Λυσιστράτη – Lüszisztraté – a „Hadoldó”, a „Hadnyugtató”, „Hadnyugant(at)ó”

Lüszisztraté attikaiul: Λυσιστράτη a „Hadoldó” , „Hadnyugtató”, „Hadnyugantó” vagy „Hadhagyató”, „Hábor(út)oldó” egy óhellén kómóidia (κωμῳδία) [ejt: kómóidia] vagy hellén ókomédia azaz ó-kómóidia (ἀρχαία κωμῳδία – arkhaia kómóidia). Tehát nem nem hogy nem „komédia”, de még csak nem is komoly dia, hanem csakis hosszú „ó”-val… Arisztophanész (Ἀριστοφάνης), az óhellén kómóidia (κωμῳδία) [ejt: kómóidia] atyja Athénban mutatta be i.e.[T1] 411-ben.

[T1] Tévesen Kr.e.: csakhogy Krisztus a szokottan tévedettnél 7 évvel korábban született…

**Lüszisztraté** márvány sztéléje (350-325 körül) (KaDeWeGirl, 2019)

Története: Egy bátor asszony meghirdeti, hogy a hellén asszonyok férjeiktől és szeretőiktől vonják meg a szerelmet mindaddig, míg a (polgár)háborút be nem fejezik.
Antigoné meg egyéb szörnyűséges rémségek sulykolata helyett illendő alapolvasmányul (választhatóan „kötelező olvasmányul”) íme a szeretettörténet … a Béke Asszonya … nevelő célzatú szeretetre szoktató… Lüszisztraté – Leánynévül is illendő lenne szélesebb körben elterjeszteni ! Vödd még : alapolvasmány !

„Hadoldó” címmel újrafordítását is tervezem. Kétnyelvű könyvben kiadva …

Aubrey Beardsley **Lüszisztraté** / **Lüszisztrata** rajza (1896)
(Gépi kép : Ignatius)

Alapolvasmány lehetne a lélekgyilkos, fájdalmasan beteg és halálosan fárasztó Antigoné helyett Arisztophanész (Ἀριστοφάνης), az ó(hellén )kómóidia (κωμῳδία) atyja 40 művéből 11 túlélő darabja közül a legidőtállóbb műve a Lüszisztraté (Λυσιστράτη) a „Hadoldó”, vagy-és Menandrosz (Μένανδρος), az attikai újkómóidia (konyhagörögül meg újkomédia) legkiemelkedőbb alkotójának 108 művéből mára eggyetlen egészben fönnmaradt műve, a Düszkolosz (Δύσκολος) azaz A rigolyás / Rigolyás ! (Eddigi rossz fordításaiban A zsémbes, ill. Az embergyűlölő címen jelent meg.)
İtt volna az ideje újra alapolvasmánnyá tenni a kozák-orosz Gogoly (Го́голь) Tarász Búlyba-’ját (Тара́с Бу́льба) is !

Lénaj(j)a (Λήναια) : a Nagy Hellén (bor)sutuünnep, azaz Szüretünnep; Athén drámai versenye ünnepe …
No és hol is játszották a Lénaja ünnepén a Lüszisztratét ?

Historische Rekonstruktion aus dem 19. Jahrhundert des Dionysostheaters in römischer Zeit
Pierers Konversationslexikon. Siebente Auflage. Mit Universal-Sprachen-Lexikon nach Prof. Joseph Kürschners System. Union. (published by) Deutsche Verlagsgesellschaft in Stuttgart, 1891.

Azután többször is földolgozták Arisztophanész remekművét…

Max Reinhardt : Szenenbild aus Lysistrata von Aristophanes – Großes Schauspielhaus Berlin
Paul Graetz und Else Heims in den Titelrollen – Erschienen in: ‘Zeitbilder’ 24/1920

Декорации комбинированных съёмок «Комедии о Лисистрате» (1989) в музее Мосфильма (Amm789 2020)

A Lüszisztraté Petrovics Emil egyfelvonásos vígoperája, amelyet eredetileg a Miskolci Nemzeti Színház fölkérésére írt, itt is volt a darab ősbemutatója 1962-ben, de az opera végleges formáját csak a Magyar Rádió felkérésére végzett változtatások után nyerte el.

A Lüszisztraté valójában sokkal fiatalabb darab, mint a szerző előző operája a C’est la guerre. A Miskolci Nemzeti Színház még 1958 végén kérte fel a zeneszerzőt az opera megírására. Ez az első változat mindössze két hét alatt készült el, de az ősbemutatóra 1962-ig kellett várni. A Lüszisztraté első változatában Arisztophanész drámájának musical-szerű megzenésítése volt: színészek voltak a miskolci előadás szereplői, nem hivatásos operaénekesek, és táncokkal vitték előre a cselekményt.

A vígopera második változata a C’est la guerre nagy sikerű bemutatója után készült el. Ez esetben Petrovics már igényesebb munkát végzett: koncert vígoperává alakította darabját, amelyet először a Magyar Rádióban mutatták be, csak ezután került sor az 1971. november 3-án lezajlott operaházi bemutatóra.

Arisztophanész vígjátékát Devecseri Gábor fordította le a zeneszerző számára, és ő alakította át használható opera librettóvá is a darabot.

Petrovics zenéjében felfedezhető Orff és Sztravinszkij hatása, de a szerzőre termékenyítőbben hatott Ravel és Prokofjev muzsikája. A dzsesszes elemekkel átszőtt muzsika olykor lírai hatásokat is felmutat. Az opera zenéje nem kapcsolódik irányzatokhoz. Megidézi az ősi, antik hangzásvilágot. A szerző saját bevallása szerint nem akart iskolát teremteni. A zene mindvégig táncos karakterű, a jelenet-komponálásban előtérbe nyomult a mozgás, a tánc és a koreografikus mozgások.