A héber ábécé – zsidó abdzsád – alefbet ivri – אָלֶף־בֵּית עִבְרִי

A héber ábécé vagy zsidó ábécé, olykor „kvadrátírás”, héberül írva אָלֶף־בֵּית עִבְרִי [ejt : alef-bet ivri] tulajdonképpen nem is „ábécé” hanem „abdzsád”. Abdzsád

A zsidó ábécé eredeti alakjában egy 22 betűt (karaktert) tartalmazó „abdzsád” csaknem tisztán mássalhangzó-írás, amelyet az ókortól kezdve egészen napjainkig a héber nyelv (le)írására használnak. Ugyanezt az írást használták és használják ma is, esetleges kisebb módosításokkal a zsidó diaszpóra számos más nyelvének – például a németes jiddis, a spanyolos ladínó vagy a judeo-arab nyelvek – leírására is. A bibliai szövegek lejegyzése során kialakult pontozási rendszer eredetileg nem volt része az írásnak, utólagos toldás.

A kvadrátírás az i. e. 3. század során alakult ki az arámiból, amit a nyelv írására az i. e. 6. sz. óta használtak. Ezt megelőzően a hébert az óhéber írással írták, amely az i. e. 10 században jött létre a foiniki (közhülyén föníciai) ábécé nyomán.

Úgy is sorjázhatjuk, hogy … A héber nyelvet három féle betűkészlettel is írták a történelme során.
A héber nyelvet legelőször – a foiniki (közhülyén föníciai) írásból az i. e. 10 században létre jött – óhéber írással írták, majd arámi abdzsáddal, végül pedig az önálló és sajátos héber abdzsáddal írják.

Ez az óhéber betűrend mai szemmel inkább hasonlít a berber írás(ok)ra, mint a mai héber betűrendre.

Magánhangzó pettyegetek

Gershayim

Forrásaim :

• Ager, Simon (2015). „Abjads / Consonant alphabets”. Omniglot.
• Daniels, Peter T. (2013). „The Arabic Writing system”. In Owens, Jonathan (ed.). The Oxford Handbook of Arabic Linguistics. Oxford University Press. p. 415. ISBN 9780199764136.
• Daniels, Peter T. & Bright, William, eds. (1996). The World’s Writing Systems. Oxford University Press. p. 4. ISBN 978-0195079937.