E napon született…
Marcus Zuërius van Boxhorn a történelmi nyelvészet egyik legnagyobb alakja. Az Ő Indo-Szıttya elmélete (1637) vezetett az Ind(o)-Európai nyelvcsalád megalapozásához.
A ma „indoeurópai”-nak nevezett nyelvek közül néhánynak a rokonságát először a holland nyelvész, Marcus Zuerius van Boxhorn vetette föl 1647-ben. Fölismerte a köztük rejlő hasonlóságokat, és föltételezte egy hajdani közös ős(i )nyelv létét, amit ő „szkűtha”-’nak nevezett. E forradalmian új gondolata és elmélete nyomán nevezem Boxhorn-nyelvcsaládnak. E család igen laza kötelékei miatt találóbb a Boxhorn-nyelvrokonkör, vagy a Boxhorn-szıttya-nyelvrokonkör, vagy hellénkedőbben a Boxhorn-szkűtha-nyelvrokonkör elnevezés az Ő szellemi termékére, a nyelvi családjára. Boxhorn nyomán talán elég Szkűtha-nyelvrokonkör vagy Szkűtha-nyelvcsalád gyanánt emlegetni.
Boxhorn nyelvcsaládja eleinte a hollandot, a görögöt, a latint, a perzsát és a németet foglalta, azazhogy fogadta egy családba, majd később a szláv, a kelta és a balti nyelveket is befogadta.
Marci Zuerii Boxhornii Varii tractatus politici. Varii tractatus politici. Disquisitiones politicæ. Dissertationes politicæ. Reipublicæ Batavicæ
Amstelodami : apud Casparum Commelinum. Printer: Commelinus, Casparus Amsterdam, 1660-1694 Note: Disquisitiones politicæ, en: Dissertationes politicæ, en: Reipublicæ Batavicæ each have their own title page
Collection Peace Palace Library, The Hague.
Kép : D-vorm, Bert en Lilian Mellink
Jelmondata : Quantum est quod scitur – talán úgy fordítható – Annyit érünk, amennyi a tudásunk ! – Egyszerűbben meg eggyszerűbben – Annyi(k) vagyunk, amennyit tudunk !
A „szkűtha” vagy „szıttya” nyelvek közös eredetének bizonyítására van Boxhorn szóeredeteket és nyelvtani rendszereket (hajlításokat-ragozásokat) hasonlított össze a görög, a latin, az óperzsa, az ószász meg a gót, valamint a döccs (holland), a német, az orosz, a dán, a szvéd, a litván, a cseh, a horvát meg a vels nyelvben. Olyan hasonlóságokat talált, ami alapján a közös eredet kérdését vetette föl ezen nyelvek vonatkozásában. Van Boxhorn az Indo-Szıttya elméletét először 1637-ben írta meg egy levélben a barátjának, Claudius Salmasius-nak, aki javasolta a Szanszkrit nyelv hozzáadását is Boxhorn eredeti tételéhez.
Van Boxhorn volt az első, aki nem csak a görög, a germán, az újlatin meg a szláv nyelveket sorolta eggy nyelv-családba, de a perzsa, a szaszkrit meg a kelta és a balti nyelveket is.
Marcus Zuerius van Boxhorn ezzel no meg Claudius Salmasius-szal az ind(o)európai nyelvcsalád alapjait vetette meg…
Marcus Zuerius van Boxhorn művei (válogatás)
- Theatrum sive Hollandiae comitatus et urbium nova descriptio, 1632.
- Quaestiones romanae, 1637.
- Historia obsidionis Bredae, et rerum anni M.DC.XXXVII gestarum, 1640, 176 p.
- Chronijck van Zeelandt, eertijdts beschreven door d’heer Johan Reygersbergen, nu verbetert, ende vermeerdert, 2 dln, Middelburg, 1644, deel 1: 471 p., deel 2: 620 p.
- Nederlantsche historie. Eerste boeck, behelsende de eerste veranderingen in de godsdienst ende leere, neffen de harde vervolgingen daer over ontstaen in de Nederlanden, voor ende tot de tijden toe van keiser Karel de Viifde, Leiden, 1644, 214 p.
- Bediedinge van de tot noch toe onbekende afgodinne Nehalennia over de dusent ende meer jaren onder het sandt begraven, dan onlancx ontdeckt op het strandt van Walcheren in Zeelandt, Leiden, Willem Christiaens vander Boxe, 1647, 32 p.
- Antwoord van Marcus Zuerius van Boxhorn, gegeven op de Vraaghen, hem voorgestelt over de Bediedinge van de afgodinne Nehalennia, onlancx uytghegeven, in welcke de ghemeine herkomste van der Griecken, Romeinen ende Duytschen Tale uyt den Scythen duydelijck bewesen, ende verscheiden Oudheden van dese Volckeren grondelijck ontdekt ende verklaert worden, Leiden, Willem Christiaens vander Boxe, 1647, 112 p.
- De Graecorum, Romanorum et Germanorum linguis earumque symphonia dissertatio, Leiden, ex officina Guilielmi Christiani, 1650.
- Historia universalis sacra et profana, a Christo nato ad annum usque MDCL, Leiden, 1651, 1072 p.
- Originum Gallicarum liber. In quo veteris et nobilissimae Gallorum gentis origines, antiquitates, mores, lingua et alia eruuntur et illustrantur. Cui accedit antiquae linguae Britannicae lexicon Britannico-Latinum, cum adiectis et insertis eiusdem authoris Adagiis Britannicis sapientiae veterum Druidum reliquiis et aliis antiquitatis Britannicae Gallicaeque nonnullis monumentis, 2 dln, Amsterdam, apud Ioannem Ianssonium, 1654, deel 1: 116 p., deel 2: 120 p.
- Epistolae et poemata, Amsterdam, ex off. C. Commelini, 1662.
- Epistola de persicis Curtio memoratis vocabulis eorumque cum germanicis cognatione, praefatione, notis et additamentis instructa a Jo. Henr. von Seelen, met William Burton, Λείψανα veteris linguae persicae, quae apud priscos scriptores graecos et latinos reperiri potuerunt, Lubecae [Lübeck?], apud P. Boeckmannium, 1720.