Szögedön mög a vidékén… a Szögedi (ki)raj(zás)okban…
Edényök–edénynevek dolgában létözik örökségünk a(z Oszmán) török-korból bőségössen.
Teps(z)i, tendzsere, findzsa, dzsezve, kupa (?) …
Magyar társadalmunk többsége a hétköznapi tepsi – tepszi szavunkat sem érzi-tudja töröknek, pedig megdöbbentően az. A mai (törökországi) török nyelvben (is) éppen tepsi [ejt : tepszi] a (köz)magyar tepsi.
A Kakuk Zsuzsa és Tasnádi Edit írta Török-Magyar (Nagy)szótárban igen röviden :
A ma „tepsi” alakban elfogadott közszó természetös szögedi alakja azonban a törökösebb „tepszi” volt, amely mára a rengeteg idegön betelepülő miatt Szöged vidékérül (is) kikopott…
De a tepszi maga hajdan olyan hírös lö(hetö)tt Szögedön, hogy még högyöt is neveztek el róla.
Ládd : Tepszihögy ! Pestiesen, mekegőn csak Teps(z)ihegy …
Valószínűleg egy fölborított tepszihez hasonlatos ‘teps(z)i-szerűen lapos kiemelkedés’ (neve) löhetött…
Lapos kis fennsík, talán lapos-széles lösz-tömb…
Nagyszéksós szögedi határrész régi területi viták tárgya volt a kis-kun Dorozsmával.
Érdekös, hogy a tepsi-re– tepszi-re, azazhogy a tepsi-tepszi laposságára utaló tépsikocsi azonban nem követi a tepszi alakot, de még a köznyelvi tepsi alakot sem. Az pedig, hogy e mára (tárgyával egyetömben) kihalt szóalakot Bálint Sándor tévesen jegyözte volna le, szinte képtelenség. Ha nem nyomdai elütés, úgy ennek valós alakja bizony a rendhagyó – hisz talán jövevény – tépsikocsi löhetött.
A tepszinek hajdan változatai is közhasználatosak voltak…
Különös, hogy a a szögedi tepszi alak itt tepsi-képpen szerepöl. Talán Kovács János Szeged és népe (1901) művéből idézvén mereven, nem került az alap-szóalakkal eggyeztetésre…
A réztepsi – szögediül inkább réztepszi – ugyan utalásként szerepel, de végül címszóként Bálint Sándor hatalmas vállalkozásából, a Szegedi szótárból 1957-ben kimaradt. Ezért, meg még százezer más eggyeztetésért is kell újraszemelgetnem saját szögediségöm szerint Szögedi szótár változatban…
A ’tepsi’ jelentésű tepszi (táj)szóalakot Cegléd meg a közeli jász Kocsér vidékén (is) következetesen mindig „sz”-szel ejtik. Így : „Tököt sütöttünk eggy nagy tepszivel…” (Tóthné, Hadara Erzsébet, Cegléd)
Más edényneveinkben is őrizzük máig a megszálló törököt … Bővebben ládd az Ajánlott Irodalomban !
Ajánlott olvasmány :
A töndzsöre-töncsöre mög a csöntöre-csöncsöre szóköre
Dzsezva vagy dzsezve ? – Kávés török örökség
Forrásaim :
Dugonics András: Magyar Példa Beszédek és Jeles Mondások (SZEGEDEN, nyomtattatott Grünn Orbán’ Betűivel ’s Költségével, 1820)
Kovács János : Szeged és népe (Szeged, 1901)
Bálint Sándor : Szegedi szótár (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1957)
Nyáry Szabó László : Szögedi szótár (Torontál Kiadó, Szeged, eggyelőre digitális „kéz”- ill. „gép”-ıratban)
Nyáry Szabó László : Szabó-szótár / ideolektusom (mind-máig digitális „kéz”- ill. „gép”-ıratban)
(Sz.) : Számozatlan, forrásolatlan saját (alkotású) szójavallataim
Csáki Éva : Török-Magyar Szótár (Balassi Kiadó, Budapest, 1995)
Benderli Gün – Gülen Yılmaz – Kakuk Zsuzsa – Tasnádi Edit : Török-Magyar Szótár / Türkçe-Macarca Sözlük (Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, Budapest, 2013)
Nyáry Szabó László : TÖRÖK-MAGYAR SZÓTÁR, Torontál Kiadó, Szeged (kiadás előtt még kézıratossan)
tepszi – Tóthné, Hadara Erzsébet személyes közlése Cegléden
2 hozzászólás
Comments are closed.