A lengyel nyelvjárásai – A lengyel nyelv járásai

Kiemelt, Nyelvmentő

Mindenek előtt hadd szögezzem le, hogy a lengyel népet testvérnépnek tekintem a történelmi együttélésünk ezer éve és számos közös nyűge nyomán… Bármi ítészet és bírálat csakis a tények föltárását és jobb megértését szolgálja… Testvériségünk jegyében…

A lengyel nép hányattatásaival a lengyel nyelvnek a sora is igen hányattatottan alakult.
Nem lehet mindenki olyan szerencsés, hogy népe egy szigetországot vagy egy jó körülhatárolt földrajzi egységet ural…

Az évezredes lengyel népmozgások megértéséhez a lengyel történelem ismerete elengedhetetlen.

A lengyel nyelv lengyelül: polski, język polski, vagy polszczyzna.

A ma(i) lengyel nyelvű területek nem fedik és nem eggyezik az 1945 előtti területeket (sem)…

E terkép értelmezéséhez…
Az északi halvány folt a kasub nyelv és nép vidéke amelynek máig sincs országa !
Pomeránia évezredes túlélőjének, a kasub népnek nincs saját országa ! De erről bővebben olvashat !

Az észak-keleti halvány kar a Fehéroroszország és Litvánia területén élő lengyelek maradéka.

Az a föltűnően szétszórt halovány pöttyezet keleten pedig a Szovjetunióban szétszóratott lengyelség maradéka, amely ma ősei földjén él ukrán – hajdan értelmesebb nevén kozák – megszállás alatt…

Bizony ! Az Etelköz vidékét ma uraló Ukrajna igen sok lengyelnek rossz gazdája máig is. Ezek a területek a lengyeleket illetik! Ím egy sürgető föladat az EU téveteg tanácsnokainak meg hiteltelen hivatalnokainak, no meg buzgó bizalmasaiknak !

Az alábbi terkép érzékeltet(het)i az 4 fő lengyel tájnyelv, a vegyerek és a kasub viszonyát is :

Zasięgi dialektów polskich (Aotearoa, 2010)

Megkülönböztethetjük a lengyel nyelv öt (vagy hat) fő tájszólását (dialektusát) :

Nagy-lengyel (wielkopolski)

Ez a lengyel irodalmi nyelv alapja. A legjellegzetesebb vonásai – mazurzenie hiánya és némely magánhangzók kéthangzós kiejtése (mint diftongusoké). A dialektusban sok a német jövevényszó. Többi vonás:

  • o ejtendő mint uo, oe illetve ue (vidéktől függően – koza ⇒ [kuoza, koeza, kueza] /kecske/), az m, n, ń mássalhangzók előtt – mint uy (koń ⇒ [kuyń] /ló/, dom ⇒ [duym] /ház/);
  • a lágy mássalhangzók után álló -owi rag -ewi-vé válik (Jasiowi ⇒ Jasiewi /Jancsinak/, de szintén szewcowi ⇒ szewcewi /cipésznek/, mert itt c régen lágy volt);
  • ó – uy-nak ejtendő (de u már nem: góra ⇒ [guyra] /hegy/, de pl. ruch /mozgás/ változások nélkül ejtendő);
  • eł – oł-nak ejtendő (Paweł ⇒ Pawoł /Pál/);
  • a szavak elején álló wo- csoport ejtendő mint uo vagy uue (woda ⇒ [uoda, ueda] /víz/), viszont wó- – mint uó vagy uy (wóz ⇒ [uóz, uyz] /szekér/]). Azért pl. wół – woły /ökör – ökrök/ ejtendő mint [ueł – uyły];
  • az m, n, ń előtt álló e ejtendő mint y (cement ⇒ [cymynt], kamień ⇒ [kamiyń] /[kő/), de ha e az ólengyel hosszú e-től származik – mindig y-nek ejtendő;
  • y ejtendő mint yj, különösen a szavak végén és hangsúlyozott szótagban (ryba ⇒ [ryjba] /hal/);
  • ą hasonlóan ejtendő mint a mazóviai dialektusban;
  • ę nazális y-nek ejtendő, minden változással, amelyet szenved az ę hangzó – Ládd magánhangzók (gęś ⇒ [gyńś] /liba/, dęby ⇒ [dymby] /tölgyfák/, miękki ⇒ [miyŋki] /lágy/).

Kis-lengyel (małopolski)

Bár az irodalmi nyelv a nagy-lengyel tájszólláson (dialektuson) alapszik, a kis-lengyel tájszóllás (dialektus) igen jelentős szerepet játszott a kialakulásában. Ennek egyik oka, hogy Kis-Lengyelország központja, Krakkó több mint 5 évszázadon át volt Lengyelország fővárosa.

A dialektus nagyon változatos – különösen kitűnik a Podhale tájszólása. A dialektust jellemzi a mazurzenie illetve az ę és ą magánhangzók denazálizáció (sokfelé mértékben, a vidéktől függően – a legerősebb Kielce környékén, ahol ezek a hangzók e / o-vá válnak: gęś, książka ⇒ [geś, ksiozka] /liba, könyv/).
Más vonás:

  • A standard nyelvben a dz, z, dż, ż, dź, ź, d, b, w, g előtt álló zöngétlen mássalhangzó zöngéssé válik (szef brata ⇒ [ʂevbrata] /a testvérem főnöke/); a kis-lengyel dialektusban pedig szintén válik zöngéssé az utolsó mássalhangzó az ilyen szóban, amely áll a magánhangzóval vagy j, ł, l, r, m, n, ń-nyel kezdődő szó előtt (samochód ojca /apa kocsija/ a standard nyelvben ejtendő mint [samohutojca], a dialektusban pedig [samohudojca], hasonlóan sok malinowy – [sokmalinowy] ⇒ [sogmalinowy] /málnalé/). Szintén zöngéssé válik az 1. személy többes számú igék ragja: -śmy’’ (poszliśmy ⇒ [poszliźmy] /mentünk/).
  • Az ólengyel hosszú a ejtendő mint o (ptak ⇒ ptok /madár/, czytałem ⇒ cytołem vagy még cytołek is /olvastam/).
  • Megszólító esetben a hangsúly átmegy az utolsó szótagra, még akkor is, ha a megszólító eset helyett az alanyesetet használjuk ebben a szerepben (ami egyre gyakoribb a mai közbeszédben): Marek ⇒ Marku!, illetve a közbeszédben Marek! (a szabályos nyelvben az alanyesetben van Marek). Ennek a vonásnak folytán a dialektus dallamos.
  • A -że partikula gyakran használt felszólító módban (weź ⇒ weźże /vegyel/, podajcie ⇒ podajcieże /adjatok oda/) – de a hangsúly marad a helyén ([podajcieże]);
  • a t-rz, d-rz csoportok válnak cz, dż-vé (trzy ⇒ [czy] /három/, drzwi ⇒ [dżwi] /ajtó/, trzeba ⇒ [czeba] /kell/)

Kielce környékén:

  • a végén álló ch válik k-vá (niech ⇒ [niek] /hadd/, dwóch ⇒ [dwuk] /két Gen./)
  • az első magánhangzókat megelőzik a mássalhangzók, aminek folytán diftongusok alakulnak a szóban: o, u ⇒ uo, uu’’ (osoba ⇒ [uosoba] /személy/, ucho ⇒ [uucho] /fül/), i, e ⇒ ji, je (idzie ⇒ [jidzie] /megy/, Ewa ⇒ [jEwa]), a ⇒ ha (Ameryka ⇒ [Hameryka]),
  • az i, y, ami m, n, ń, r, l, ł előtt áll, e-nek ejtendő (z naszymi ⇒ [z naszemi] /miénkkel/, kobyła ⇒ [kobeła] /kanca/, pili ⇒ [pieli] /ittak/),
  • a többes szám birtokos eset himnemű ragját (-ów) a nő- és semleges nemű szavakhoz is csatolják hozzá (łyżek ⇒ łyżków /kanalok Gen./, wiader ⇒ wiadrów /vödrök Gen./)
  • a bez elöljárószót használják a przez helyett (bez las = przez las /erdőn keresztül/)
  • a -ta rag 2. személy többes számú igékben (idziecie ⇒ idzieta /mentek/, byliście ⇒ byliśta /voltak/).

Újszandec környékén:

  • a szó elején illetve zöngétlen mássalhangzók után álló o, u hangzók uo, uu-vá válnak (osoba ⇒ [uosoba] /személy/, ucho ⇒ [uucho] /fül/, koza ⇒ [kuoza] /kecske/),
  • a szó elején mássalhangzó előtt illetve a szó végén álló ch válik k-vá (Chrystus ⇒ [Krystus], różnych ⇒ [róznyk] /különfelék Gen./),

Podhale-ben:

  • az -em/-am rag 1. személy egyes számú igékben -ek/-ak-ká válik (byłem ⇒ [byłek] /voltam/),
  • nie (nem) a móc és mieć igék előtt ni-vé válik (nie mam, nie możesz ⇒ ni mom, ni mozes /nekem nincs, neked nem szabad/),
  • a kt csoport ft-nek ejtendő (który ⇒ [ftory] /melyik/),
  • szy, czy, ży ejtendő mint s-i, c-i, z-i kemény mássalhangzóval (annyira jellegzetes vonás, hogy podhalani archaizmusnak nevezték: pl. czysty ⇒ [c-isty] /tiszta/, życie ⇒ [z-icie] /élet/),
  • ił ejtendő mint ył vagy eł (pił ⇒ [piył, pieł] /ivott/; robiła ⇒ [robiyła, robieła] /csinált/),
  • az első szótag hangsúlyozott, mint a tót (szlovák) nyelvben; a kifejezésekben elöljárószavakkal a hangsúly az elöljárószóra hull, mert a kifejezést úgy tartják mint egy szót,
  • sok nyelvtani alak a tót (szlovák) nyelvvel rokon, ezért mondják a tót (szlovák) nyelvet rontott lengyelnek.
  • külön szókincs (a legismerősebb szavak: dutki = pieniądze /pénz/, siklawa = wodospad /vízesés/, bryndza, (gorál) oscypek /csiptetett juhsajtok/, ciupaga = siekiera /szekerce; régen védekezésre is szolgált/).

Szilézi(ai) (śląski) [ejt: slanszki] nyelv(járás)

A sziléziai dialektus megőrizte annyira különálló szókincset és mondattani szabályokat, hogy nyelvészek sora külön nyelvnek ezt tartja is. A 2002-évi népszámlálásban a sziléziai dialektus volt választandó a naponként használt nyelvek közül, viszont néhány sziléziai Szejm-képviselő bejelentette a törvénytervezetet, amelyik elismeri a sziléziai nyelvjárást (dialektust) a helyi (regionális) nyelvnek. A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet kijelölte ennek az SZL kódot. A dialektusban van sok német és cséh jövevényszó, illetve sok szó az ólengyel nyelvből.

Lengyel vegyer-tájszólások – Ezek az igazi nagy nyelv járások

Ezek a lengyel nyelv járások bizony nagy távokat jártak vagy éppen futottak be. Olykor ezer kilóméterrel is odébb rúgta őket a népirtó szovjet hatalom. Ahhoz hasonlítható ez, mintha bennünket, magyarokat innen-onnan „hatatelepítettek” volna Etelközbe… (Ma némelyek Ukrajnaként emlegetik ezen Őshazánkat.)

A tájszólás-terképen látható új vegyes dialektusok (nowe dialekty mieszane) ez a vegyülete az eredeti keleti határvidékről a 2. Világháború után kapott területekre áttelepített országrészek lakosainak a tájszólásainak. Ezek a vegyertájnyelvek (dialektusok) egymásbaolvadnak és eltűnnek, mert nem egyöntetűek és eltérnek a többi országrészétől. Ezeknek nincsenek jellegzetes, közös az egész területben vonásai.
Ez a lengyel vegyer-nyelv a szovjet kommunizmus ethnikai piszkolgatásainak mellékterméke.

A lengyel nyelv használata Lengyelországban 1931-ben (Mathiasrex, Maciej Szczepańczyk)

Ezeknek a keleti területeknek a népét tolta-dobta nyugatra, korábban német-nyelvű területekre a szovjet terror. Ezekből az áttelepített, gyökerét vesztett lengyeleknek a nyelvéből alakultak a lengyel vegyer-tájszólások…

A lengyel nyelvjárások többi vonása (mazurzenie és kaszubienie kívül):

  • Szadzenie – a mazurzenie ellentéte, azaz c, s, z, dz válnak cz, sz, ż,dż-vé. Jellegzetes a vidékekben, ahol a tájszólások, amelyekben van mazurzenie, határosok azokkal, amelyekben nincs.
  • Jabłonkowanie – az sz, cz, ż, dż és ś, ć, ź, dź hangzók ugyanolyan ejtendő; pl. a szavakban szczekać, szare siano, czarne cielę /ugat, szürke széna, fekete borjú/ a mindkettő sz/ś hangzók ejtendő mint az ang. sheet szóban, pedig a cz/ć – mint a magyar csak szóban. Jellegzetes a sziléziai-cséh határvidéken és a Visztula és Mazury közötti területen.

Mazóviai (mazowiecki) nyelv(járás)

Nagyon eltér az általános nyelvtől, mert Mazóvia 1526-ig, azaz a lengyel történelem majd 500 éve alatt, külön fejedelemség volt és a mazóviai nyelv önállóan fejlődhetett. Maga a dialektus is változatos – ebben a Kurpie meg Ostrołęka környéke, Mazury és Podlasie tájszólásai a legeltérőbbek. A legjellegzetesebb vonás – mazurzenie, amely abban áll, hogy a sz, cz, dż, ż mássalhangzók a s, c, dz, z-vel vannak helyettesítve (czysty ⇒ [cysty] /tiszta/, może ⇒ [może] /lehet/). A lágy r-től származó rz mássalhangzó nem szenvedi a mazurzenie-t, azért így kiejtendő, mint az irodalmi lengyel nyelvben – amint ż (pl. a morze /tenger/ szót kiejtjük mint [może]). Ezenkívül:

  • ą – nazális u-nak ejtendő (minden változással, amelyet szenved az ą hangzó – Ládd alább : magánhangzók – pl. dąb ⇒ [dumb] /tölgyfa/, łąka ⇒ [łuɳka] /mező/), a szó végén pedig – a szokásos u-nak (idą drogą ⇒ [idu drogu] /mennek az úton/);
  • y – i-nak ejtendő, de a megelőző mássalhangzót nem lágyítják (syn ⇒ [s-in] /vnek a fia/),
  • a li csoport – ly-nak ejtendő (liść ⇒ [lyść] /fa levele/);
  • minél tovább északra, annál kifejezettebben a p’, b’, m’, w’ lágy hangzók ejtendő mint ph’ – pś, bh’ – bź, mń – ń, wź – ź (wiatr /szél/ ejtendő Kurpiében mint [wziatr], Mazuryban mint [ziatr], hasonlóan változik pl. pies ⇒ [phies – psies] /kutya/, miasto ⇒ [mniasto – niasto] /város/);
  • a ke/kie, ge/gie csoportok kiejtése Mazuryban mindig kemény (kierownik ⇒ [kerownik] /igazgató/), Varsó környékén – mindig lágy (rękę ⇒ [reŋkie] /kezet/),
  • 2. személy többes szám jelen idő jelentő és felszólító módú igék elfogadják a – -ta ragot (robicie ⇒ robita /csináltok/, róbcie ⇒ róbta /csináljatok/)
  • az irodalmi lengyelben, ifjú állatok neveit alakítanak az -ę rag segítségével (prosię, źrebię, kurczę /malac, csikó, csirke/), Mazóviában pedig – az -ak rag segítségével (prosiak, źrebak, kurcak – ebben az utolsóban a mazurzenie kifejezetten hallható). Ez a rag közönségessé vált az általános lengyel nyelvben. Hasonlóan, a városok lakosai neveiket az irodalmi nyelvben az -anin rag segítségével alakítják, Mazoviában pedig – az -ak rag segítségével (warszawianin ⇒ warszawiak, krakowianin ⇒ krakowiak) – és némely városokra vonatkozólag, ez is az általános szabállyá lett.

A Podlasiei avagy Białystoki tájszólás így nagyon eltér a többi mazóviai tájszólásból, hogy gyakran a külön dialektusnak tartatott. A legjellegzetesebb vonása – a hangsúlyozott magánhangzó érthető lehulló hanggal ejtendő, aminek folytán a tájszólás dallamos (ezt a vonást a lengyelek zaśpiew-nek nevezik, ami zaśpiewać /elénekel/ igétől származik). Ezenkívül, a ś/si, ć/ci, ź/zi, dź/dzi lágy magánhangzók majdnem keménynek ejtendő (ahogy a szia magyar szóban), megkülönböztethető a zöngés h ([ɣ]) és zöngétlen ch ([x]), pedig ł az orosz л-nek ([ɫ]) ejtendő. Vannak is a vonások, amelyek mutatnak a tájszólás közelebb rokonságát az orosz és fehérorosz nyelvekkel, mint az irodalmi lengyel nyelvé (pl. a się névmás pozíciója – mindig ige után, még akkor, ha az ige mondat végén áll; az ige múlt idejű alakjai azonosak 1., 2. és 3. személyben – ja chodził(a), ty chodził(a), on / ona chodził(a), my chodzili, wy chodzili, oni chodzili).

Kasub (kaszubski) nyelv(járás)

Saját önnevükön, kasubul a nyelvük kaszëbsczi jãzëk, vagy kaszëbskô mòwa.
Ebben az évszázados szétszóratásban már a saját anyanyelvük nevében is igen megosztottak : kaszëbsczi jãzëk, kaszëbskô mòwa, eggyszerűbben meg csak kaszёbizna.

A kasub dialektus a regionális nyelvnek hivatalosan el van ismerve (2005-től), bár a lengyel nyelvészek folyton vitatkoznak erről. A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet kijelölte ennek a CSB-kódját. A gyerekek tanulják ezt néhány iskolában, érettségizni is lehet belőle.

A kasub nyelv lengyelül język kaszubski [ejt : jenzik kasubszki] egy még é(deg)lő nyugati szláv nyelv, amely föltételezhetően annak a pomerán törzsnek a nyelvéből alakult ki, amely Pomerániában, a Balti-tenger déli partján élt a Visztula és az Odera folyók között. Saját önnevükön, kasubul a nyelvük kaszëbsczi jãzëk, vagy kaszëbskô mòwa.

A kasub nyelv (maradékának) elterje ma Dancka (Gdanyszk) vidékén
A Pomerániai vajdaság, lengyelül: Województwo Pomorskie, kasub nyelven Pòmòrsczé wòjewództwò terképén 

A kasub nemzet(iség)nek ma már csak töredéke tudja a kasubot, azaz az ősanyanyelvét.
A század elején még jó eggymillió kasubból mára alig maradt a nyelvéhez kitartó…
Az 500 000-es kasub népességnek a tizede, vagyis 50 000 kasub tudja és éli ma anyanyelvét.

De nincs végveszély, csak lassú sorvadás van. Kasubföldön a jelen lengyel fönnhatóság alatt számos iskolában oktatják a kasub nyelvet, és a Pomorzei (Pomerán(iai) Vajdaság bizonyos részein a helyi közigazgatásban félhivatalos nyelvként is használják. Ajánlott olvasmány : A kasub nyelvnek nincs országa !

A kasub dialektusnak (nyelvnek) saját ábécéje van, amiben vannak olyan hangzók, amelyek nem léteznek a lengyel nyelvben. A legjellegzetesebb vonás – kaszubienie: a lágy ć, ś, ź, dź hangzók válnak a kemény c, s, z, dz-vé. Példák: świat ⇒ [swiat] /világ/, zima ⇒ [zëma] /tél/, ziemia ⇒ [zemia] /föld – bolygó/, rodzić ⇒ [rodzëc] /szül/. A példákban látható ë betűt a kasubok szwa-nak neveznek (IPA: [ə]). Ez ejtendő e és a között, mint a dunántúli ember szó első hangzója. Angolkodón olyan, mint az angol cat szóban.

A két legjellegzetesebb hangtani vonás, amely elválasztja a kasubot a lengyel nyelvtől:

  • Kaszubienie – a [t͡ɕ], [ɕ], [ʑ], [dʑ] lengyel hangok (írásban: ć, ś, ź, dź) c, s, z, dz hangokká válnak.
    Pl. świat, zima, rodzić /világ, tél, szül/ ⇒ swiat, zëma, rodzëc.
  • Kasub palatalizáció – a lengyel [k’] és [g’] lágy hangzók a kasub [ʧʲ] és [ʤʲ] hangokká alakulnak (az első magyar cs-nek ejtendő, a lengyelben cz-nek írják, a második lágy magyar dzs-nek ejtendő, lengyelül dż-nek írandó). Pl. kaszubski, długi /kasub, hosszú/ ⇒ kaszëbsczi, dłudżi.

A kasub nyelvet az általános nyelvészeti munkák különálló szláv nyelvnek tartják, néha azzal a fönntartással, hogy némely kutató szerint ez a lengyel nyelv tájszólása (dialektusa). A lengyel nyelvészek körében még záródott le a vita, bár a nézet, hogy a kasub nem csak ethnolektus, de külön nyelv, egyre népszerűbb.

Biztos hídfő a kasub kultúrának, hogy saját múzeuma is van…

A Kasub Nyelv és Nép Múzeuma Wejherowie-ben

A kasub nyelv jogi helyzetét Lengyelországban 2005 január 6.-ától a nemzeti kisebbségekről és a regionális nyelvről szóló törvény rendezi, amelyben az ethnolektust regionális nyelvnek ismerik el. Eszerint a helyhatósági szervek előtt a kasub nyelv használható mint segédnyelv. Ezt a lehetőséget elsőnek Parchowo község juttatta érvényre (a Pomerániai Vajdaság közép-nyugati részén).

2003-ban a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet kijelölte a kasub nyelvnek a CSB kódot.

A kasub nyelvet nemcsak némely iskolában tanulhatják, de 2005-től érettségizni is lehet belőle. 
Kasub könyvek és folyóiratok is megjelennek, közvetítenek kasub rádió- és tévéadásokat is.

A Danckai Egyetemen (Gdańsk), a Lengyel Filológiai Intézetben 2009-től oktatják a Kaszubistyka avagy a kasub nyelvtudomány, a kasubisztika szakterületet, ahol képezik is a kasub nyelv és kultúra tanárait.

No de szorgos EU-támogatás meg államiság híján a 20. század viharaiban, majd a 21. század erjedő konzumidiótizmusában ez nyelv (is) lassan elolvad…

A kasub nyelv a kihalt pomerán nyelv utódja, amit egykor Pomeránia, lengyelül Pomorze területén beszéltek, de népe java része beolvadt a német és lengyel népességbe. A kasub nyelv vélhetően az egyik pomerán nyelvjárásból alakult tovább, különálló nyelvvé. Az első ismert kasub nyelvű nyomtatott szöveg a 16. század végéről származik. A kasub első helyes írását 1879-ben dolgozták ki.

Ezzel szemben … A kasub egy önálló nyelv. Nézőpontok persze különbözőek. A lengyelek olykor „język” [ejt: jenzik], de inkább „dialekt” sőt sorvadásában már inkább csak „ethnolekt” (tévetegen „etnolekt”) gyanánt emlegetik.

A kasub nyelv és nyelvjárásainak elterjedtsége a 20. század elején Friedrich Lorentz fölmérései szerint (Poznaniak)
Talán leginkább úgy határolható Kasubföld, ha Dancka (kasubul Gduńsk) vidékétől északra, nyugatra és délre tekintünk.

Kasubország természetes lenne egy művelt Európában. Ez nem jelenti a Lengyelországtól való (teljes) elszakadást sem, hiszen élhetnek szoros Unióban, olyanban, amelyben a litvánokkal éltek évszázadokon át. Sőt ! A kasub legközelebbi rokona bizonyosan a lengyel nyelv, így egy egészen szoros egységet is alkothatnak. De… A Kasub Önrendelkezés (autonomia) alapvető (kellene legyen) !

Annyi bizonyos, hogy a kasub nyelv és műveltség elveszejtésével szegényebb lesz egész Európa !

Magánhangzók

A lengyel nyelvben 8 magánhangzó van, ebből 2 orrhang (ą, ę).
A lengyel az egyetlen szláv nyelv, amely megőrizte az ószláv orrhangokat.

a – magyar á, röviden ejtve, régi szép hasonlattal palócos ả (angolkodón a cut, mud szavakhoz hasonlítható) [a]

ą – orr-o, latinkodón nazális o [ɔ̃]. A kiejtését gyakran összehasonlítják a francia nazális o-val (mint a mon szóban), de az orron keresztül kiengedve a levegőt, még a szájat egy kicsit keskenyíteni kell (ami nincs a francia kiejtésben) – emiatt az ą kiejtése a portugál são szó kiejtéséhez hasonló. Ha az ą egy zárhang vagy affrikáta előtt áll, o-nak ejtjük és a megfelelő nazális mássalhangzó (c, cz, d, dz, t előtt – mint [on], ć, dź előtt – mint [oɲ], azaz mint lágy n; b, p előtt – mint [om], k, g előtt – mint [oŋ], azaz mint a hang szóban).

e – magyar e-nek ejtendő [ɛ]

ę – orr-e, latinkodón nazális e [ɛ̃]. A kiejtési szabálya ugyanaz, mint az ą esetén (szintén a száj kis keskenyítésével). Ha az ę egy zárhang vagy affrikáta előtt áll, e-nek ejtjük a megfelelő nazális mássalhangzó: c, cz, d, dz, dź, t előtt – mint [en], a ć, dź előtt – mint [eɲ], b, p előtt – mint [em], k, g előtt – mint [eŋ]). A lengyelek többsége a szó végén álló ę-t e-nek ejti.

i – magyar i-nek ejtendő, lágyítja a megelőző mássalhangzót [i]

o – magyar o-nak ejtendő [ɔ]

ó, u – rövid u-nak ejtendő [u]. A különbség csak történelmi: a régi lengyelben léteztek hosszú és rövid magánhangzók és az ó a hosszú ó-tól származik. Gyakran ó és o változnak egymássá a ragozás közben vagy rokonszavakban (pl. wór ⇒ worek /nagy zsák ⇒ zsák/, droga ⇒ dróg /út ⇒ utak Gen./), gyakran a megfelelő szavakban más szláv nyelvekből a lengyel ó helyett o vagy e is áll (góra ⇒ orosz гора, cseh hora /hegy/, który ⇒ orosz который, cseh který /melyik/)

y – hátul(képzett) ı-nak ejtendő (mint az orosz ы), nem lágyítja az előző mássalhangzót [ɨ]

Hasonlóan, mint a magyar nyelvben, a diftongusban álló magánhangzókat és megkettőzött magánhangzókat külön ejtjük ki (zoo, teatr, Haiti).

Ajánlott olvasmány / Lëteratura :

  • Piotr Bąk Gramatyka języka polskiego, 1984, Wiedza Powszechna, Warszawa, ISBN 83-214-0265-8
  • Zenon Klemensiewicz Podstawowe wiadomości z gramatyki języka polskiego, 1986, Państwowe Wydawnictwo Naukowe, Warszawa, ISBN 83-01-03548-X
  • Varsányi Istvan Magyar-lengyel és lengyel-magyar szótár, 1988, Terra, Budapest, ISBN 963-205-233-1
  • https://web.archive.org/web/20110626062917/http://grzegorj.w.interia.pl/gram/index.html – a Grzegorz Jagodziński internetlapja (lengyelül és angolul)
  • Podręczny słownik polsko-rosyjski, 1976, Państwowe Wydawnictwo Wiedza Powszechna, Wydawnictwo Russkij Jazyk, Warszawa-Moskwa

A lengyel tájszóllások meg a kasub nyelv viszonya orosz föliratú terképen…

Ossza meg: