Luigi Galvani (Bologna, 1737. szeptember 9. – Bologna, 1798. december 4.) olasz élettanász (konyhahellénkedőn fiziológus), orvos, a villamosságtan (hellénkedőn az élektromosságtan) egyik megalapítója.
Papnak készült, de a Bolognai Egyetemen a teológia után az orvosi kart is elvégezte. 1762-től bonctant (anatómiát) tanított Bolognában, ahol később szülészet professzora is volt. 1772-től Luigi Galvani az akadémia elnöke.
Az 1770-es évektől foglalkozott a békák anatómiájával és az elektrofiziológiával. 1780-ban egy tanítványa figyelte meg, hogy amikor Galvani békát preparált, a kés érintésére a békacomb összerándult, ha a gerincvelőhöz egy másik fémmel értek hozzá. Még erősebb volt a hatás, ha egy dörzselektromos géppel szikrát keltettek, s ha a béka földelt asztallapon feküdt. Galvani 1786-ban a békacombokat a szabadban kifeszített acéldróthoz kötötte, mert a légköri villamosságban kereste a magyarázatot – ám a combok itt véletlenszerűen húzódtak össze. Később észrevette: a szobában, vaslemezen fekvő békatetem akkor is összerándult, ha a rajta átszúrt rézkampót a vashoz érintette, a jelenség mindig bekövetkezett, ha két, egymással érintkező fémmel érintette a gerincvelőt és a combizomzatot. Galvani azt hitte, fölfedezte az állati villamosságot (élektromosságot), mert az idegeket és izmokat ellentétes elektromosság tölti fel, s ennek kisülése okozza az összerándulást. Föltételezte, hogy a közvetítő anyag, „élektromos fluidum” kiválasztásában az agy játssza a főszerepet, az idegek vezetik azt az izomszövetbe.
Felismerését 1791-ben tette közzé De viribus electricitatis in motu muscolari azaz Az elektromos erők és az izommozgás kapcsolatáról címmel. A dolgozat óriási vihart kavart a francia forradalom eszméitől felbolygatott Európa tudományos életében, a fiziológusok az elektromosságban látták az erőt, amely az akaratot az izmokkal közli.
Galvanismo – Galvanizmus
Galvani kortársa, Alessandro Volta 1792-ben ismerte fel, hogy a villamosság létrejöttében a fémeknek nagyobb szerepe van, mint a békáknak. Ő jött rá, hogy áram akkor keletkezik, ha két különböző, érintkező fémet folyadékba merítünk. Alessandro Volta talján tudóstársa, Galvani iránti tiszteletből nevezte el e jelenséget «galvanismo»-nak azaz galvanizmusnak.
Volta a fémeket elsőrendű vezetőnek nevezte és feszültségi sorba rendezte őket, a folyadékokat másodrendű vezetőnek minősítette. Két különböző fém korongja közé savval átitatott papírkorongot helyezett, s e hármas egységekből építette az ún. Volta-oszlopot, amely folyamatosan termelt áramot – ezzel megszületett az első állandó (ha nem is örökké működő) áramforrás. Ketten kiegészítették egymást: Galvaninak abban volt igaza, hogy az izom-összehúzódásokat elektromos ingerhez kötötte, Volta pedig helyesen tagadta a villamosság állati eredetét.
olio su tavola, coll. Museo di Palazzo Poggi
A viták elől Galvani visszahúzódott, mint tanár és sebész dolgozott tovább. 1795-ben elbocsátották a fakultásról, mert nem esküdött fel a napóleoni Ciszalpin Köztársaságra, s bár később visszahívták, nem volt hajlandó elfogadni a katedrát. Élete meg jelleme példa lehet minden minőségi tudós számára. A politikai percemberkék szeszélyeinek hódoló tudományos(kodó) percemberkék meg bátran elszégyellhetik magukat !
Luigi Galvani visszavonultan a szülőházában hunyt el, Bolognában 1798 december 4.-én, mindössze 61 éves korában.
A Luigi Galvani nevébúl eredő galvanizálás túlfogalmazása, azazhogy túltoldalékolása (Sz.) helyett a galvánizás a helyesebb és szabatosabb, amennyiben Galvani nevét tekintjük alapnak. De ennek a tudományágazatnak a megalapozója Alessandro Volta volt, így illőbben voltázásnak nevezheti a műveltebb meg a tudományosabb megközelítő…
Taljánul szólva :
Luigi Galvani (Bologna, 9 settembre 1737 – Bologna, 4 dicembre 1798) è stato un fisiologo, fisico e anatomista italiano, ricordato per la scoperta dell’elettricità biologica che da lui prende il nome di «galvanismo», e di alcune applicazioni di questo, come la cella elettrochimica, il galvanometro e la galvanizzazione.
Luigi Galvani szobra ma Bologna belvárosában áll a Róla elnevezett téren hódolva a tudásnak
Adalberto Cencetti, statua di Galvani a Bologna
Scritti principali
- De ossibus theses physico-medico-chirurgicae (1762)
- Elogio della moglie Lucia Galeazzi Galvani (1763)
- De Bononiensi Scientiarum et Artium Instituto atque Academia Commentarii (1767)
- Lezioni di anatomia. Prima lectio. Anno 1768
- Lezioni inedite di osteologia (1768-1786)
- De ossibus lectiones quattuor (1780)
- De volatilium aure (1783)
- De viribus electricitatis in motu muscolari (1791)
- Lettera al professore Don Bassiano Carminati (1792)
- De viribus electricitatis in motu musculari commentarius cum Joannis Aldini dissertatione et notis, Modena, Società tipografica, 1792.
- Dissertazione responsiva ad alcune difficoltà mosse contro l’elettricità animale (1793)
- Dell’uso e dell’attività dell’arco conduttore nelle contrazioni dei muscoli (1794)
- Memorie sulla elettricità animale, Bologna, Clemente Maria Sassi, 1797.
- Opere edite ed inedite, Bologna, Emidio Dall’Olmo, 1841.
Forrásaim – :
Farinella, Calogero (1998). „Vol. 51”. Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven). Istituto dell’Enciclopedia italiana. Hozzáférés: 2012. március 17..
George Edward Burch (1964). A history of electrocardiography. Norman Publishing. 65–66. o. Hozzáférés: 2012. március 17.
Mille anni di scienza in Italia: Luigi Galvani Archiviato il 13 luglio 2007 in Internet Archive.
Raffaele Bernabeo (a cura di), Luigi Galvani (1798-1998): fra biologia e medicina, Bologna, Cooperativa Libraria Universitaria Editrice Bologna, 1999, p. 16, ISBN 88-491-1241-6.
Galvani. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest:
https://it.wikipedia.org/wiki/Luigi_Galvani
https://hu.wikipedia.org/wiki/Luigi_Galvani
Nyáry Szabó László : Szabó-szótár / ideolektusom (mind-máig digitális „kéz”- ill. „gép”-ıratban)
(Sz.) : Számozatlan, forrásolatlan saját (alkotású) szójavallataim