Haplologia – Hang(zó)kiesés – Törökül : (orta) hece (ünlüsünün) düşmesi
A nyelvészetben a haplologia a hangváltozás, az elhasonulás egyik faja. Szóban (szó belsejében) vagy szomszédos szavakban egymást követő azonos vagy hasonló beszédhangok vagy hangcsoportok közül az egyiknek a kiesése vagy kivet(őd)ése.
A haplologia kifejezés eredete az ógörög ἁπλόος [ejt : haploosz] ’egyszer’ + a λόγος [ejt : logosz] ’beszéd’.
A török nyelvben egy egészen hétköznapi jelenség.
Orta hece düşmesi [ejt : orta hedzse düsmeszi] néven ismeri meg emlegeti a török nyelvészet.
Törökül szólva meg īrva :
Buna orta hece (ünlüsünün) düşmesi de denir:
Örnekler:
ağız→ağzı, ‘száj’
burun→burnu,
koyun(bağır, döş)→koynuna,
alın→alnı,
oğul→oğlu,
gönül→gönlüm,
beniz,→benzi,
ömür→ömrüm,
cürüm→cürmü,
De ugyanígy előfordul az arabból való szóátvételekben is :
hüküm→hükmü,
fikir→fikri gondolat
Szóésszevonásokban szóösszetételekben is :
(kakofoni) Pazar ertesi > Pazartesi
ağaç + durur > ağaçtır – bildirme eki
yorgun + durur > yorgundur – bildirme eki – Eski Anadolu Türkçesinde yorgundurur
Fatma Hanım > Fatmânım
Zehra Hanım > Zehrânım
hasta + hane > hastane
pasta + hane > pastane
posta + hane > postane
ecza + hane > eczane
Konusma dilinde cok daha fazla hece düsmesi var.
başlayayım > başlayım
geliyorum > geliyom
Hacet tepesi > Hacettepe a ‘Vágy dombja’
Kadinin köyü >
Fener bahçesi > Fenerbahçe
Tok kapisi >
Haplologia – Érdekes, hogy ez a hellénkedő kifejezés úgy elterjedt, hogy még az oroszok is ezt használják a kedvükre rontott, gé-vel kezdő Гаплоло́гия alakban.
(от греч. ἁπλόος — простой и λόγος — слово, учение) — один из видов комбинаторных изменений звуков; выпадение вследствие диссимиляции одного из двух непосредственно следующих друг за другом одинаковых (или сходных) слогов. Возникает на стыке морфем, чаще в сложных словах (знаменосец < знаменоносец, трагикомедия < трагикокомедия), реже на стыке основы и суффикса (розоватый < розов + оват — розововатый).
(Н. А. Грязнова.)