A páli, dévanágari मेत्ता [ejt : mettá ] vagy a szanszkrit मैत्री [ejt : maitri ] jelentése ‘(önzetlen) jóakarat’, ‘szerető kedvesség’, ‘(önzetlen) jószándék’, ‘(önzetlen) kedvesség’, a mások érdekeivel való törődés. A théraváda Budda-hitben ez a tíz tökéletesség a páramita közül az eggyik és a négy mérhetetlen (brahma-vihára) közül az első. Ez a ragaszkodás az upádána nélküli szeretet.

A ‘jóakarat gyakorlása’ a mettá bhávana a buddai táltulat (meditáció) népszerű formája. A théraváda hagyományban ez a gyakorlat azzal kezdődik, hogy a gyakorlók először egymás felé gyakorolnak jóindulatot, majd a szeretteik felé, a tanítójuk felé, végül kiterjesztik az idegenek felé, az ellenségek felé, végül az összes érző lény felé. A tibeti Budda-hagyományokban ez a gyakorlat tonglen néven szerepel, amely során a gyakorló minden kilégzéskor („küldés”) boldogságot küld az érző lények felé, illetve minden belégzéskor szenvedést („fogadás”) vesz át másoktól. A tibeti Budda-hitban szintén elmélkednek a brahma-vihárákon, amelyet úgy is neveznek, hogy „együttérzés meditáció”.

A 2500 éves páli kánonban a mettá meditációt rendszeresen ajánlotta Budda a követőinek. Azt tanácsolja, hogy a sugározzák a mettát mind a hat irányba, bármilyen élőlényről is legyen szó. Az 5. században keletkezett Viszuddhimagga egy másik gyakorlati tanácsát a mai napig használják.

Richard J. Davidson, amerikai lélektanász (pszűkhologus) olyan mettá-meditálókat kutatott, akik legalább tízezer óra gyakorlattal rendelkeztek. Az eredmények azt mutatták, hogy ezen gyakorlók gamma-hullámai és gamma szinkronizációi, főleg meditáció közben és közvetlenül utána, sokkal magasabbak voltak. Amikor nem meditáltak, alaphelyzetben is a képzett meditálókra jellemző hullám-minta‘t mutatott, amely eltért azokétól az emberekétől, akik nem voltak járatosak a mettá-táltulatban (Sz.), fél-latinkodón a mettá meditációban. A tanulmány kimutatta, hogy a meditáció során az agy bizonyos területei aktívabbak voltak mint például a homlok-lebeny, az insula és az amygdala, amely által a gyakorló könnyebben képes több szemszögből megvizsgálni egy adott dolgot. Ezen túlmenően a meditáció megváltoztatta az agy azon részét, amely az autonóm idegrendszerért felelős, amely által a meditáló pulzusa megnőtt. Ezek a tanulmányok kimutatták, hogy az amygdalát befolyásolja a mettá (bhávana) kedvesség meditáció. 

Kimutatták, hogy a mettá (bhávana) ‘kedvesség meditáció’ csökkentette a résztvevők stressz-reakcióját és hőségre, amelyet a búbaj, szívbajok és cukorbetegség kiváltó okával azonosítanak. A meditációval töltött idő egyenes arányban állt a gyakorló agytevékenységében tapasztalható változással.

Forrásaim :

Nyáry Szabó László : Szabó-szótár / ideolektusom (mind-máig digitális „kéz”- ill. „gép”-ıratban)

(Sz.) : Számozatlan, forrásolatlan saját (alkotású) szójavallataim

https://hu.wikipedia.org/wiki/Mett%C3%A1_(buddhizmus)

Ajánlott olvasmány :

Búbaj – A csomós sötét …

Az idegen „depresszió” beteges nyomulására válaszul
a magyar búbaj szó meg a mogorkór meg a szomorkór szavak is …