A Qazaq nyelv – qazaqul қазақша vagy қазақ тілі, oroszkodón meg a kazah nyelv a türök nyelvcsaládon belül a qıpcsáq csoportba tartozik. İgen, a hátul képzett qával írott qıpcsáq csoportba…
A mai Qazaqország nagyjából megfelel a Qazaq nyelv elterjedési területének, bár Qazaq területek állanak orosz és kínai megszállás alatt is. A mongolok uralma alatt is élnek némileg szabadabban… Szerencsés nép…
Qazaq īrás-rendszerek és īrás-reformok…
A poszt-szovjet Isztánok īrásváltozásainak egy példája
Történeti távlatokba tekintően : a qazaq nyelvet eddig négy īrásfajtával is īrták az idők folyamán : ótürök rovással, majd arab, aztán kürilli meg latin betűkkel. Mindnek volt egy sajátos qazaqra alakított változata. Az arab(os) īrás ma is használatos az Irán, Afganisztán és Kína táján élő qazaq néptöredékeknél. A kürill(i) ábécét használják ma Qazaqisztánban, Kırgızisztánban, Oroszországban meg a Mongóliában élő qazaqok is. Érdekes módon a befogadó országok rendszereihez illeszkedőn a törökországi és európai népszóratok (Sz.) – hellénkedőn diaszpórák – pedig a latin-betűs török ábécét használják. Úgy tűnik ez a latin betűs változat a közel-jövő qazaq īrása.
2017 októberében, elnöki dekrétumban rögzítették, hogy Qazaqsztán a kürilli ábécéről latin betűs īrásra tér át. A határidőt 2025-re határozták meg. 2021 januárjában módosították e határidőt 2031-re. Az sem mellékes körülmény, hogy a végső īrásváltozat is kérdéses még.
A qazaq, mai orosz-majmolóan téves „helyesírás”-unkkal” kazah, természetesen a kommunista időkből csontosodott orosz „казах” szó magyarítása. Az eredeti nevük a қазақ, azaz latinbetűsen qazaq szóból fakad. Ennek eredete a qaz- igető lehet, amely ‘vándorol’ jelentésben élve, az életformájukra utal. Megjegyzendő, hogy a számukra sértő „kozák” szó is éppen ugyane tőre vezethető vissza.
A qazaq nyelv avagy oroszkodón a kazah nyelv önnevükön қазақша, vagy қазақ тілі [ejt: qazaq tili] török nyelvcsaládon belül a köztörök nyelvek qıpcsák csoportjába tartozik. Mint ilyen a törökországi törökkel kölcsönösen nem érti, ill. nem érteti meg egymást. A hangzókészlete is különböző.
A qazaq – oroszkodón kazah – ábécé, qazaqul ma is arabosan szólva Қазақ кирилл әліпбиі vagy qazaq älipbïi a qazaq nyelv kirill betűs īrására szolgál. Jelen terveik szerint már csak 2031-ig, amikorra is a latin betűs īrásra való teljes áttérés befejezését tervezik.
A qazaq nyelv legrégebbi īrott nyelvemlékei még az ótürök korból ismeretesek. Ezek a kőbe vésett ótürök emlékek azonban qazaqnak még csak némi távolságtartással nevezhető, minthogy a qazaqok a 15-16. században alakultak önálló néppé a türök törzsekből.
A qazaq nyelvet a 11. századtól arab īrással īrták. 1924-től már az Ahmet Bajturszinuli által a kidolgozott, az arabban nem létező qazaq hangok leīrására szolgáló ۆ, گ, ڭ, پ, چ betűkkel (ki)bővített változatával jegyezték. Ezt hivatalosan 1929-ig használták, mindössze 5 esztendeig. (Ekkor váltottak a latin īrásra.)
Ezt az arabos īrást azonban ma is használják a qazaq nyelv īrására Afganisztánban, Iránban és a kínai Hszincsiang-Ujgur (Autonóm) Területen.
A latinbetűs īrást 1929-től a kürill ábécé 1940-es bevezetéséig használták. Mindössze 11 esztendeig. Azután pedig a szovjet terrorral az „oroszos īrás”, a kürill-betű lett egy fél évszázadra kötelező. A qazaqok tehát eggyetlen évszázad alatt – a 20. században – három (és fél) – a Bajturszinulival meg mondhatni, hogy összesen négy – féle īrásrendszert használtak. Nem is csoda, ha akad egy kis identitás-zavar és köznépi habozás az újabb īrásváltás (bevezetésének határozata) kapcsán…
A „Poszt-isztánok” īrásváltozásai és īrásváltozatai dolgában a qazaq helyzet nem egyedi, de talán mondható modellértékűnek. Bizonyos szempontból – a jelentős „többségi kisebbség” vonatkozásában – pedig igencsak sajátos. Azért választottam ezt a kultúrkört és ezt az īráskört, mert ezt személyesen is, közelebbről is ismerem.
A Szovjetunió fölbomlásával a hajdani tagköztársaságok elnyerték a függetlenségüket. Ezzel a szabadsággal pedig egy új – a többségi elven kötelező kirillitől független – īrásrendszerhez való lehetőségüket is. (Az autonóm köztársaságok, szám szerint 22 terület népei messze nem jártak ilyen jól…)
Az ázeriek országában Ázerbajdzsánban meg a türkmének világában, Türkmenisztánban ez az īrásváltozás (féllatinul īrásreform) – a száz évvel előbbi török „atatürki” mintához hasonlatosan – már lezajlott. Ázerország meg Türkménország nyelve azonban oguz, miként a törököké is. Talán a nyelvi hasonlóság is vonzotta oly gyorsan be a rokonı ábécét. Qazaqország még bırkózik az īrásával. Talán a qıpcsák kicsit-másság is lassítja a törökös „oguz” tempót.
A qazaq kürillicákkal éppen 9 hanggal többet le tudnak īrni, mint az īrást nekik kötelezően közvetítette oroszok. Ezek a betűk azért kellenek, mert az oroszban nem létező hangokat is megkülönböztet(het)ő módon kívánták lejegyezni. Összehasonlításul megjegyzendő : Az arab īrás átvételekor ez a hangtöbblet lejegyzés évszázadokat váratott magára. Ahmet Bajturszinuli csaknem 900 évvel később lépett föl a qazaq-arabīrás javaslatával. (Türelmes nép a qazaq.)
A szovjet idők emlékéül a qazaqok máig is kürillicákkal īrják le nyelvüket. Ebben az īrásrendszerben több gond is fölmerül. Rausangül Mukuseva társalgásı könyvében elemzi ezeket behatóbban.[1] Az „и” és „у” betű(jele)k kettőshangzókat rejtenek, melyek olykor hosszú magánhangzóvá válnak. Erre egy példa a бару [ejt baruw vagy barú] jelentése ’menni’. Ennél még érdekesebb, hogy a kürilli qazaq īrásrendszer nem jelöli pontosan a ragokban érvényesülő magánhangzó-harmóniát. Az ajakkerekítéses tövek ajakkerek toldalékokat vonzanak, amelyet a kürillicáik nem jelölnek. Példa erre a ’(mi) házunkban’ үйімізде [ejt: üjimizde], amelynek helyes ejtése végig ajakkereken hangzik [ejt: üjümüzdö]. Az új latin ábécével talán ezek a torzulatok is rendeződnek majd.
A hangzómegfelelés – a hangok betűkben való következetes lejegyzése – természetes késztetés. Snitnyikov Qazaq-angol szótára[2] egyenesen kiıgazította a tökéletlen qazaq-kürilli helyesīrást. Az ábécénél kezdte, aholis a szokott kürillicák után szerepel a kilenc sajátosan qazaq īrásjel. Ennél építőbb jellegű újítására egy példa a ’mozgás’, amely szóban az „ıj” hangkapcsolatra nem a tévesen bevett kürilli „и”-t használja, hanem a mélly „ый” betűkapcsolatot „кыймыл” alakban.
Kétnyelvű Qazaqország…
Kétīrású Qazaqország ?!
A mai alaphelyzet az ifj(abb)aknak talán meglepően, hogy kétnyelvűségben él a qazaq nép. Aki a közelmúlt történelmét ismeri és az orosz nép atyáskodó szovjet bırodalmáról még emlékekkel rendelkezik, annak ez már jóval kevésbé meglepő.
A qazaqot ugyan nem mindenki tudja ma Qazaqhonban, de az oroszt bıztosan beszéli. Rıtka vidéki elszigeteltségben persze nagyrıtkán az ıskolázottságban szükséges orosz ismeretének hıánya is előfordul. A békesség kedvéért hát a kétnyelvűség kötelező ! Minden tábla kiīrandó nem csak qazaqul, de oroszul is a független Qazaq(ı)sztánban. Mivel mindkettőt kürillicákkal – betegesen németkedő cıncogással „cirill betűkkel” – īrják, így egymás mellett-alatt két kirill betűs fölırat van mindenütt. Lássuk ennek a jobbık oldalát: Az oroszul tudók könnyebben tanulhatnak qazaqul ! (İnnen tudom például, hogy az orosz pcsasztyi azaz ’alkatrészek’ qazaqul bölsektyer. Annyıra rosszak az utak, hogy igen gyakorıak ezek az „alkatrészboltok”… )
Lám, talán éppen ez az értelme ennek a kétnyelvűségnek meg kétszövegűségnek! Hiszen ma nem minden qazaq tud rendesen qazaqul sem. Az anyanyelvüket – talán nem is éppen „anya-nyelvüket” – nem beszélő qazaqok lassan vısszaszokhatnak öreganyanyelvükhöz… (az öreganyjuk qazaq nyelvéhöz) miközben gyermekeik a térség (hajdan) uralkodó nyelvét sem felejtik el…
A Szovjetunió szétesésével Qazaqország igen szerencsésen nagy területet örökölt, míg más népek orosz uralom alatt maradtak. A szovjet időkben vıszont az „ugar föltörésével” hatalmas orosz, fehérorosz és kisorosz (ukrán) betelepítésekkel jelentősen megváltoztatták a nemzetiségi vıszonyokat is. A betelepített orosz lakosság számára a kirill īrás egészen természetes, így vált lassan megkérdőjelezhetetlenné a qazaq īrás kirillizál(ód)ása is. A rendszerváltozással a nyugat felé való nyıtással vıszont eggyértelművé vált a latin betűs ábécére való váltás szándéka is. Az atatürki gyors váltás azonban itt nem következett be. A határidőket egyre csak tologatják. Talán éppen a jelentős orosz lakosság kirill īrásbelisége is az egyik fő fék ebben.
Ha megtörténik a latin betűkre való váltás a qazaq nyelv esetében, úgy ez ország nem csak kétnyelvű, de „kétīrású” is lesz eggyben. Qazaq (nyelv) latin betűkkel, orosz (nyelv) kirillicákkal. İgen érdekes helyzetnek nézünk elébe.
No persze ez a kétnyelvűség meg kétīrásúság a művelődésnek és átfogóbb kultúr-szemléletnek meg az önazonosság-keresésnek és találásnak is új lendületet adhat.
Qazaq hangok meg betűk megfelelései
A qazaq hangok jelentősen különböznek a magyar hangkészlettől, így már magyaros lejegyzésük is sok fejtörést okozott… i-ė-e-æ-ö-ü… egyik sem feleltethető meg tısztán hasonló magyar hangjaınknak… talán a qazaq „æ” megfelel a dunántúli-vazsi æmber „æ”-jének… de ezt mög az alföldi özögetők nem ösmerik, hisz csak az ország túlfeléről elvétve hallották…
Qazaqországban éppen zajlık a betűcsere, azaz az īrásreform… nagyon átgondolatlan (új)latin betűkkel helyettesítik a már bevett kirillicáikat… Bár – Rausangül szerint – a qazaq tudományos akadémia alaposan kidolgozott egy egészen jó változatot, mégis most egy jóval kevésbé átgondolt változat áll bevezetés előtt…
Saját latinbetűs javaslatomat is közlöm itt: … Szerénytelenség nélkül állít(hat)om, sokat nyerne vele a qazaq nép, ha ezt venné át, nem a jelen hübele hivatalos tervezet(t)et…
Vannak benne persze jó elemek is… A torok-ká jelölésére a hagyományos „q” betűt találták, magam is ezt javaslom, klasszikus latin alapokon… az orosz kirillicából alkotott fura farkincás „қ” helyett nemcsak a qazaqok latin betűrendjében, de a „qazaq” népnév és nyelv magyar helyesīrásban is. Így legalább értelme lehet annak is, hogy a „q”-t ábécénkben máig (meg)őrizgettük… Különösen kell ez a „q” a qazaq népnév esetén, hiszen elöl képzett magyar „ká”-val ejtve a qazaqok „kozák”-ot értenek! Ez nekünk talán meglepő, nekik vıszont zsigeri észlelet és durva sértés is. No persze az is kérdés, hogy mennyire akarunk latin(os) ábécét ? Mennyire pedig sajátosan következeteset ? Esetleg a kirillből már bevett, szokott „farkıncás қá” is elférhet a latin betűrendben is…
A „mélly (hangrendű) i” hang jelölésére a törököknél a „pontozatlan i”, azaz az „ı” már csaknem eggy évszázada bevett betűvetési gyakorlat. Ez remek mınta (lenne). A qazaqoknak is ezt javasolnám. Aki török nyelveket tanul, vagy tud, az mindjárt könnyebben olvassa majd a qazaqot is, hiszen ez a cél. Bár ez a qazaq mélly, mert hátul képzett hang egészen „a”-s színezetű a török megfelelőjéhez képest. Talán játszanı lehetne az elöl meg a hátul – helyesebben szólva előrébb meg hátrébb – képzett „a” hang jelölésében az „a-ạ” vagy „a-α” betűpárokkal is…
A „keményebb n” azaz „ng” hangjuk jeléül a más nyelvekben „ny” hangra használt „ń” betű semmiképp sem célravezető… Még a kirilli „ң” betű megtartása és latinba való átvitele is kevésbé lenne zavaró… De van a hangtani jelölészetben erre való „ŋ” betű is. Talán érdemes lenne – akár átmenetileg, jobb hīján – ezt qazaq betűnek elfogadnı.
A rövid „é meg i közötti hang” hang jelölésére a bevett kettőspontos „ë” helyett az „i”-re is jobban emlékeztető eggypontos „ė” jelet javaslom… Ezt magam már több mint két évtizede használom is a magyar „zárt(abb) rövid e” jelölésére.
Qazaq-magyar rokonságunk jegyében a magyar szövegben is jelzem a már régen kihalt – de a méllyhangrendű ragozásban mégis megmaradt – magyar mélly „i”-ket, meg mélly „í”-ket is: a rövidet a török mıntára „ı”-val, a hosszút meg a magam ıgazītotta „ī”-val jelölöm végig e könyvemben (is). Ehhez illeszkedően a mondatkezdő, vagy tulajdonnévi nagy „İ”-ben is megkülönböztetem a magas „i”-nket a mélly „I”-tól, hossz(úság)ában is „Í” meg „Ī” alakjában.
A qazaq(ok) nyelv(e)
Török nyelvek?!
A qazaqot török nyelvnek – okoskodóbban türk nyelvnek – mondják, azazhogy a magam kifejezésével a török rokonkörbe tartozó nyelvek között tartják számon… Ehhez képest a törökül értő qazaqok száma elenyésző… Magyar nézetből mi „török”-nek Törökország (török) nyelvét mondjuk. Meglepőnek tartom, hogy… A qazaqok a nyelvrokonság ellenére nem igen élnek a könnyebben tanulható nyelv elsajátītásának előnyeivel. Hiszen a „rokonság”-ot semigen tartják… Szinte minden beszélgetésemben magam hīvtam föl a figyelmet a qazaq-török hasonlóságokra… Számukra a Törökország többnyire a jó minőségű, mégis olcsó tengerparti nyaralást jelenti, nem holmi művelődéstörténeti érdekességű rokonlátogatást… De hát ilyen „barbár” nyaralóközönség nálunk is akad tengerrekesztő mennyiségben.
A magyarban egy érdekes félreérthetőség, mely szerint a török nyelv a törökök által (Törökországban) beszélt nyelvet jelenti, míg a „török nyelvek” többesszáma a rokonságukba eső összes nyelv(ek)et jelenti. A „török nyelvek” – megkülönböztetésül, a „türk” alakot (is) figyelembe véve – a magam javallata szerint a magyarba nem illő mássalhangzó torlódás nélkül „türök nyelvek”. Ez egy olyan nyelvcsalád, amely csaknem 30 nyelvből áll, az altáji nyelvnemzetségbe (nagy nyelvcsaládba) tartozik; Kelet-Európától Szabíriáig és „Nyugat-Kínáig” húzódó (orosz meg kínai megszállás alattı) területeken élő török népek beszélik; összesen körülbelül 180 millióan. De hogy még nagyobb legyen a zűr: A legtöbben, a „török népek” – helyesebben „türök népek”– több, mint eggyharmada (mintegy 40%-a), a törökországi török nyelvet beszéli. Ezért is nevezem magam inkább „török rokonkörű”-nek vagy „türök”-nek ez utóbbi hatalmas halmazt…
az ujgúrok, helyesebben turkik zölddel, míg a szabíriai türökök mély kékkel…
Érdekes összehasonlītás, hogy törökül 71 millió ember (besz)él 783 356 km2 területen, míg a qazaq 15 millió (besz)élője a 2 724 900 km2 területű – csaknem négyszer akkora – Qazaqországhoz köthető. Egy három és félszer nagyobb országban csaknem ötödannyi qazaq lakos…
Megjegyzendő, hogy a török számunkra mennyivel természetesebb, nemcsak a 150 év megszállás okán… de azért is, mert a törökökből a hajdanı bırodalom maradváıként 10–15 millió ma is szerte szórtan Kelet-Európában él Boszniától Makedónián át Bulgáriáig, no meg Görögországig, főleg annak Thrákia tartományáig… míg a qazaqok meg tőlünk ezer kilóméterekre… a Turáni tájakon… meg még azokon is túl… Nemzetünkbe olvadt kalandozó qıpcsák rokonaık, a kunok pedig legalább eggy bő évszázada nem ismerik már a saját nyelvüket, beolvadva, betyáros rejtőnyelvként sem…
A török rokonkörű nyelvekre jellemző a magánhangzó-harmónıa, a toldalékolás és a (más nyelvekben is) fölösleges nyelv(tan)ı nemek hıánya valamint az alany-tárgy-ige mondatrész-sorrend. Mindezek jellemzőek még a mongol- és a mandzsu-tunguz-nyelvekre, a kóreai nyelvre, ahogyan természetesen magyar anyanyelvünkre is. Ezek a nyelvek a török nyelvekkel az altájı nyelvcsaládba sorolhatóak, sőt az urál-altáji nyelvcsalád elmélete is fölmerült, amelyben az uráli nyelvek is elnyerték végre méltó helyüket. Ennek lehet akár önálló sajátos ága-vezérhajtása a magyar! Méltatlanul – aljas, alattomos antimagyar propagandával – „finnugor”-ként emlegetett hungrofinn nyelvcsaládunk helyreıgazītásában bızony van még tennivalónk …
[1] Mukusheva Rausangul – Károly László : Kazah-magyar társalgási könyv (Altajisztikai Tankönyvtár 5. Szeged, 2015.)
[2] Boris Shnitnikov : Kazakh-English Dictionary (Routledge ; 1997)
Ajánlott olvasmány :