Napok neveinek képtelenségei…
de írhattam volna úgy is, hogy a Napok neveinek ingoványán… sőt … mocsarában…
Csarsamba meg Persembe – Két perzsa nap a török héten
A hét nap(jai)ból kettő a törökben perzsa.
Érdekes módon a magyarban is éppen e kettő – a szerda meg a csütörtök – nem magyar, hanem szláv eredetű. Bár nálunk van még eggy ráadás is. A harmadiknak ott az ötödik nap, a péntek – az is szláv származatú.
Minek is kell a Hét napjait ugyan bárki mástól kölcsönöznie eggy nyelvnek (is) ?
Talán azért, mert a hét alapú számítást előtte nem használta.
Különös ez a török esetében, ahol bizonyosan tudjuk, hogy volt rá saját szavuk is…
A çarşamba helyett volt az ótürökben a törtünç [ejt : törtüncs] mai törökül dördüncü [ejt : dördündzsü], amely annyit jelent(ett), hogy ‘negyedik’ (napja a hétnek).
A perşembe helyett pedig ott volt az ótürök beşünç [ejt : besüncs] mai törökül beşinci [ejt : besindzsi] meg éppen annyit jelent(ett), hogy ‘ötödik’ (napja a hétnek).
Az első napnak hajdan az Úr Napját, vagyis a vasárnapot tartották.
A törökök a hét alapú időszámítást társadalmilag a perzsáktól vették át. Előtte nemigen használták. Ennek folyománya e két perzsa nap a török naptárban…
Érdekes, hogy a perzsa چهارشنبه çahâr şenbe [ejt csahár senbe] hang illetlenkedését már – az első történetileg ismert fölbukkanásában – a Kun Kódexben, vagyis a Codex Cumanicus-ban már részben hang(zó)harmonizálta a török nyelvi erő çahar-şanbe [ejt: csahar sanbe] alakban. A mai törökben már teljesen törökösödve, teljes hang(zó)harmoniával él a çarşamba [ejt : csarsamba]. A çahâr vagy çehâr pedig çâr alakra módosult.
(A szintén perzsa پنجشنبه penc-şenbe [ejt pendzs senbe] esetében a hang(zó)harmonia már az eredetiben is elfogadható volt.) A régebbi ó-perzsa alakja şenbih volt.
Törökül szólva :
Çarşamba, haftanın salıdan sonra, perşembeden önce gelen günüdür.
Perşembe, Çarşamba ile Cuma arasında olan, haftanın dördüncü günüdür.
Kelime, Farsça „dördüncü gün” anlamına gelen Farsça: چهارشنبه çahâr şenbe‘den gelir.
Türkçede geçen en eski kullanılışı Codex Cumanicus‘taki çahar-şanbe [çaar sanbe] şeklidir.
Perşembe, Farsça-Süryanice „beşinci gün” anlamındaki Farsça: پنجشنبه penc-şenbe kelimesinden gelir,
„Çarşamba” kelimesine kafiyeli olarak „Perşembe” olarak söylenir.
Çarşamba gününe Eski Türkçede „törtünç” (dördüncü) denir.
Perşembe gününe Eski Türkçede „beşünç” (beşinci) denir.
Forrás :
„Haftanın Gün İsimleri ve Etimolojileri Üzerine” (PDF). Türk Dili. Türk Dil Kurumu. Nisan 2021. 13 Ağustos 2022 tarihinde kaynağından arşivlendi (PDF)19 Aralık 2022.