Helva – halva – hȧlvász – χαλβάς – حلاوة – hȧláwȧ – халва – chałwa …
Melyik az igazi ?
Ami a töröknek helva, az Hellászban Hȧlvász, a szlávoknak meg hȧlvȧ…
A helva avagy a halva Indiából vagy Közép-Ázsiából származó édesség, amely ma igen népszerű a Közel-Keleten. İsmert még Délnyugat-Ázsiában, Kelet- és Dél-Európában is. Rokonságban van a fehér nugáttal.
Alkotó elemei a szuszámmag, cukor vagy méz és növényi olaj. Az erdélyi helva alapanyagát szuszámmag helyett ricából, azaz napraforgómagból készítik. Ekként tesznek orosz, bolgár és oláh vidékeken is. A hozzáadott magvak, a mogyoró, dió, mandula vagy pisztácia szerint igen sokféle kiszerelésben (l)étezik. Olykor kakaóval keverik. Török vidékeken, így a Balkánon is elterjedt a Tahin-Helva, ami finomra őrölt szuszámmagból készült sűrű állagú kencéből tahíniból készül. Az általunk helva vagy halvász néven ismert szuszám-alapú édesség oszmán-török hagyomány. Ez azonban a törökök számára inkább csak a hétköznapi helva vagy bolti helva.
A török világ étekművészetében igen sokféle helva van. İlyen az İrmik Helvası, az Un Helvası, a Saray Helvası, meg a Çiğ Helva tarifi is.
Valóban, szélesebb merítésben – arab értelm(-eredetij)ében – szinte ‘édesség’ gyanánt is értelmeztetik…
Temel malzemeleri un ya da irmik, yağ, şeker, süt, kaymaktır. Ládd : A török helva !
A helva vagy halva alakban ismert édesség (neve) arab eredetű. E szó az ‘édes’ jelentésű arab halv حلو szógyökből származik. Az arab hȧláwȧ szó szerinti jelentése ‘édesség’.
Az oszmán törökben حلوى, latin betűkkel helva volt. A (mai) törökök (is) helvaként emlegetik, ami egészen szokatlan szóátvétel. A törökben igen szigorú a magánhangzó-harmónia. Az arab hȧláwȧ vagy حلوى, azaz ḥalwā alakban pedig még ez is megvan. Hogyan lett a törökben a hang-harmónikus hȧláwȧ’ból helva ?
A görögök hȧlvásznak (χαλβάς) nevezik és étekművészetük egészen természetes részének tekintik. İtt érdekes kérdés lehet, hogy ez a görög alak a (mai) törökből nem vezethető le, így talán nem is török közvetítéssel, de közvetlen arab hatással az arab nyelvből juthatott el hozzájuk. Talán a maróni(ta) arab keresztények által, akiknek halványodó emléke és fogyatkozó maradvái Kubar azaz Küprosz szigetén még mindig élnek.
Erdélyben még él a balkáni török, talán tatár hatás, így ott az étkezési műveltségü(n)k része ez az édesség, és halva néven emlegetik. Bulgáriában és Oroszországban is halva (халва) néven ismerik. A lengyelek chałwa alakban jellegzetes lapos nyelvű oldal-ellel ejtik.
Ez az utóbbi, erdélyies meg szlávos szóalak a nagyon más(ik) ‘élve vagy halva’ jelentése miatt nemigen illik a magyarba. Sőt kifejezetten taszító és ellenjavallott is.
Régóta töprengek rajta, mi is lenne a hangzó-harmónia szerint is illendő neve a magyarba. Az elmúlt évtizedekben az elegánsabb görög halvász alakot használtam. De ez nem az igazi. A legalkalmasabb és legmagyarabb hangzású talán az lehet, ha visszetérünk az ősforráshoz, az eredeti arab alakhoz. Így az arab حلاوة, [ ejt : ḥalāwa / hȧláwȧ] alak nyomán haláva lehet magyarul (a mai magyarban) a félreérthetetlen(ül is) eredetit idéző neve. Így a sötéten settenkedő ‘halálos’ másodjelentés eltűnik… Talán a föltételes kezdés zavaró egy kicsit, de a (mással)hangzótorlódás is eltűnik…
Ajánlott olvasmány :
