Gödénytoll – gődénytall – dédanyáink liszteszköze…
Ritka szerencsés, aki a mai nyúló emberöltőkkel egyáltalán a dédanyját ösmerheti.
De miféle lény az a gödény ? A mai magyar többség eggyszerűen nem is ismeri. Ha a hellénkedő pelikán hangzik, még talán valamire vélekszik, de azt, hogy e kettő eggyazon madár, már elképzelni sem tudja. Pedig élt e madár hajdan Magyar Hazánkban is, amíg ki nem sikerült irtani.
Úgy vélem, két faja is élhetett nálunk : a rózsás meg a borzas gödény is…
(Ezek ma már csak az oláh megszállás alatt álló Duna-deltában tengődnek.)
A legnagyobb a Borzas gödény a „Dalmát pelikán”
A rózsás gödény nevét onnan kapta, hogy alapvetően fehér tollazata a párzási meg a költési időszakban rózsás-rózsaszínes árnyalatot nyer. A borzas gödény feje meg nyaka tollazata borzas, olykor egészen üstökös…
A csöbörcsőrűeknek (Sz.) vagy csöbröscsőrűeknek (Sz.), más szóval tasak(os)csőrűeknek, szatyorcsőrűeknek vagy akár zacs(kó)csőrűeknek (Sz.), avagy a Pelecanus nemzetségnek ma 8 élő faja van. A legnagyobb a hajdan nálunk is honos borzas gödény, amelynek testhossza 180 centiméter, testtömege 13 kilogramm, a szárnyfesztávolsága pedig 3,45 méter is lehet.
Az eddigi fölfedezett kövületes gödények (maradványok) alapján, – Antoine Louchart fölfedezése óta – tudjuk, hogy a gödényfélék már 30 millió éve (az oligocén kor) eleje óta léteznek igen hasonló alakban.
Bizonyára már eleinket is lenyűgözte, hogy a gödények akár 5000 kilométeren keresztül is tudnak repülni megállás nélkül…
Égihonban azaz Egyiptomban a gödény a henet a halál és az azutáni Élet jelképe volt.
Henet az élet utáni Élet…
Uszerkaf Nap Szentélye, fal töredék (Nyuserre Ini Abu Gurob, Kr.e. 2430) Neues Museum, Berlin
Már a hellén neve körül is nagy a homály…
Az óhellén πελεκάν [ejt : pelekán] az európ(ai) „pelikán”-ok, a „pelikán”-nevek őse. Ez már a régi magyarban csak pilikán(madár) néven tengődött. De hát hogy is ne tengődött volna, ha volt rá nemes, szép magyar szavunk !
Eric Partridge rögeszméje szerint az óhellén πελεκάν [ejt : pelekán] a ‘fejsze’ értelmű πέλεκυς [ejt : peleküsz] szóból kerekedett. Simpson meg Weiner 1989-es Oxford English Dictionary-je szerint a klasszikus hellén időkben a πελεκάν eggyaránt jelentett ‘fakopáncs’-ot meg ‘gödény’-t is.
1957-ben Bálint Sándor számára még élénken élő emlék volt e madár, így meg is írta a Szegedi szótárában
E tájszótárba még annak a fölidézése is belefért, hogy Szöged város címerállata, azazhogy pecsétmadara is a gödény vagy régiesebben gődény volt…
Ennél már csak a fölhasználása az érdekesebb !
Bizonyára a legtömörebb, legfinomabb tollú madarunk volt, amelynek tollán még a liszt-szem sem illanhatott át. Így lett a lisztes konyha-asztalaink tollsöprűje a gödény tolla-csokra…
A gődénytall-söprű – Na éppen erről sajnos képet sehol sem leltem !
Talán Tömörkény vagy Móra gyűlytőszellemének örökén a Szegedi Múzeum raktárában még kallódik valahol, ha ki nem dobták, azaz hogy le nem selejtezték az utolsó példányait…
De lássuk a gödénytoll, azaz a gődénytall szócikket is !
Gödény, gődény, kután meg a kutatán…
Megy a parlagi szóvitézkedés e madarunk nevét illetőleg is …
Ebben a magyar gödény fejtése legoly fájdalmas, mint a hellén pelekáné…
Szergej Sztarosztyin okoskodása szerint a gödény szó az ótürök kutan rokona, ugyanúgy mint a hattyú szónak. Ez egy ma bizonyosan nem létező magyar gudány vagy godány hangalakkal még talán hihető lenne. Az oszmán-törökben a borzas gödény neve kutan, amíg a csagatáj (türök) nyelvben a kotan szó „hattyút” jelent. Sztarosztyin szerint a kutan ótürök szóalakja eleve a hattyú származéka, amely quɣu a jenyiszeji ótürök feliratokban. A qarluq és szibériai török nyelvek többségében a hattyút meg a gödényt ugyanaz a szó jelöli. Ami igen különös olyan népeknél, ahol e madarak megkülönböztetése igencsak fontos lehet. A hattyút két keleti ugor nyelvben hasonló szavak jelölik: a hanti köteng meg a manysi kotang Sztarosztyin szerint türök átvételek. Ha elég bátor egy nyelvész és híján van az ítészeknek, tulajdonképpen bárvivel elvitézkedhet…
Ennyi erővel meg még egy szemernyi erőlködéssel akár kun Kütün vagy Kötöny vezérünk neve is ide csatlakoztatható !!! (Sz.)
A pelikán szó eredete az azonos jelentésű ógörög πελεκανος, pelekanosz. Tótfalusi Magyar etimológiai nagyszótára nyomán is elterjedt okoskodás, hogy e név hangutánzó eredetű. De hogy teljes legyen a szózűr még azt is állítják, hogy a πελεκαω [ejt : pelekaó] ‘fejszével vág’ szó származéka, a πελεκυς [ejt : peleküsz] ‘fejsze’ szó nyomán.
A református egyházban a gödény (pelikán) a népéért önmagát feláldozó Jézüs jelképe. Ezért gödény (pelikán) díszíti több református templomunk szószékének koronáját is (Horváth, 1993). :
- szalonnai református templom
- sajószentpéteri református nagytemplom
- somkeréki református templom
Forrásaim :
Dugonics András: Magyar Példa Beszédek és Jeles Mondások (SZEGEDEN, nyomtattatott Grünn Orbán’ Betűivel ’s Költségével, 1820)
Bálint Sándor : Szegedi szótár (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1957)
Györkösy Alajos : Latin-Magyar szótár (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986) ???.o.
Nyáry Szabó László : Szabó-szótár / ideolektusom (mind-máig digitális „kéz”- ill. „gép”-ıratban)
(Sz.) : Számozatlan, forrásolatlan szójavallataim
Jobling, James A. (2010). The Helm Dictionary of Scientific Bird Names. London, United Kingdom: Christopher Helm. p. 296. ISBN 978-1-4081-2501-4.
Partridge, Eric (1983). Origins: a Short Etymological Dictionary of Modern English. New York, New York: Greenwich House. p. 479. ISBN 0-517-414252.
Simpson, J.; Weiner, E., eds. (1989). „Pelican”. Oxford English Dictionary (2nd ed.). Oxford, United Kingdom: Clarendon Press. p. 1299. ISBN 0-19-861186-2.
Linnaeus, C. (1758). Systema Naturae per Regna Tria Naturae Editio Decima (in Latin). Vol. 1. Stockholm: Lars Salvius. pp. 132–34. Rostrum edentulum, rectum: apice adunco, unguiculato. Nares lineares. Facies nuda. Pedes digitís omnibus palmatis.
Louchart, Antoine; Tourment, Nicolas; Carrier, Julie (2011). „The Earliest Known Pelican Reveals 30 Million Years of Evolutionary Stasis in Beak Morphology”. Journal of Ornithology 150 (1), 15–20. o. DOI:10.1007/s10336-010-0537-5.
Szergej Sztarosztyin etimológiai adattára: swan (altaic)
Szergej Sztarosztyin etimológiai adattára: swan (uralic)
Tótfalusi István: Magyar etimológiai nagyszótár. Budapest: Arcanum Adatbázis. [2001]. = Arcanum DVD Könyvtár, 2. ISBN 9639374121