A szahába (arabul صحابة – ṣaḥāba) Muhammed próféta kortársai és követői, az első muszlimok arab elnevezése. Egyes száma szahábí (صحابي – ṣaḥābī). Szokás al-aszháb al-kirám, azaz الأصحاب الكرام [al-aṣḥāb al-kirām] azaz a „kegyes kortársak” néven is emlegetni őket.
Oszmán-kori miniatúra
Szahábínak tekint(het)ünk minden olyan muszlimot, aki életében legalább egyszer látta Muhammed prófétát a térítésa során, a maga testi valójában. Számukat 110.000 főre teszik. Nevük említése után a muszlimok gyakorta rövid imaformulát mondanak értük: ennek szövege férfi kortárs esetén „radija l-láhu anhu”الله عنه رضي – raḍiya l-lāhu ʿanhu), női kortárs esetén: „raḍija l-láhu ʿanhá” (رضي الله عنها ). A fohász jelentése : „Isten legyen vele elégedett!” A szahábán belül kiemelkedő szerepe van Muhammed családjának, őket az ahl al-bajt azaz ‘a ház népe’ néven illetik.
A szahábíkat megtérésük sorrendjében szokás rangsorolni, így a legmagasabb rangon azok állnak, akik leghamarabb tértek meg Abu Bakr és/vagy Alí, a nők között Hadídzsa), a legalacsonyabbon pedig azok, akik az Uhudi Csata után lettek muszlimok. A szahábíkat két csoportja oszthatjuk: a mekkai kivándorlók, a muhádzsirok és medinai segítőik az anszárok.
A szahábík 90%-a a próféta halála után elhagyták az Arab-félszigetet és az iszlám terjesztésének szentelte életét. A szahábík nemzedékét a tábiún, azaz a „követők” generációja váltotta fel, őket pedig a tábiú t-tábiín, azaz „a követők követői”. A követők generációjához az tartozik mint például Abú Hanífa, aki már ugyan nem látta Muhammed prófétát, de találkozott szahábival.