A nyelvészetben a metathézis vagy még pongyolábban metatézis a hangátvetés. E kifejezés (latinkodón terminus) a hangváltozások egyikét nevezi meg hellénkedőn. A hangátvetés egy beszédhang helyének vagy hangcsoport szerkezetének a megváltoztatását jelenti. Olykor két ilyen elem helyet cserél egymással szó belsejében vagy két egymással határos szóban. A törököknek – a hellénkedő metatez-en túl – saját szavuk is van rá : göçüşme [ejt : göcsüsme].
A metatheszisz kifejezés eredete az ógörög μετάθεσις [ejt : metatheszisz] ’áthelyezés’, ‘fölcserélés’.
A magyar nyelv egyik legérdekesebb fejleménye a hangutánzó pök ige mai bevett alakja köp alakja. A régi, az eredeti pök változat mára csak a népi(es) alakként maradt meg. Ez különös értelmet (nyer vagy) nyel a köpül szavunk tekintetében, sőt még inkább ennek a kaukázi-török kapcsolatait tekintve a kepir-kefír szavunk fejlődésének ismeretében.
A török rokonsága minden esetre igen érdekes : az ótörök, de ma is élő ‘habzik’ jelentésű köpür alakkal mindenképpen összefüggésbe hozható. Az ótörök ‘megduzzad’, ‘földagad’, ‘tajtékzik’, ‘habzik’ jelentésű köp- alapszó a magyar köpül igére, ill. annak köp– tövére vezethető vissza. Hihetőbb, hogy hun-magyar menevény a törökben, mint hogy török jövevény (lenne) magyar nyelvünkben e szó.
A hangátvető, nyelvkönnyítő népiség persze nem ismeri a nyelvtörténetiség vagy a tudatos nyelvművelés következetes gondolatmenetét… Ajánlott olvasmány : A kefír – magyarul a kepír
A döbbenet, hogy ma a török a saját hangzatát is föladva az arab hangalakot használja kefir alakban…
A törökben is él a görögködő metatez, de saját török szavuk is van rá : göçüşme [ejt : göcsüsme].
(Prof.) Aylın Koç tanárnőm hívta föl rá a figyelmet, hogy milyen gyakori a köznyelvben és a török nyelvjárásokban ez a jelenség.
Törökül szólva meg īrva :
Göçüşme ya da metatez, sözcük içerisindeki iki sesin sıralanışının değişmesi, diğer bir deyişle yer değiştirmesi olayıdır. Bu durum günümüz Türkçesinde yazım yanlışına neden olur.
Oluşumu
Meydana gelmesi belirli ölçüt ve düzene bağlanamaz, yani belli ses düzenlerinin göçüşmeyi beraberinde getirdiği düşünülemez; ancak söyleyiş kolaylığı sağlama eğilimi genel etken kabul edilebilir. Genelde ardışık sessizler arasında gerçekleşen göçüşme, sesli ile sessiz arasında ve uzak sesler arasında da görülebilir. Her dilde, her dönemde karşımıza çıkan göçüşme olayının tipik örneklerine ağızlarda ve çocuk dilinde sıkça rastlanır.[2][3] Kimi örnekleri şunlardır:
- köprü > körpü (Gaziantep)
- öğretmek > örgetmek
- çömlek > çölmek
- toprak > torpak
- yaprak > yarpak … yarpaχ (Erzurum)
- kibrit > kirbit (Nevşehir)
- ekşi > eşki (Gaziantep)
- kirpik > kiprik … kipriχ (Gaziantep)
- sarımsak > sarmısak
- memnun > menmun – a török itt vélhetően a szóeleji ikrintést gyakorolja, amelyet szavak fokozásában is szokott… és játszadozón belső zengzetet is kelt…
- lanet > nalet
- memleket > melmeket
- naylon > laylon – milyen bájos a török, amint e szörnyű szóból is ilyen játszin belső zengzetet ébreszt…
- yanlış > yalnış (konuşma dilinde)
- yalnız > yanlız (konuşma dilinde)
Források – Kaynakça
- Vardar, Berke. Açıklamalı Dilbilim Terimleri Sözlüğü. 2. Baskı. İstanbul: Multilingual, 2007. s. 104.
- Banguoğlu, Tahsin. Türkçenin Grameri. 9. Baskı. Ankara: Türk Dil kurumu Yayınları, 2011. s. 70.
- Gölpınarlı, Abdülbaki. Vilayet-Name İndeksi. 2 Baskı. İstanbul, 2017, İnkılap Kitabevi, s. 158: 78