A szanszkrit nirvāṇa vagy a páli nibbána az İndi Vallásokban – a Dzsain Hitben, a Hindu Hitben, Buδδa Hite‘ben, Szikh Hitben – a ‘megváltás’ szava, azaz a ‘szenvedésektől való megszabadulás’ kifejezése.
Beteges latinkodással ezeket ma dzsáinizmus, hinduizmus, buddhizmus meg szikhizmus néven is szokás emlegetni. Legelső lépésként ezeket az izmusokat kell kiirtanunk magunkból, hogy megérthessük Őket…

Előrebocsájtom, hogy az Igazi Tan(ítás)ok nélkül értelmezett puszta szó-magyarázat helytelen nézethez vezethet, akár a kommunisztikusan anyagias nihilizmushoz is. A szegényes bár büszkén anyagias – latinkodón materialista – képzet a nibbána‘t jóhiszeműen vagy inkább rosszhiszeműen egyfajta végső megsemmisülésként igyekszik bemutatni.

A jellegzetesen vısszapöndörített, azaz hanyattpöndör (Sz.) nyelvhegyű indi „n” hang jele az „ṇ” a nemzetközi nyelvészeti gyakorlatban.

A nirvāṇa [ejt : nirvána] szanszkrit szó a ‘fúj’ jelentésű vā igei tőből származik, a vána (vāṇa) ‘fújt’ múlt idejű melléknévi igenév formájában, a ‘ki-‘ jelentésű nis– előtaggal. A vāna v-je miatt a nis > nir-ré válik, majd a nir r-je a következő -n- visszapöndörödését (latinkodón retroflexióját) okozza: nis+vāna > nirvāṇa. Ezért a szó eredeti jelentése : ‘kifújt‘. De a ‘kifújták’ jelentése inkább egy olyan lankadó tűzhöz hasonlít, amely kifogy az üzemanyagból, és így egyszerűen azért ‘fúj ki’, mert megszűnik égni. Ez sokkal közelebb áll a nirváṇa igazságának Buδδa Hite‘ben (pongyolatinkodón a buddhizmusban) való jelzéséhez, mert pontosabban ragadja meg a téveszmék és a szenvedések megszűnésének fogalmát, amelyek a szamszári működését hajtják. A nirváṇa a téveszmék és a fölösleges szenvedések hiánya, amikor a szamszára tüze abbahagyja a lélek pörzsölését.

A Nibbana egy természeti elem, külön a tudattól. Ezért a Buδδa elérte a Nibbána megtapasztalását. Buδδa nem „hűlt le”. Magyarul úgy is mondhatjuk Budda nirvánázott. A nirvánázik vagy a nirvánázás már magyar igeképzés a szanszkrit főnévként értelmezett múlt idejű melléknévi igenévből.

Bár a nir + vā „fújni”. (vö. BSk. nirvāṇa) már a védikus korban használatban van (lásd nibbāpeti), nem találjuk meg a jellegzetes alkalmazását a későbbiekben és gyakrabban a népszerű használatban, ahol a vā összeolvad a vṛ-vel; ebben az értelemben, azaz a tűz kioltására, ami a kifejezés uralkodó Buδδa Hitű fölfogása. Csak a régebbi szövegekben találunk utalásokat a szél és a láng hasonlatára; de messze a leggyakoribb metaphora, és amely a nibbāna egész gondolatát irányítja, a tűz kioltásában fejeződik ki más kioltási eszközökkel, mint a fújással, ami inkább a tüzet gerjeszti, mint kioltja. A tűz kialvása annak köszönhető, hogy letakarják, vagy megfosztják további tüzelőanyagtól, nem táplálják, vagy visszavonják a termelés okát. Így a páli szógyökfejtő (hellénkedőn etümologus) számára a fő hivatkozás a vṛ gyökér; (fedni), és nem a vā (fújni). Ez még egyértelműbb a nibbuta (q.v. a további megbeszéléshez) esetében. Az igei compn. nis + vā (lásd vāyati) csak a (szag nem kibocsátására utal, amit soha nem lehetne „kimerült” jelentésre használni; sőt, szem előtt kell tartani, hogy a bennszülött kommentátorok maguk sem gondolták, hogy a nibbānát fújással (vāta) magyarázzák, hanem mindig nis + vana-val (lásd nibbana) Bdhgh nibbāna definíciójához lásd pl. Vism.293

Ha ma így tálalod (kibontva), az Igazi Tanítások nélkül, az a helytelen nézethez vezet – a nihilizmushoz.

Az indi szó jelentése a szótárban nem a Tanítás. Az ősi kifejezések szó(eredet)fejtése nem a Hit és nem Buδδa valóságához vezető út. Ha a nirvāṇa-nibbána csak szótári fogalom lenne, akkor csak eggy jó szanszkrit-magyar szótárra meg eggy jó páli-magyar szótárra lenne szükségünk.

A 涅槃 avagy a nėhan a japán Buδδa-hívők nibbána‘ja. A szó maga ahogy térben, úgy alakban is igen messze jutott az eredeti nirváṇa-nibbána alapalakoktól…

A nirvána jelentése az indiai vallásokban (hinduizmus, buddhizmus) a végső spirituális cél, a megvilágosodás és a szenvedéstől, valamint a születés-halál körforgásától, a szamszárától való megszabadulás, ami egy belső békét, boldogságot és az egyéni én feloldódását jelenti a mindenségben. Szó szerint ‘kialvás’, ‘elfújás’ (mint a gyertya lángját) jelentésben értelmezhető, utalva a vágyak, a gyűlölet és a tudatlanság lángjának eloltására. Átvitt értelemben a tökéletes békét, a teljes megnyugvást vagy a megsemmisülést is jelentheti.

A nirváṇa-nibbána főbb jelentés-árnyalatai :

Hindu Hitben : A Brahmannal való egyesülés, az örök egység elérése, az egyéniség feloldódása az Abszolútumban (Móksa).
Budda Hitében : A vágyak, gyűlölet és tudatlanság haszontalan lángjának kialvása, a szanszára (újjászületés) körforgásának vége, a legmagasabb boldogság állapota, a tudatosság és (a meg)értés csúcsa.
Átvitten általános értelmében / a világi használatban :
- Teljes boldogság, tökéletes nyugalom, lelki béke.
- A létezés vége, a semmi (nem-lét) állapota, amit halál utáni elképzelésként is értelmeznek.

A nirváṇa-nibbána jellegzetességei :

A nirvána nem egy fizikai hely (mint a mennyország), hanem egy tudatállapot.
Elérése meditációval, helyes életmóddal és spirituális gyakorlatokkal lehetséges. Nem jön el magától pusztán a halál után, mint más vallások Mennyországai…
Különböző vallási és kulturális kontextusokban más-más hangsúlyt kap, de közös pontja a földi szenvedésektől való megszabadulás.

A nirváṇa-nibbána a nemléti nyugalom, beleolvadás a mindenségbe, minden szenvedés és vágy megszűnése vagy halmozott jelentésében : nyugalom, boldogság, üdvösség, megváltás és béke.

Magyar értelmezésben ma : A nirvána a Budda-hívők Mennyországa. (Sz.)

A szamszári az emberi élet zárlatos köreinek fölös önhevülése.
A nirváṇa-nibbána pedig a bolyongó vágyak mély tüzének kioltása, megbékélő (el)hamvadása… (Sz.)

Gyalunk költői erővel így írt erről :

Az örök visszatérés

A hindu bölcsesség nyugodtan így beszélt :
Nirvána Szent Köde örök ölébe zár,
Nirvána Szent Köde, mely minden lényre vár,
Mely álommá teszi az İdőt és a Tért !

Álomnak árnyai bolygunk mi idelenn,
Hol minden változó, örök csak a Mulás,
Árnyak, kiket a lét Álmokkal fölruház,
S ez Álmok : a remény, emlék és szerelem.

S a büszke tudomány, amely alázatos,
Szomorún válaszol : Nirvána is mese,
Vigasztalás neked, ember, nincs semmise,
Sebedre örök írt az elmulás se hoz.

Örök minden atom és minden fájdalom,
Volt minden idelenn, mi ezután leszen ;
A gyász és a vigasz, halál és szerelem ;
Mindig föltámadás van mindenik napon.

Az örök haladás : dicső agyrém csupán,
Örök forgás e lét ; az állat visszatér,
Vasketrecébe zár az İdő és a Tér,
Agyad meddőn eseng a Nirvána után !

Az örök visszatérés. – A (Budda-pesti?) Budapesti Napló 1905 szeptember 28.-ai számában jelent meg először, majd a Szeged és Vidéke 1905 október 8.-ai számában is fölbukkan, visszatér Juhász Gyula hitelmélkedő verseinek egy érdekes darabja, melyben ugyan keveri a hindu és a budda-hitű vılágképet, de még Gautama Sziδδárta – azaz Buδδa – hitében merengve is a Hit fölsőbbsége mellett tesz örök tanúbızonyságot …

Buδδa barlangja Thájországban – Az Alvó (Álmodó) Budda (*Sz.*)

Az indi Nirvána, a páli Nibbána meg a magyar Hetedhét Mennyország közötti hasonlóság, hogy Buδδa Hite szerint a létnek 31 sīkja van, míg a mi fejlett őshitünkben hetedhét, azaz negyvenkilenc a Mennyek Rendje, a Mennyek Rétje …

गौतम बुद्ध … Gautama Sziδδárta … Buδδa

İtt jegyzendő meg : Jobb hīján a görög deltával azaz „δ”-val jelölöm a jellegzetesen vısszapöndörített azaz a hanyattpöndör (Sz.) nyelvhegyű indi „dé” hangot, amely után teljesen fölöslegesen īrkálnak nyugathi tudathlanok hitethlenül „h” bethűt… Hehezetről itt szó nincsen ! Ez egy más(ik) hang: nem „d”, hanem nyelvhegyén hátravetett, csontszájpadi „δ” ! A „δ”-t azért is találom jó jelnek, mert a szára éppen jól jelöli a nyelv (szájpadhoz való) visszahajlását.

A szanszkrit, hindi nirváṇa ( निर्वाण ), illőbben Budda páli nyelvén nibbána ( निब्बान ) a végső cél, az üdvösség, a beteljesülés az ind(ia)i vallásokban. Az indi bölcselet egyes értelmezéseiben a nirvána a Brahmannal való egyesülést jelenti a táltulaton (móksán/meditáción) át, azaz az İstennel avagy a Mindenséggel való örök egység létrehozása. A sramanák szerint a szenvedés (dukkha) állapotától való megszabadulás. A nirvána/nibbána nem megsemmisülés, hanem megszabadulás a lélek kényszerű vándorlásának szenvedésekkel terhes körforgalmából.

Thájországban, Budda barlangjában… (*Sz.*)

Az első sorában a „A hindu bölcsesség” természetesen „Budda bölcsessége”-’vel helyettesítendő… De Gyalu korában oly távoli és alig ismert volt az ind(i)ek hite, hogy ez az apró hitbe botló baki Juhász Gyulánknak nem feddhető, hanem könnyen feledhető. Természetesen e költeményt szavalni azonban csakis helyesen javaslom: „Budda bölcsessége nyugodtan így beszélt […]”

Gautama Budda a nirvánát a tökéletesen nyugodt tudat állapotának jellemezte, a haragtól, vágyak(ozások)tól és más kínzó állapotoktól (klésáktól) szabadultan. Ez egyben a „világ vég”-ét azaz végtelenségét is jelenti, hiszen nem marad utána öntudat, hiszen a tudat határtalanná válik. A tudat megleli a békét az egész világgal, együtt érez minden lénnyel és lemond a rögeszméiről meg a rigolyáiról. A nirvánában a vágy(akozás) és viszoly(gás) gyökere enyészik el. A páli kánon szerint a nirvánában tapasztalható meg a dolgok igazi üres természete (súnjata) is.

Thájországban, Budda barlangjában (Koppci / *Sz.*)

A D(h)ammapada szentīrásokban Budda azt mondja, hogy a nirvána a „legnagyobb boldogság” – avagy a mindent átható boldogság, amely a megvılágosodással ébredő nyugalommal jár. A nirvánát kísérő tudást a megvılágosodás, a bóδi szó fejezi ki. Érdekes, hogy milyen hasonlatos ez bódít és bódul igéink tövéhez… Legaljasabb ellenségeink busásan pénzelt, legvadabb nyomulásának is nehéz lenne (el)hinni, hogy mély(ebb) összefüggés ne húzódna közöttü(n)k…

Forrásaim :

Nyáry Szabó László : Szabó-szótár / ideolektusom (mind-máig digitális „kéz”- ill. „gép”-ıratban)
(Sz.) : Számozatlan, forrásolatlan saját(os) szójavallataim …

https://suttacentral.net/define/nibb%C4%81na?lang=en