Publius (vagy Caius) Cornelius Tacitus (Kr. u. 55 vagy 56 – valószínűleg 117 és 120 között) római történetíró. Kora politikai életének tevékeny résztvevője volt: 97-ben consul, majd később Asia római tartomány kormányzója volt.
Történelmi munkái a korai császárság időszakáról fontos adatokkal látják el az utókor olvasóit, részletesen mutatják be az akkoriban változó összetételű és szerepű szenátori rend és a birodalom politikáját. Műveinek középpontjában a császár, az udvar, a szenátus és a város áll, azok a provinciák kapnak szerepet, amelyek Róma szempontjából jelentősek. A történetei leírásában gyakran költői nyelven szól a drámai hatás elérése érdekében.
(Pe-Jo, 2009)
Tacitus nevének kiejtésébe röhejesen belesülnek a konyhalatinkodók. Tacitus eredeti (római) latin kiejtése természetesen [ˈtakɪtʊs]; A teszitoszi angoloknak egyenesen Teszitösz lössz belőle /ˈtæsɪtəs/ TAS-it-əs. Attól, hogy más népek röhejessé teszik magukat angolkodásukkal vagy más idétlenkedésükkel, nekünk magyaroknak még megmaradhat a klasszikus tudás méltósága !
Tacitus eredeti helyes kiejtése természetesen Takitusz.
Tacitus talán legtöbbet idézett jelmondata (a tárgyilagos történeti kutatás vonatkozásában) :
„Harag és részrehajlás nélkül”
Tacitus műveiből nyertek ihletet költők és írók, mint pl. Corneille Otthon, Racine Britannicus, Sienkiewicz a Quo vadis?, Graves az Én, Claudius című műveikhez.
Forrásaim :
https://en.wikipedia.org/wiki/Tacitus
https://hu.wikipedia.org/wiki/Publius_Cornelius_Tacitus
Nyáry Szabó László : Szabó-szótár / ideolektusom (mind-máig digitális „kéz”- ill. „gép”-ıratban)
(Sz.) : Számozatlan, forrásolatlan saját(os alkotású) szójavallataim
One comment
Comments are closed.