Igen ! Régön bizony kiadták a gyerököt némötszóra… Milyen szép és jó is volt az !
De még mennyire hasznos is ! A gyerök mögtanult némötül, de legalábbis svábul…
Mi is az a „némöt( )szó” vagy közmagyarul mekegő pesti(es)sen „német szó” ?
A „német szó” Bársony István – hajdan legendás, ma már méltatlanul elfeledett vadászírónk – önéletírásában is fölbukkan : „Azután elkerültem Pozsonyba, német szóra. Akkor még lehetett ott németül tanulni.” – írja 5 és fél évvel Trianon után a tanulmányait Nagykárolyban, Pozsonyban és Szatmárnémetiben valamint Szabadkán, tehát akkorra már mind idegen megszállás alatt álló városainkban végzett magyar írónk leplezetlen keserűséggel… (DÉLIBÁB : Magamról , 1926) – Keserűségét szégyen szemre, azóta sem orvosoltuk…
De igazán ízössen erről a „német szó”-ról, azazhogy a „némötszó”-ról a Szegedi szótár (1957) regél Bálint Sándor alapos, két kötetös gyűlytésében :
A (mekegő) „német szó” vagy a (szögedi) „némötszó” annyi, mint a német nyelv (el)tanulása – vagyis a „némöt nyelv elsajátítása” a hétköznapi gyakorlatban, családi környezetben, mindönféle szervezött nyelvtanfolyam nélkül. A legszebb hozadéka még a különböző műveltségek (kultúrák) közötti komaság kialakítása, avagy a mindenen átívelő hajdani hungarusz lelki híd építése volt…
A „némötszó” a „cseregyerök”(-ök) életreszóló útravalója lött.
Akkor még élénken élt eleink ajkán a bölcs mondás : „Ahány nyelv, annyi ember !”
Bálint Sándor összegzéséből az is kiderül, hogy a gyakorlatias svábság még nagyobb tudatossággal használta ki a nyelvtanulás lehetőségét. Így „a némötszóra kiadott gyerök” gyakran magyar szóra (sz)oktatta a délvidéki némötségöt…
A hét sváb írója, a sváb anyanyelvű Herczeg Ferenc is könnyen lehet, hogy így sajátította el a magyart oly gyönyörűen, hogy egyik legnagyobb magyar īrónkká le(hete)tt…
Forrásaim :
Bársony István : DÉLIBÁB, 1926 / Magamról
Bálint Sándor : Szegedi szótár (Akadémiai kiadó, 1957)
Nyáry Szabó László : Szögedi szótár (munkaközi változatban, gépıratban)