A talján-dalmát Spalato, a latin Spalatum magyarul is S(z)palató, magyarabbul ejtve S(z)palátó.
A Dalmáciát ma lakó horvátok igen kurtán-furcsán csömpülten csak Split [Ejt : Szplit] néven emlegetik.
A középkori meg a közönséges latinban valamint a helyi dalmát nyelven Spalatrum meg Spalatro néven is emlegették. A venétek (velenceiek) hivatalosan a Spalato nevet tartották…
Igencsak megdöbbentő, hogy Spalato nevének eredetét nem a talján palotából magyarázzák ma, hanem egy szépvirágú tüskés bokor, a Tövises rekettye óhellén (görög) nevéből igyekeznek… amely töviskös rekettye e környéken igen elterjedt vala…
Elégia egy rekettyebokorhoz
Tóth Árpádunkat idézi e ragyogó szépség (1917) :
Elnyúlok a hegyen, hanyatt a fűbe fekve,
S tömött arany diszét fejem fölé lehajtja
A csónakos virágú, karcsú, szelíd rekettye,
Sok, sok ringó virág, száz apró légi sajka.
S én árva óriásként nézek rájuk, s nehéz
Szívemből míg felér bús ajkamra a sóhaj,
Vihar már nékik az, váratlan sodru vész,
S megreszket az egész szelíd arany hajóraj. […]
Való igaz, hogy hellén kolónia, azaz görög gyarmatként kezdődött a hely története
Aσπάλαθος [Ejt : Aszpalathosz] olykor Σπάλαθος [Ejt : Szpalathosz] néven is fölbukkant.
E település Συράκουσαι [Ejt : Szürakuszai] városának Lissza vagy Issza szigeti gyarmatának leánytelepüléseként fogant e rekettyés parton. Ma e sziget neve horvátkodón csak Vis [Ejt: Visz].
Ezek szerint tisztes fordítás(om)ban e helynek a hellén-helyes magyar neve Rekettye(vár)… vagy talán érzékletesebben Rekettye-Palota vagy Rekettye-Várpalota lenne.
Teljesen természetes lenne, hogy Spalato a római világ egyik leghatalmasabb palotájáról kapta volna a nevét…
Diocletianus római császár 293 és 305 között csodás palotát emeltetett a kis halászfaluban.
A latin palatium ‘palota’ jelentésben élt…
Érdekes értelmezése, hogy a Spalatium eredetije S. Palatium, a Salonae Palatium rövidítése.
Ez a magyarázat vélhetően magától a Bíborban született Kónsztantinosztól (905 – 959), Κωνσταντῖνος Πορφυρογέννητος [Ejt : Kónsztantínosz Porphyrogennétosz]-tól származik, akitől később átvette Szpalatói Tamás azaz Tommaso Arcidiacono – Historia Salonitana műve – is (c. 1200 – 1268).
Lehet azonban, hogy mégis igaz ez a képtelen történet… és… Diocletianusnak az eggyetlen bölcsen visszavonuló császárnak a palota-építési kedvét is e helly hellén rekettyés neve hozta meg.
A hatalmas vár-palota olyan jól sikerült, hogy a népvándorlás viharaiban a 7. században a közeli Salona városka lakossága is e a palota biztonságos falai közé menekült a hódítók elől.
A palota körül alakult ki a későbbi város, amely később horvát uralom alá került.
Szpalato városa 1105-ben magyar uralomnak szentelte magát, amikor Kálmán király hadjárata során, katonai beavatkozás nélkül Szpalato elfogadta a magyar uralmat. Királyunk esküt tett a város előtti gyűlésen Szpalato szabadságának a megtartására, majd pedig a város polgárai esküdtek hűséget a magyar uralkodónak.
Könyves Kálmán halálát követően 1116-ban Velence foglalta el a várost. 1124-ben II. István vette vissza, de 1125-től újra Velencéé lett 1136-ig, majd II. Béla hadjáratát követően közel harminc évre újra magyarrá szabadult Szpalato.
1167-ben Bizánc szerezte meg a III. István magyar királlyal folytatott harcok során. Miután Manuel bizánci császár elhunyt, 1180-ban III. Béla magyar uralkodó foglalta vissza a korábban is magyar dalmáciai területeket. 1200 körül a város érseke Imre király korábbi nevelője, Perugiai Bernát lett.
Itt szállt tengerre 1217-ben Szentföldre menvén II. András király.
Ide menekült 1242-ben IV. Béla a tatárok elől, és itt a székesegyházban vannak eltemetve leányai, Katalin és Margit is.
Az Árpád-korban Szpalato a magyar uralkodók kedvelt vára volt.
1322-ben a város Velencéhez pártolt, de 1357 július 8.-án a magyarok megint visszafoglalták.
Három emberöltő múltán, 1420-ban azonban végleg Velence birtoka lett…
Venezia (Velence) városállamának uralma csak 1797-ben ért véget.
1805–1813 között Dalmácia és ezzel együtt Spalato is Napóleon uralma alá került.
Napóleon bukásával 1813-ban a Habsburg Birodalom része lett.
az Osztrák-Magyar Monarhiában…
A városban erős belső feszültség volt az olaszok (dalmátok meg venétek) és nem-olaszok között.
No persze azóta Tito Dalmát Holokausztja révén a taljánokat sikerült végre kitakarítani innen is…
Azóta jugoszlávnak meg horvátnak mondják magukat a mostani lakói…
Bibliographia
- Gustavo Giovannoni, Notizie e commenti. Spalato: Palazzo di Diocleziano. Assisi: Chiesa superiore di S. Francesco. Forlì: Chiostro di S. Mercuriale, in Palladio, vol. VI, pp. 34-39.
- Robert Adam, Ruins of the Palace of the Emperor Diocletian at Spalato in Dalmatia, Londra, 1764.
- Joseph Lavalée, Voyage pittoresque et historique de l’Istrie et de la Dalmatie, 1802.
- Ranuccio Bianchi Bandinelli e Mario Torelli, L’arte dell’antichità classica, Etruria-Roma, Torino, UTET, 1976.
- Robert Adam e Marco Navarra (a cura di), Ruins of the Palace of the Emperor Diocletian at Spalato in Dalmatia, Cannitello, Biblioteca del Cenide, 2001.