A török-ugor vita hullámai a nemzetvesztő szocializmus idejére ugyan elültek, de manapság újra és egyre nagyobb hullámokat vetnek. Az igazság valahol a kettőben együtt van (benne). Mindez az Ural-Altaji nyelvrokonság elfogadásával könnyen fölodható (lenne). Magyarország jelenlegi föllengzősen török-barát, sőt török-magyar testvéri lendülete azonban a szavakban kimerül. Átfogó és módszeres kutatás nem zajlik.
Egy elfeledett régi tanulmányt terítek most az érdeklődők elé egy szűk század távolából.
Moór Elemér 63 oldalon összefoglalja kora tudását a türök-rokon meg mongol-rokon szókincsünkről.
Ő sok más kortáráshoz és kortársunkhoz hasonló magyar kishitűséggel „jövevényszavak”-ként emlegeti szókincsünk türökös elemeit, de jómagam a legkevésbé sem vagyok meggyőződve, hogy ezek „török jövevények” és nem „magyar menevények”. A „menevényszavak” (Sz.) kifejezést magam alkottam a fájdalmasan önpusztító és árulóan önföladó „jövevényszavak” ellenében. Szándékosan használom a higgadtság megőrzése végett az átvétel irányát meghatározó „jövevényszavak” meg a „menevényszavak” helyett a semlegesebb „…rokonkörű szavak” (Sz.) kifejezést.
De lássuk végre az írást !
Halljunk végre a szerzőről !
Moór Elemér Hárspatakon született a később megszállt és máig is osztrák megszállás alatt álló Nyugat-Magyarországon. ( 1891. december 1. – 1974. április 22.) A Budapesten végzett művelődéstörténész, magyar nyelvész, germanista és szlavista a nyelvtudományok doktoraként haláláig Szegeden élt és alkotott.
„Budenz József volt az, aki elsőnek vette észre, hogy a magyar nyelv régi török jövevényszavai hangalak tekintetében valamennyi török nyelv közül a mai csuvas nyelvhez állanak legközelebb. Budenz után Munkácsi igyekezett ezt a csuvas kérdést a magyar őstörténet szempontjából megvilágítani, ő t.i. kapcsolatba hozta a magyar nyelv régi török jövevényszavainak kérdését a volgai bolgártörökök történetével.
Budenz eszméjét és Munkácsi ötletét azután Gombocz Zoltán próbálta rendszerré fejleszteni… Gombocz után Németh Gyula próbált régi török jövevényszavaink között egy állítólagos honfoglalás utáni réteget is megkülönböztetni (MNy. XVLI. 22). Ugyancsak ő szólt néhány cikkében hozzá a magyar nyelv mongol jövevényszavainak kérdéséhez is.”
