (akár máig elszámolatlan török ellenes arab népirtások emlékét is) idéz(i), hát váljunk meg tőle !
De mégis kell hellyette valami a hosszúság jelölésére.

Magyarként ajánlom tiszta szívvel török testvéreinknek a magyar ábécét !
Tiszta helyzet : Ékezet nélkül rövid, ékezettel meg hosszú a magánhangzó !
Ha megszabadultak az arab mellékjelektől, hát az európai csatlakozás reményében és a magyarokkal való testvéri tudat erősítésében… Ajánlom ma a török írásnembe a magyar ékezeteket !

Akad e hosszúság kérdésében még eggy jellegzetesen török érdekesség : A süvegjel mellett a török olykor betűkettőzéssel (is) jelölte a magánhangzó hosszúságát. Ez a kettőzés bizonyos szavakban máig is él. Ilyen pl. a müsaade az ‘engedély’ vagy ‘jóváhagyás’, meg az inşaat, az ‘építkezés’, de akár a régies naaş ‘tetem’, ‘hulla’, ‘holttest’, meg a mai maaş ‘fizetés’, ‘munkabér’ is. Ezek is persze mind jövevényszavak (a törökben).

Érdemes lenne végre bölcsen és átfogóan dönteni, hogy érdemes-e, meg mely módon is érdemes jelölni a mai magánhangzó-hosszúságot !? Valamiféle ékezettel vagy betűkettőzéssel vagy talán butácskán sehogy se…

Törökül szólva : Düzeltme imi ya da düzeltme işareti (ˆ) ya da şapka işareti harflerin üzerine gelerek ses değerlerini incelten bir diyakritik işarettir.

De a „düzeltme işareti” vagy „şapka işareti” azaz a betű fölötti ^ jel, a hosszúságot jelző kis kalap a helyesírási ügyosztály baklövése nyomán már a múlté.

Az â betű azonban még megvan a világ sok nyelvének írásos leképezésében.
Ládd : A süveges â betű és hangértéke a világ nyelveinek leképezésében (Sz.)

Örneğin hala ve hâlâ sözcükleri aynı harfleri oluşturabilirken anlam olarak birbirinden farklı manalara gelmektedir. Hâlâ sözcüğü zaman dilimi ile ilgili cümlelerde kullanırken, hala sözcüğü ise babanın kız kardeşi için kullanılır.
„Hala, babam hâlâ eve gelmedi mi?” cümlesi buna örnek verilebilir.

Düzeltme işaretinin  kullanılacağı yerler aşağıda gösterilmiştir:

            1. Yazılışları bir, anlamları ve okunuşları ayrı olan kelimeleri ayırt etmek için, okunuşları uzun olan ünlülerin üzerine konur:
adem [ejt : adem] (yokluk), âdem [ejt : ádem] (insan) az adam szónak meg az Ádám névnek megfelelően; 
adet [ejt : adet] (sayı), âdet [ejt : ádet] (gelenek, alışkanlık); 
alem [ejt : alem] (bayrak), âlem [ejt : álem] (dünya, evren), magyarul a ‘világ(mindenség)’; 
alim [ejt : alim] (her şeyi bilen), âlim [ejt : álim] (bilgin), magyarul ‘tudós’; 
aşık (eklem kemiği), âşık [ejt : ásik] (vurgun, tutkun); 
hakim [ejt : hakim] (hikmet sahibi), hâkim [ejt : hákim] (yargıç); 
hal [ejt : hal] (pazar yeri), hâl [ejt : hál] (durum, vaziyet); 
hala [ejt : hala] (babanın kız kardeşi), hâlâ [ejt : hálá] ‘henüz’ / ; 
şura [ejt : sura] (şu yer), şûra [ejt : súra] ‘danışma kurulu’.

            UYARI : Katil (< katl = öldürme) ve kadir (< kadr = değer) kelimeleriyle karışma olasılığı olduğu hâlde katil (ka:til = öldüren) ve kadir (< ka:dir = güçlü) kelimelerinin düzeltme işareti konmadan yazılması yaygınlaşmıştır.

            2. Arapça ve Farsçadan dilimize giren birtakım kelime ve eklerle özel adlarda bulunan ince g, k ünsüzlerinden sonra gelen a ve u ünlüleri üzerine konur: dergâh, gâvur, ordugâh, tezgâh, yadigâr, Nigâr; dükkân, hikâye, kâfir, kâğıt, Hakkâri, Kâzım, mahkûm, mekân, mezkûr, sükûn, sükût. 
Kişi ve yer adlarında ince l ünsüzünden sonra gelen a ve u ünlüleri de düzeltme işareti ile yazılır: Halûk, Lâle, Nalân; Balâ, Elâzığ, İslâhiye, Lâdik, Lâpseki.

            3. Nispet i‘sinin belirtme durumu ve iyelik ekiyle karışmasını önlemek için kullanılır. Böylece (Türk) askeri ve askerî (okul), (İslam) dini ve dinî (bilgiler), (fizik) ilmi ve ilmî (tartışmalar), (Atatürk’ün) resmi ve resmî (kuruluşlar) 
gibi anlamları farklı kelimelerin karıştırılması da önlenmiş olur.

Nispet i‘si alan kelimelere Türkçe ekler getirildiğinde düzeltme işareti olduğu gibi kalır: millîleştirmek, millîlik, resmîleştirmek, resmîlik.

Forrásaim – Kaynakça

Csáki Éva : Török-Magyar Szótár (Balassi Kiadó, Budapest, 1995)

Benderli Gün – Gülen Yılmaz – Kakuk Zsuzsa – Tasnádi Edit : Török-Magyar Szótár / Türkçe-Macarca Sözlük (Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, Budapest, 2013)

Nyáry Szabó László : TÖRÖK-MAGYAR SZÓTÁR, Torontál Kiadó, Szeged (kiadás előtt még kézıratossan)

Nyáry Szabó László : Szabó-szótár / ideolektusom (mind-máig digitális „kéz”- ill. „gép”-ıratban)

(Sz.) : Számozatlan, forrásolatlan szójavallataim

Uzatma işâreti Türkçede gerekli mi ? (Sz.)

1. „Türk Dil Kurumu, Düzeltme işareti”. 21 Şubat 2007 tarihinde kaynağından arşivlendi. Erişim tarihi: 19 Şubat 2009.
2. Wiktionary – Şapka işareti 29 Nisan 2014 tarihinde : TDK’ya atıf yapılarak…
3. Ne Demek? – Şapka işareti 4 Mart 2016 tarihinde.
4. Haber alıntısı – „Şapka İşareti” Hiçbir Zaman Kaldırılmadı. 29 Nisan 2014 tarihinde.
5. Wiktionary – İnceltme işareti 29 Nisan 2014 tarihinde : TDK’ya atıf yapılarak…
6. Sözlükçevir – İnceltme işareti 29 Nisan 2014 tarihinde.
7. Milli Eğitim Bakanlığı, MEGEP, Büro Yönetimi ve Sekreterlik, F Klavye, Ankara, 2011 – İnceltme İşareti

Ajánlott olvasmány törökül :

Uzatma işâreti Türkçede gerekli mi ?