A magyar nyelv sokkal árnyaltabb, mint azt a mai hétköznapi beszélői csak elképzelni is tudnák…
Ezeknek az árnyalati mélységeknek az érzékeléséhez azonban el kellene merülnünk Anyanyelvünk alaposabb megismerésében.
A nyelvkincs egyúttal gondolatkincs. Akinek több szava van, több ismerete van. […]
Akinek több szava van egy dologra, több gondolata is van róla.
Lássuk csak a beszélgetés-pletykálkodás uszályát !
Van eggy a pletykánál még durvább szó is a magyarban a legdurvább (hamis) pletykára !
A görgye !
Az Új Magyar Tájszótár II. kötetének 684. oldalán leltem e különös(en kifejező) szóra meg a szóllására : görgye fn görgye (Szenna 1812: 110): rosszindulatú pletyka.
Az én értelmezésemben nem csak ‘rosszindulattal továbbmond(ogat)ott történet’, de ‘(szemen szedett) hazugság alapú szóbeszéd’ (Sz.)
A tájszótár példamondataként szerepöl : Minek kötötté rám görgyét ? (Szenna)
Vagyis a görgyét költik. Tehát nem magától terem, vagy csak úgy alakul, hanem valami gonosz célzatosan költi. Alapja nem látott-hallott dolog, hanem kitervelt hazugság, már a gyökerében szándékolt, veszejtő gonoszság.
Érdekes lehet e kifejezés összevetése a görhe fn valamint a szögedi göréhöl ige tágasabb jelentéskörével is…
A göréhel vagy göréhöl ige csak szögedi gyűlytésből ösmeretös. Még az Új Magyar Tájszótár II. kötete is csak innen ösmeri meg adatolja 1988-ben.
Régóta agyaltam már rajta mi lehet a görhe édesség nevének eredete. Egészen meglepő fordulat vezetett a fölismeréshez.
De mit is csinálhat az, aki göréhöl ?!
majd pedig :
Forrásaim :
Bálint Sándor : Szegedi szótár (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1957)
Új Magyar Tájszótár II. kötet (AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST, 1988) – Főszerkesztő : B. LŐRINCZY ÉVA
Nyáry Szabó László : Szabó-szótár / ideolektusom (mind-máig digitális „kéz”- ill. „gép”-ıratban)
(Sz.) : Számozatlan, forrásolatlan szójavallataim