Érdemes lenne végre tisztán látni meg láttatni a magyarnak a tizek világában is !
A türök nyelvekben – ahogyan a mai törökben is – a ‘tíz’ jelentését (a qazaqtól a törökig) az on szó fejezi ki. A magyar hatvan meg hetven szavakban a ‘tízesek’ jelöléseként megjelenő -van/-ven türökös rokonsága némely türökészekben meg törökészekben (Sz.) ha nem is méltán, de nyilván fölmerült. A mai törökészek – sajátosan latinkodó fennhéjázással turkologusok – többsége ma törökből származtatná a magyar( szavainka)t. Türök-rokonkörű szavainkat meg nyelvi elemeinket szánalmas szolgaian mind a türök-török nyelvekből eredeztetik. (Soha, véletlen sem fordítva !) Ahogyan az Wamberger Vámbéry a honi törökködés atyja is tette… Mindig csakis antimagyarul, szigorúan következetesen !
Vámbéry Ármin írja a csak a halála után megjelent könyvében 1914-ben A magyarság bölcsőjénél avagy A magyar-török rokonság kezdete és fejlődése művében (a 9. oldalon) : „a számnevek többségének ugor volta ellenére sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ilyen szók, mint iker (vö. tör. iki ‘kett’), hat, hét s a -van, -ven (a tizes számokban), a török alti ‘hat’, jeti ‘hét’, on ‘tíz’ alakokra emlékeztetnek.” – rokonságot (itt) nem állít, de célzatosan sugallja.
A ‘tízes’ hasonlóság érdekes és valós. A rokonsága már igen(csak) kérdéses. Helyesebben : A rokonságuk meg igen(csak) kétséges. A magyar tizesek képzésében a(zonban) nyelvileg fejlettebb kettős illeszkedés áll, a ‘tíz’ pedig a magyarban – a mai töröktől, sőt általában a türöktől eltérően – nem on, de még csak nem is van vagy ven ! Ezt a hasonlóságot Vámbéry meg magyarázni nem tudja, azazhogy a szokása szerint a törökből való származását sugallja „kiemelve természetesen, hogy a magyar nyelv keveréknyelv”. (A magyarság bölcsőjénél 6.o.) Ez a legkevésbé sem hízelgő a magyarra, de Vámbéry Wamberger fölkapaszkodott zsidóságát ismerve, ez a lekezelő héber fölsőbbség gesztusa a legkevésbé sem meglepő. Ma is hasonló tudománytalan héberkedések miatt oly sűrű a homály a Magyar Nyelvtudományunkban.
A -van/-ven végű ‘tízes’ számneveinknél (a leg)különös(ebb), hogy ‘tízes’-eket nem következetesen e képzőkkel képezzük. A húsz (is) kilóg a sorból, de ilyen akad más nyelvekben is. A harminc ugorincás kivételnek tűnik, de az összes többi valóban -van/-ven végggel képződik. Sorban : negy-ven, öt-ven, hat-van, het-ven, nyolc-van, kilenc-ven-es következetességgel. Olyannyira kilóg ez a harminc, hogy gyermekes-kamaszos nyelvrendező indulattal már 40 esztendeje (is) harvannak sulykoltam. Itt persze fölmerül a harvan-hatvan félreérthetőségének kérdése is, így talán inkább a hárvan-hatvan ellentételező páros le(het)nne indokolt.
Arról pedig, hogy mennyire következetes más nyelvekben a ‘tízesek’ képzése, érdekes példával állhat itt éppen a török, ahol a magyarnál sokkal nagyobb a zűr-zavar. A török ‘tízesek’ így sorakoznak : on, yirmi [ejt : jirmi], otuz, kırk, elli, altmış [ejt : altmıs], yetmiş [ejt : jetmis], seksen [ejt : szekszen], doksan [ejt : dokszan]. Vagyis egészen ötvenig semmi rendszer a ‘tízesek’-ben, azután a ‘hatvan’ meg a hetven’ (eggymáshoz) hasonlóan – de a magyartól eltérően nem az on-ra rímeltethető -van/-ven véggel – képeztetik, majd a ‘nyolcvan’ meg a ‘kilencven’ megint eggy másik, de közös-képzős rendszerben jelöli a ‘tízes’-t. A török ‘tízesek’-ben tehát (sehol) nem szerepel az on-ra rímeltethető -van/-ven vég !
Ennél talán már csak az különösebb, hogy nyelvészek állítani merik a -van, -ven török on-ból való származását, miközben a török nem (is) így, sőt egészen másképpen képezi a maga ‘tízes’-eit… Sőt a türök nyelvek többféle képpen is képezik a ‘tízes’-eiket, de éppen a -van, -ven képzővel biztosan nem ! Az on-os -van/-ven türökös rokonsága nagyjából itt már bizonyosan megbukik… Ha mégsem, hát különösen agyafúrt magyarázat szükségeltetik majd hozzá … Bizonyosan nem átvétel. Lehet nemzetségi, nép-rokoni érintkezés …
Okoskodni persze lehet, hatvankodni meg hetvenkedni viszont fölösleges…
A -van, -ven képzőnk on-os törökségével hetvenkedni bizony alaptalan csal-árdság… Hóhányó hamisság !
De… Lássuk csak, hogyan is él a ‘tíz(es)’ a mai törökben !
A Kakuk Zsuzsa és Tasnádi Edit írta Török-Magyar (Nagy)szótárban röviden :
Ugyanitt (ugyanezen oldalon) szerepel a török ‘tíz’ képzett szavaiként :
Azután a ‘tízes’ értelmezése is :
Sorszámnévként :
Valamint a ‘tizedes’ törtszámnév értelmezése is :
De még a ‘tizedes’-i rang is a ‘tíz feje’ :
A mértani idom leírása is tisztán e számnévvel történik :
Forrásaim :
Bálint Sándor : Szegedi szótár (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1957)
Nyáry Szabó László : Szögedi szótár (Torontál Kiadó, Szeged, eggyelőre digitális „kéz”- ill. „gép”-ıratban)
Nyáry Szabó László : Szabó-szótár / ideolektusom (mind-máig digitális „kéz”- ill. „gép”-ıratban)
(Sz.) : Számozatlan, forrásolatlan saját (alkotású) szójavallataim
Csáki Éva : Török-Magyar Szótár (Balassi Kiadó, Budapest, 1995)
Benderli Gün – Gülen Yılmaz – Kakuk Zsuzsa – Tasnádi Edit : Török-Magyar Szótár / Türkçe-Macarca Sözlük (Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, Budapest, 2013)
Nyáry Szabó László : TÖRÖK-MAGYAR SZÓTÁR, Torontál Kiadó, Szeged (kiadás előtt még kézıratossan)
Vámbéry Ármin : A magyarság bölcsőjénél. A magyar-török rokonság kezdete és fejlődése; (Athenaeum, Bp., 1914., 6.,9. oldal)
Ajánlott olvasmány :
