A szlovák nyelv szlovákul slovenčina, a hosszabb nyelves alakjában slovenský jazyk a szláv nyelvek nyugati ágába tartozik, ekként az indoeurópai nyelvcsalád tagja. Történelmi elődei az ősszláv, majd az ószláv nyelvek, amelyekből az összes többi szláv nyelv is kifejlődött. Legközelebbi rokonai a cseh és a lengyel nyelv. Három nyelvjárása van : a nyugati, a középső meg a keleti. Szlovákián kívül Csehországban (400 000) és Magyarországon (állítólag 80 000 fő) található számottevő szlovák népesség. Törvényileg elismert népcsoportnak számít a bécsi szlovák kolónia, és élnek szlovákok Oláhországban (Rumunyában) is. A Kárpátalján is jelentős közösség él. Észak-Amerikában meg 300 000. Összesen több, mint 6 millió anyanyelvi beszélője van e nyelvnek.
2004. május 1-je óta az Európai Unió egyik hivatalos nyelve.
A szlovák ragozó típusú deklináló sajátságokkal rendelkező nyelv. A legközelebbi rokona a cseh. A két nyelv kölcsönös érthetősége magas fokú, és ez kisebb mértékben (a szintén nyugati szláv) lengyellel is fennáll.
A szlovákokat a magyarok ma is a hajdan Magyarországon élő valamennyi szlávra (például a horvátokra is) használt „tót” szóval jelölik. Ez az elnevezés egyesek szerint a tauta (litvánul nép) és a germánokra alkalmazott teuton kifejezéssel azonos eredetű. A „szlovák” népnév magyar szövegekben először 1828-ban adatolható, onnantól bukkannak fel különféle írásváltozatai, és az első világháború után terjedt el. De 1575-ből már található egy említés „Sklovákország”-ról, a fölsorolásban „Tótország”-ot követve. A közvélekedés szerint ez a „szó” jelentésű szlovo szóból eredhet, de a szlovák szövegekben 1458-ban felbukkant Slovák népnév a korábbi Slovenin (tkp. ‘szláv’) szó képzős származéka (v.ö. Polak ‘lengyel férfi’), végső soron az ősszláv slověninъ ‘szláv’ alakra vezethető vissza.
Tót hangtan és helyesírás
Tót magánhangzók
A magánhangzók lehetnek rövidek és hosszúak is.
- a: mint a palóc nyelvjárásbeli rövid á [a]: kefa [kɛfa] (kefe)
- á: mint a magyar á [aː]: dáva [daːva] (ad)
- ä: mint a magyar e [ɛ]: päť [pɛc] (5), de az archaikus ejtése [æ] päť [pæc] (csak m, p, b, v után fordul elő)
- e: mint a magyar e [ɛ]: veľmi [vɛʎmi] (nagyon)
- é: hosszú, nyílt e [ɛː]: zdravé [zdravɛː] (egészséges)
- i, y: mint a magyar i [i]: chlapi(férfiak) [xlapi], ryba [‘riba] (hal)
- í, ý: mint a magyar í [iː]: cudzí(idegen) [‘t͡sud͡ziː], dlhý [‘dl.ɦiː] (hosszú)
- o: nyíltabb, mint a magyar o [ɔ]: koč [‘kɔt͡ʃ] (kocsi)
- ó: nyíltabb, mint a magyar ó [ɔː]: Tótová [‘tɔːtɔvaː] (Tótné, vagy Tót lánya)
- u: mint a magyar u [u]: ulica [‘uʎit͡sa] (utca)
- ú: mint a magyar ú [u:]: kľúč [‘kʎuːt͡ʃ] (kulcs)
Megjegyzés:az i, í lágyítja az előtte álló d, l, n, t mássalhangzókat (kivéve néhány új keletű idegen szót, és a hímnemű élő melléknév többesszáma: pekní), az y, ý nem. Néhány szóban viszont szóeredettani (etümologiai) okokból írnak y, ý-t i, í helyett. Az l, r mássalhangzók magánhangzóként is viselkedhetnek, és hosszúak is lehetnek pl.: dlhý [dl.ɦiː] (hosszú), dĺžeň [dlː.ʒɛɲ] (ékezet), srdce [sr.t͡sɛ] (szív), sŕdc [srːt͡s] (szívek – birtokos eset – genitivus)
Ragozáskor figyelni kell, hogy egy hosszú magánhangzó után ugyanabban a szóban nem következhet még egy hosszú hang, ilyenkor a ragok is rövidülnek.
Tót kettőshangzók
- ia: rövid i előtétű rövid, palócos á [ɪ̯a] (lágyít!): žiak [ʒɪ̯ak]
- ie: rövid i előtétű magyar e [ɪ̯ɛ]: miesto [‘mɪ̯ɛstɔ]
- iu: rövid i előtétű magyar u [ɪ̯u]: biura [‘bɪ̯ura]
- ô: rövid u előtétű nyílt o [ʊ̯ɔ]: kôň [kʊ̯ɔɲ]
A latin eredetű szavakban előforduló ia, iu nem kettőshangzó! (reštaurácia, gymnázium)
Zaicz Gábor : Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete (Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2006)
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976), 772.o.
Szlovákok, tótok, tirpákok (magyar nyelven). Múlt-kor történelmi magazin, 2009. szeptember 9. (Hozzáférés: 2023. január 23.)
Zaicz Gábor: Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete (Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2006) 801.o.