Az Oszmán Uralommal – a dervises megszállással – a magyarba ágyazódott dervis szó a muzulmán szúfi testvériség (tharíqah) képviselőit idézi, akik – a középkori keresztény szerzetesekhez hasonlóan – szegénységi fogadalomban, önsanyargató (aszkéta) életet éltek.
A szó a perzsa درویش [ejt : darwís / Darwīsh] szóból ered, amelynek jelentése ‘(az) ajtóban álló’, azaz „iszlám hitű koldus”.
(Muzeul Naţional de Artă al României)
E szó alakja bizonyítja, hogy a magyarba a törökből került a „dervis”.
A Kakuk Zsuzsa szerkesztette Török-Magyar Nagyszótárban igen alaposan jegyzett :
Helyesebb azonban oszmánkodás meg téveteg török(ös)ködés helyett visszatérnünk az ősforráshoz, az eredetihez : DARWÍS, igen perzsául darwís, ahogyan annak értelme is van. Még kifinomultabb használatban talán annyi különbséget tenni érdemes, hogy általánosságban perzsásan darwís néven emlegetjük őket, míg a török szerzetesek esetében pedig törökösen használhatjuk a bevett dervis szavunkat.
A darvís-rendek már a 12. században kialakultak az iszlámban, annak ellenére, hogy az iszlám elutasítja a szerzetesi életet. A szúfi darvísokat tisztelik tudásuk, bölcsességük, költészetük (Gül Baba), fölvilágosultságuk vagy éppen szellemességük miatt. Nagy részük vándorló életet élt, akik a muzulmánok által lakott világ minden részét bejárták, s általában koldulásból éltek. Különböző titkos missziók és megmozdulások tevékeny résztvevői voltak, s erősen befolyásolták az Oszmán Birodalom (köz)népének hangulatát.
A darvísok misztikus kapcsolatban állnak Allahhal, imádkozással, meditációval, tánccal kerülnek közelebb hozzá. A leghíresebbek a „kerengő dervisek”, azaz a mevlevík, Mevlana követői a törökországi Konya városából.
a máltai Amedeo Preziosi (1816–1882) vízfestménye
E szó alapja pedig …
A Török Köztársaság megalapítása után Atatürk – eggyik legnagyobb tévedéseként – minden dervisrendet bezáratott, ám az egyébként is jórészt titokban működő mevlevík továbbra is működtek és működnek ma is Törökország területén. Ma népszerű turistalátványosságnak számít egy-egy kerengő dervis előadás, a dervisek hagyományos szúfi zenéje pedig a populáris zenébe is belopta magát, legnépszerűbb képviselője az elektronikus zenét szúfi zenével ötvöző világhírű Mercan Dede, aki maga is játszik a hagyományos dervis-hangszereken, a nejen meg a bendiren is.
A főbb dervisrendek közé tartozik a törökországi bektasi és a mevleví, az észak-afrikai szenusszi, a közel-keleti Rifa’i és az iráni quadiri.
Turkesztáni darvísok Taskentben ünnepi készülődésben
Vaszilij Verescsagin Васи́лий Васи́льевич Вереща́гин (1842–1904) Turkesztáni Képek 1869-1870 (Tretyakov Képtár)
A halveti dervisek attól különböznek a többi rendtől, hogy 40 napig egy szűk zárkában éltek, ahol nagyon keveset ettek, és Koránt olvastak. A mindennapokban Allah hét nevének (eszmá-i szebá) ismételgetését gyakorolták. A rendalapító Ömer el-Halveti volt. A rend terjesztését Jahja Sirváníhoz kötik, akinek halála után három irányzat jött létre: rúsenijje, dzsemálijje, ahmedijje.
Vaszilij Verescsagin Васи́лий Васи́льевич Вереща́гин (1842–1904) Ивановский областной художественный музей
A mevleví (keringő) dervisek rendjét Mevláná Dzsalál ad-Dín Rúmí alapította. Fia alakította ki a dervisrend szigorú szabályzatát. A rend legfontosabb táltuló elemei (görgölatinkodón meditációs technikái) a zene és a tánc (szemá). Úgy vélték, hogy a világ minden egysége forog, kering, ezért kerengtek maguk is…
A legelterjedtebb hangszereik a nádfuvola törökül nej, a keretdob törökül def vagy tef, daire és a hosszúnyakú lant volt.
Forrásaim – Kaynakça :
Dávid Géza (szerkesztette) : Turistik Sözlük Türkçe–Macarca / Török–magyar utiszótár (Terra, Budapest, 1987)
Csáki Éva : Török-Magyar Szótár (Balassi Kiadó, Budapest, 1995)
Benderli Gün – Gülen Yılmaz – Kakuk Zsuzsa – Tasnádi Edit : Magyar-Török Szótár / Macarca-Türkçe Sözlük (NEMZETI TANKÖNYVKIADÓ, BUDAPEST, 2002)
Benderli Gün – Gülen Yılmaz – Kakuk Zsuzsa – Tasnádi Edit : Török-Magyar Szótár / Türkçe-Macarca Sözlük (Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, Budapest, 2013) 231-232. o.
Nyáry Szabó László : TÖRÖK-MAGYAR SZÓTÁR, Torontál Kiadó, Szeged (kiadás előtt még kézıratossan, ill. ál-való „gép”-ıratban)
Nyáry Szabó László : Szabó-szótár / ideolektusom (mind-máig digitális „kéz”- ill. „gép”-ıratban)
(Sz.) : Számozatlan, forrásolatlan saját (alkotású) szójavallataim
Dervis. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
Pécs lexikon I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 164. o. ISBN 978-963-06-7919-0
All About Turkey: Whirling Dervishes
https://hu.wikipedia.org/wiki/Dervis
https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_paintings_of_Vasily_Vereshchagin