Edények–edénynevek dolgában létözik örökségünk a(z Oszmán) török-korból bőségössen.
Teps(z)i, tendzsere, findzsa, kupa (?) …
Magyar társadalmunk többsége a hétköznapi tepsi – tepszi szavunkat sem tudja töröknek, pedig megdöbbentően az. A mai (törökországi) török nyelvben (is) tepsi [ejt : tepszi] a (köz)magyar tepsi.
De ott van a már jóval kevésbé ösmeretös tendzsere-tendzsöre-töndzsöre-töncsöre mög a csöntöre-csöncsöre szóköre…
A tencere [ejt : tendzsere] a török világban egy közismert főző edény.
Csáki Éva Török-Magyar Szótárában szerepel a saplı tencere [ejt : szaplı tendzsere] ‘nyeles lábas’ értelemben.
Nagyjából ez felel meg a magyar tendzsere-tendzsöre-töndzsöre-töncsöre szókör értelmének…
A váltószava a törökben : saplı tencere teriminin Türkçe Türkçe sözlükte anlamı kaçarula [ejt: kacsarula].
A Kakuk Zsuzsa és Tasnádi Edit írta Török-Magyar (Nagy)szótárban :
No persze a tendzsere vagy özögető(bbe)n tendzsöre-töndzsöre-töncsöre vagy éppen a csöntöre-csöncsöre szóköre már nem ennyire hétköznapi a magyarban. Inkább a vidék vadonjába szorult vissza…
A törökben e szó ma egészen bizonyosan jóval szélesebb körben használatos. Még a túlnyomásos feszfazék (Sz.), a kukta kifejezésére is ezt használják jelzős szerkezetben : düdüklü tencere a ‘kukta(fazék)’, vagyis szó szerint a „sípoló fazék” (Sz.)
Az igazság az, hogy a (könyv-alapú) tendzsere-szótárazásba magam is belebicsaklottam. Bálint Sándor Szegedi szótárát bő 30 esztendeje forgatom. Hajdan némi rosszallással vettem tudomásul, majd beletörődésül, hogy a „legszögedibb szögedi” a szótári címszó-alakokként következetössen a köznyelvi és nem a szögedi alakot közli. Itt azonban mögbotlott. A tendzsere alakot kerestem, de nem leltem. Aztán hosszas hitetlenködésömben (hogy éppen e szó ne lönne benne) egy huncut gondolattal a szögedies töndzsöre alakra, mint címszóra leltem.
A szögedi nyelvben ma már nem él, de a hajdan azonos tájnyelvi egységhez tartozó (nagy)kőrösi nyelvezetben természetösséggel máig mögmaradt… Özögetve tencsöre ! Ebben kicsit kevésbé özöget az egyebekben özögetőbb kőrösi : töndzsöre helyett csak tendzsöre vagy még inkább tencsöre ! Ez is tanulság arra, hogy az özögetésben is jellegzetös különbségök göndörögnek akár csak egy faluval vagy városkával is odébb gördülvén…
A Kőrösön ösmeretös tencsöre mög a Szögedön honos töncsöre alakváltozat hangátvetéssel mög csöntöre alakban is élt…
A Bálint Sándor által mögadott négyös (hang)alak-változat, a töndzsöre–töncsöre–csöntöre-csöncsöre szóköre talán nem is egészen azonos jelentéskörben – ‘nyeles lábas’, ‘ácsedény’, ‘széles porcelán-csésze’ – éldegélt. Ennek mélységeit mög szélösségeit azonban ma már nagyon nehéz löhet teljösséggel föltárni…
A kőrösi tencsöre mög a környékbeli tendzsöre mögdöbbentő módon éppen szinte kizárólag disznóvágás alkalmával használt ’hosszúnyelű edény’ mögnevezésére szolgál, amivel a forró abalevet mög a forró zsírt merögetik… messzirül, hogy mög ne süsse űköt…
A mögdöbbentő, hogy a muszlim (Oszmán) törökök éppen erre bizonyosan nem használták, hitük szerint a disznótól mög a húsától mög a hájától is iszonyodván…
A Kőrössel szomszédos (ezegető) jász Kocséron meg a tencsere alakban általában ‘kisebb (csörgős) edény’-ek jelentésben élt…
A tencsere / tencsöre Birkás Stefi vagy másik helyi nevén Hentös Pista mögnevezése szerint ’(nyeles) mericske’. Nyél-hosszi nézetben : A rövidebb nyelű a mericske, vagy merícske, a hosszabb nyelű meg a tencsere vagy tencsöre. A török eredet dolgában fölvetődik a kun örökségszó lehetősége a kun-vidéken élő a jász faluban.
Más edénynevekben is őrizzük a törököt. Ilyen : A tepszi mög a Tepszihögy < Ládd ott !
Ajánlott olvasmány :
A tepszi mög a Tepszihögy
Forrásaim :
Dugonics András: Magyar Példa Beszédek és Jeles Mondások (SZEGEDEN, nyomtattatott Grünn Orbán’ Betűivel ’s Költségével, 1820)
Bálint Sándor : Szegedi szótár (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1957)
Nyáry Szabó László : Szögedi szótár (Torontál Kiadó, Szeged, eggyelőre digitális „kéz”- ill. „gép”-ıratban)
Nyáry Szabó László : Szabó-szótár / ideolektusom (mind-máig digitális „kéz”- ill. „gép”-ıratban)
(Sz.) : Számozatlan, forrásolatlan saját (alkotású) szójavallataim
Csáki Éva : Török-Magyar Szótár (Balassi Kiadó, Budapest, 1995)
Benderli Gün – Gülen Yılmaz – Kakuk Zsuzsa – Tasnádi Edit : Török-Magyar Szótár / Türkçe-Macarca Sözlük (Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, Budapest, 2013)
Nyáry Szabó László : TÖRÖK-MAGYAR SZÓTÁR, Torontál Kiadó, Szeged (kiadás előtt még kézıratossan)
Nyáry Szabó László : Jász-Kun tájszótár (digitális „kéz”- azaz „gép”-ıratban)