Áldás (július) hava 23.-án… a Temesi Hajdúk Holokausztja Napján…
Emlékezzünk (legalább ma) Rájuk, hiszen mind eggy szálig odavesztek… Értünk !
1552-ben a Temes-Szentandrási Csata ( Schlacht bei Sanktandreas ) folyamán a Maros jobb partján a mai Temes-Szentandrásnál mind eggy szálig megsemmisült a Haza védelmére, a Temesvár megsegítésére fölvonult szögedi mög bihari hajdúk serege…
A korabeli magyar források igencsak hézagosak a háborúságok pusztításai miatt.
Német ábrázolás azonban maradt fönn a magyar hajdúkról… német fölirattal…
A német értelmezés a „hajdú” többesét a „hajdúk” alakot tekinti alapszónak, és ezt teszi többes számba német „-en” (többes)képzővel.
A hajdú – jelentése ‘hajtó’, pontosabban ‘marhahajcsár’, majd e képességeinek birtokában a háborúságoktól viharos 16.-17. században ‘könnyű lovaskatona’. Az Új magyar etimológiai szótár (https://uesz.nytud.hu) szerint ‘gyalogos katona’, sőt az Arcanum Magyar etimológiai szótár | Kézikönyvtár-a szerint ‘gyalogos parasztkatona’. Ez a „gyalogosság” igen nehezen értelmezhető a marha-hajtók alapvetően lovas életmódjának ismeretében. A fönt idézett képen a két gyalogos legény ugyan ennek ad hitelt és tápot. (De talán csak éppen azért, mert lovaikról leszállottak.)
A hajdú – mai amerikanizált gyermekeinknek is – érthetőbb jelentése ‘magyar cowboy’. Csak a mieink sokkal több dologhoz értettek és a harcértékük is sokkal nagyobb volt. Érdekes, hogy ezernyi cowboy-film mellé máig eggyetlen magyar (vagy más) hajdú-filmünk sem született. Szerény(telen)ségem ugyan nem bizonyult megfelelőnek a filmrendezői szakra, – a betegesen belterjes honvesztő homokozóban, – de a nálam sokkal tehetségesebbek bizonyosan álmodják már a Hajdú-filmjeinket is… Sokkal szebben, sokkal jobban !!! Sokkal magyarabbul ! Sokkal meghatóbban ! …Mint ahogyan azt magam tehettem volna…
A hajdú – mint ‘magyar néprajzi csoport tagja (Hajdú-Bihar megyéből)’ – pedig már területjelölővé is vált, sőt még vármegye névadóvá is. Bár a magyar Hajdú-sarló (Sz.) vagy Hajdú-hold (Sz.) megérdemelne egy önálló, független közigazgatási egységet, talán még vármegyét is az új Kárpát-Magyarország rendezésekor. Bihar vármegyénk új(ra) eggyesülésekor…
A hajdú a hajt (2) ige folyamatos melléknévi igenevéből, a hajtó-ból lett a tő-t(é) d-vé zöngésülésével (miként hajtan ⇨ hajdan, fajt ⇨ fajd); A szóvégi ó ⇨ ú változásra pedig példa : aszó ⇨ aszú; háború; savanyú; sanyarú.
A hajdú szó sok más európai nyelvbe is átszármazott, olykor jelentős jelentésváltozással is. Főleg a Balkánon ‘szabadharcos’, ‘fölkelő’, vagy akár ‘betyár’, ‘rabló’, ‘útonálló’ jelentésben is él(t).
Az idegen hajdú alakok általában a magyar szó többes, illetve tárgyi ragos alakján alapulnak. A magyar hajdú szó többes alakja jelenik meg a német Haiduck / Heiduck, a franci(a) heiduque, a rác (szerb) hajduk, az oláh (rumuny) haiduc, szavakban. Az oszmán (török) haydut a magyar hajdú szó tárgyas alakját örökítette meg elharácsolt tőként. De a haydı vezényszóval hajtja el, hangos tapsokkal űzve a szemtelen macskát is az asztaltól a török.
A hajdú szavunk szótörténeti adatait is érdemes áttekintenünk :
hajdú (1)
1500–1510 : Haydo [ejt : Hajdó] már személynévként jelenik meg. (OklSz.);
1514 Haydones [latin több-es végződéssel] (OklSz.);
1516 Haydw [ejt : Hajdu] személynév (OklSz.);
1603 haydukok (SzT.); – ím egy újabb kettőzött / kettőzetes többesszám !
1626 hajdúk [?✐] (ErdEml. 8: 316) J: 1 1500–1510 ? ’marhapásztor; marhahajcsár | Viehhirt, Viehtreiber’ (↑), 1514 ’ua.’ (↑);
hajdú (2)
1500–1510 ’gyalogos katona | Fußsoldat’ (↑), 1514 ’ua.’ (Századok 84: 198);
hajdú (3)
1553 u. ? ’rabló | Räuber’ (MonÍrók. 3: 6), 1565 ’ua.’ (NySz. haramia a.);
hajdú (4)
1598 ’magyaros öltözetű altiszt, szolga, törvényszolga, poroszló; fegyveres lovag | Büttel; Waffenknecht, Trabant in ungarischer Tracht’ (SzT.);
hajdú (5)
1602 ’a Hajdúság lakója’, ’a mostani Hajdú-Bihar (vár)megyében élő magyar néprajzi csoport tagja | angestammter ungarischer Bewohner des Gebiets Hajdúság bzw. des jetzigen Komitats Hajdú-Bihar’ (SzT. hajdúság a.);
hajdú (6)
1900 ‘rendfönntartó (katona)’ ’rendőr (főleg 1848 előtt) | Schutzmann, Polizist (besonders vor 1848)’ (Bálint: Szegedi Szótár)
Sz: hajdúság 1602 hajdusag ’hajdúkból álló katonai egység | Heiduckentruppe’ (SzT.)
Ajánlott olvasmány : Új magyar etimológiai szótár – 25996 magyar szó eredete (2025-ben)
Emlékezve az évfordulóra… a Hajdúvészre…
1552-ben Tóth Mihály szegedi bíró csekélyke hajdú-csapatával, más szóval szabadcsapatával az ostromlott Temesvárba próbált Losonczy Istvánnak erősítést vinni… Losonczy felesége, Pekry Anna tisztes Magyar Asszony, aki bizony szerette a férjét, és zálogba adta ékszereit majd a pénzt Földvári Istvánnak adta, hogy abból urának katonákat, lőport és élelmet küldessen.
A Szentandrási Ütközetben a jobban fölfegyverzett és túlerőben lévő török lovasság meglepetésszerűen támadt a hajdúkra és mind egy szálig lemészárolta Tóth Mihály szegedi bíró bátor honvédő csapatát …
„Oszmán vad népe” a zsákmányul szerzett szekereket és lovakat a táborába vitte.
Másnap Temesvárott a megölt hajdúk közül száznak a fejét meg behajították a Temes várba…
Így ösmerkedtek akkoriban…
Losonczy István, Tóth Mihály, no meg a „hajdúk” …
Bár ma lennének ilyen vitézek !!! Magyar Vitézek !!!
No meg ilyen Magyar Feleségek…
Pekry Annák…
A neveik köztereink neveiül illendőek a máig ott förtemlő avítt komcsi káderek helyett !!!
Még eggyszerűbben és egyszerűbben szólva meg tervezve :
Magyarok legyenek a magyar köztérneveink antimagyarok helyett !
Losonczy terek, Pekry terek meg Tóth Mihály utcák… a képeikkel, domborműveikkel meg szobraikkal…
Ez is (részben) nyelvi érzékenységünk kérdése. Magam a förtelmes hazaárulók köztérneveit ki sem mondom, legföljebb csak körülírom… A tisztes köztérnévadást meg igen buzgón várom… Támogatom.
Hivatásom szerint pedig leginkább Köztérnév-gyógyászat gyanánt emlegetem.
Ezeket a régi (de bizonyos fasiszlám körökben máig divatos) fejlevágós beteg őrjöngéseket ma már a törökök is szégyellik, így gyakran kijavítanak : Magyarországot nem a törökök szállták meg, hanem az Oszmán Birodalom ! Valami olyas mosakodás ez, ahogyan az oroszok meg a kisoroszok (ukránok) kenegetik régi bűneiket a szovjetekre… Van benne valami… A törökök esetében meg még hihetőbb a megkülönböztetés.
Mai török barátainkat 3 évszázad és egy valódi Nagy Rendszerváltás választja el az Oszmán megszállóktól…
A Szentandrási Csata története filmre kívánkozik !
Legınkább török-magyar együttműködésben…
A kétnyelvű (fölıratos) film a nyelvtanulás(unk)nak is kedvez(ne).
Bizonyára török testvéreink is szívesen fektetnek be a jövendő magyar barátságába is…
Szerény(telen)ségem ugyan nem bizonyult elég jónak a filmrendezői szakra… talán éppen azért mert örökkön lángoló hazafiságomban is álmodtam… a honvesztő rasszista véleményterroristák ellenében… De kár lenne ezen aggódozni, hiszen a nálam sokkal tehetségesebbek bizonyosan gőzerővel álmodják már a Temesvári hajdú-filmet is… Sokkal szebben, sokkal jobban !!! Mint ahogyan azt magam tehettem volna…