PáHoL
A három ugor igeképző
A gyógyügyi gyakorlatban
Magyar szellemi szikével a „finnugor” gúzsban…
Ugor-magyar nyelv-gyógyászat
„Szeretem nyelvemet, ezt a minden előttem élt magyarnak lelkével átitatott drága örökséget, ezt a minden utánam élő magyarra átszármaztatandó szent muzsikát.” – Zsirai Miklós
A tudós életű, méltó magyarságáért meghurcolt Zsirai Miklós emlék(ezet)ének…
Zsirai Miklós (1892-1955) jómódú, dolgos gazdacsalád első gyermekeként született, ám 12 éves korára (1904-re) már anyátlan-apátlan (kétszeresen is) árva lett.
A Zsirai családnév a szülőfalujával, Mihályival együtt Sopron vármegyében fekvő – Trianon Terrora óta a Soproni hegység javát elrabolva már az osztrák gúnyhatár közvetlen közelében senyvedő – Zsira falunak a nevéből alakult „-i” képzővel. A Zsirai származási helyre utaló családnév.[1]
Zsirai Miklós 1914-ben saját költségén Finnországba utazott finn nyelvtudásának tökéletesítése végett. Az Első Világháború kitörésekor azonban haza kellett térnie az orosz fönnhatóság alatt élő Finnországból. Nem sokat váratott magára az újabb orosz fönnhatóság ! Az Uzsoki Csatában 1915 március 29.-én orosz hadifogságba esett a Turka város közelében levő Szucsı-Ricsı falu mellett. A hadifogság idejét az orosz-tatár Tobolszk táborában tűrte Szabíriában (francosan oroszkodóbban Szibériában)…
Tobolszk képe ide !
Nyelvészünk búslakodás helyett azonban tudatos(an) nyelvtanulással töltötte idéjét. Zsirai Miklós megtanult oroszul és a tábor őreitől e fogságos zűrben zürjénul, azaz komiul is. Némi szójátékkal mondhatjuk úgy is, hogy hadifogsága zűrjén komikkal komázott… A komi nyelv a hungrofinn nyelvcsalád permi ágának jeles, öreg tagja. Bizonyára ez a nyelvi élménytár lehetett (h)ungrofinn nyelvészeti érdeklődésének szélesebb alapja is, amikor öt év hadifogság után sikerült hazatérnie és újra beiratkozott az egyetemre, a finnugrisztikára meg a szlavisztikára.
Zsirai FÉNYKÉPE IDE !
Zsirai Miklós 1929-ben a Budapesti Tudományegyetem Finnugor Összehasonlító Nyelvészeti Tanszékének professzora lett. Lenyűgöző előadó hírében állt. Magával ragadó előadásait zsúfolásig telt termekben tartotta, hallgatói között pedig orvosok is voltak szép számmal… (Az 1990-es években már csak jómagam jártam orvostanhallgatóként finnugrisztikára, másról nem is hallottam, azóta se.)
Zsirai Miklós kiadványsorozatot indított Finnugor népnevek címmel; első kötete, a Jugria 1930-ban jelent meg. Még nem 40 évesen, 1932-ben már a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.
Akadémiai székfoglaló előadása az Obi-ugor igekötők (1933) máig helytálló megállapításokat tartalmazó tudományos munka. Fő műve, a Finnugor rokonságunk (1937) a nyelvrokon népek történelmének, néprajzának és irodalmának mélymerítésű ismertetése. (Ez a könyve ma is alapolvasmányom, a kobakom mellett tartom, álmatlan éjszakákon ezzel andalodom…)
Zsirai KÖNYVE KÉPE IDE !
Zsirai 1944 telét, Budapest ádáz ostromát a szülőfalujában, Mihályiban töltötte. Hazatérve döbbenten tapasztalta, hogy könyvtára és följegyzései szinte mind megsemmisültek. Lakását kifosztották és teljesen tönkretették a megszálló szovjet katonák. A 2. Ukrán Front pusztítása román a „fölszaba-dúlás”-ban pusztult el Zsirai Miklós kiadatlan tudományos hagyatéka. Sok jeles elődjének kézirataival. Ennyivel is szegényebbek lettünk ! Mi Magyarok. Az országrablóink által hatalomra juttatott kommunistáink ezután pedig módszeresen támadták Őt „polgári nyelvtudományi munkássága” miatt. Az 1945-ös átmeneti remények – a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választása – után következő évtizedben a kommunisták lelkileg és testileg is teljesen tönkretették.[2]
Neki, az Ő szellemének adózom most e kis írásommal.
Zsirai RAJZOS „POLGÁRI” TENISZ-KÉPE IDE !
„.A[z ige]képzők közül csak a három ugor nyelvben ismeretes s ebből következtetve az ugor együttélés idején keletkezett egyebek között a -p mozzanatos képző (pl. állapik ’áll valahová’, állapodik, ülepedik stb.), a -l műveltető képző (pl. növel, forral stb.) és a -h igeképző is (bűnhődik, vénhedik, hírhedik, bűzhödik stb.)”[3]
Zsirai Miklós : Az ugor együttélés kora /
Finnugor rokonságunk (1937)
Hol is lehetett ez az Ugor-kor ? – Ugor-kor, hol ?
Az „a három ugor nyelv” a finnugrászok szerint a magyar, a vogul (önnevükön manyszi) meg az osztyák (önnevükön hanti) szent háromsága, amelyből kettő kis nép a nyelvét ma az Urál vidékén, ill. azon is túl (besz)éli. No erre találta ki némely antimagyar holdkóros, hogy akkor mi is csak az Urál mellől származhatunk. Tehát nem a két kis hasonló nyelvű nép tántorodott el valahonnan, mellőlünk, hanem a Szittya Nagy Magyar éppen onnan ! Erre persze máig sincsen sem írásos, sem régészeti bizonyíték. Semmi sem. (Nagy szövetséges ebben a 895-ös „Honfoglalás” Hazugsága is.) E máig tartó tudományos mondára – az Urál vidéki évezredes „ugor együttélés”-re – az 1000 éve egyidőben létező hajdan Három Magyarország egyike, – a máig magyarként lakott Hungaria Minor mellett a dagesztáni Kunmagyaria meg azon túl – Magna Hungaria vélt helye (a mai Baskortország) ad némi regős alapot…
De… Mikor is lehetett ez az Ugor-kor ? – Ugor-kor, mikor ?
Hályogosan homályos nyelvészi találgatással az „Uráli kor” a hungrofinn (finnugor) és szamojéd ősnép szétválásával ért véget a Krisztus előtti 4. évezred határa táján.
Az Ugor-kor az az időszak a hungrofinn (finnugor) kor után, amikor magyar őseink a manyszikkal (vogulokkal) meg hantikkal (osztyákokkal) él(het)tek együtt, már különválva a többi rokonnéptől, az Urál északi(?) vidékén. Ez az időszak, a Hungarugor kor (Sz.) Kr.e. 1000 táján – jó 3000 éve – ért véget, ekkor kezdődött az Ősmagyar-kor.
„Az ú. n. ugor korról jóformán csak annyit tudunk, amennyit a nyelvtudomány segítségével sikerült megállapítanunk vagy kikövetkeztetnünk.”[4]
Zsirai Miklós : Az ugor együttélés kora / Finnugor rokonságunk (1937)
A „finnugor rokonság” honn ma egyre gyakrabban rosszallás, a műveltebb esetekben és körökben talán meg még vita tárgya. Pedig e nyelvi rokonság(unk) vitán fölül áll.
Maga a „finnugor” szó vitát nem érdemel. Az bizony durva és célzatos antimagyar diszkrimináció ! Kutyafalvi (Hunsdorfer) okoskodás. De bizony… Eb ura fakó ! Nem is csoda ! Hiszen a „finnugor” gondolatot mindig is velejéig áthatotta a politika ! Ha már politika… Hát illően, divatosan most… Itt az idő az ugor érzékenyítésre ! Ugor érzékenyítés ! (Sz.) Bizony ! Döntsük le hát a hallgatás falát !
A Népünk és Nemzetünk ellen való rasszizmust megelőzendő maga a szó is kiiktatandó, sőt kiirtandó a magyar közéletből végleg és örökre ! Amennyiben a finnségi meg ugor népek és a magyar nyelv viszonyát tudatosan és alaposan kutatjuk, úgy „tudományosan” ennek a nyelvrokonságnak és nyelv-tudománynak helyesen csakis – a finneknek is kedveskedő – Hungrofinn (Sz.) jelzővel illethetjük !
Bár Budenz már megalkotta rég nekünk a még tömörebbet Ugor nyelvrokonság alakban… hiszen keletről is nyugatról is ugor…
Minden nyelvcsaládot a legjelentősebb képviselőiről neveznek el, mégpedig mindig elöl áll a legjelentősebb. Ekként az „indoeurópai nyelvcsalád”-ban a legjelentősebb mind ősiségben, mind beszélő-számban az ind(i) csoport. Azután jön az európai ág, azon belül meg a germán. Így lesz (lett is) belőle „indogermán” és nem pl. „szogdi-belga” vagy éppen nyugati fonák(já)ul mondjuk „belgo-szogd(i)” nyelvrokonság ! De még ma divatozón nem is belgo-ukrán, sőt még csak nem is francoskodón „franci-kurd” vagy oláhkodón „valaho-cigány” (oláh-cigány) néven futtatják ma e népes, nyelves családot. A csaknem 150 azaz másfélszáz indeuróp (Sz.) nyelvből (épp) a legfontosabb kettőt idézi a nyelvcsalád összefoglaló neve. Az „indogermán” fogalmat egyébként a franci-dán földrajzász, Conrad Malte-Bruun alkotta 1810-ben „langues indo-germaniques” majd németül is népszerűsítette „Indogermanisch” alakban. (Ő egyébiránt is Nagy Nómenklátor volt, így neki köszönhetjük az Óceánia (francosan Océanie) meg az Indokína (francos eredetijében Indo-China) neveket és fogalmakat is. Az „indoeurópai” meghatározást az angol polühisztór, Thomas Young alkotta, ill. használta először „Indo-European” alakban 1813-ban.[5] A szerzői nevek rajongóinak jelzem, ha a tudósról neveznénk el, akkor Franz Bopp (1791 – 1867) német nyelvész, az indogermán összehasonlító nyelvtudomány megalapozója neve nyomán lehetne tömören Bopp-nyelvcsalád (Sz.) is. A miénk meg lehetne akár Reguly-nyelvcsalád (Sz.) is. De a nyelvcsaládokat már (csak) hagyományosan – nem személyekről, hanem – a benne tudott-beszélt nyelvekről nevezik el…
A mi nyelvcsaládunkban mind a történelmi szerepét, mind a mai és mindenkori népességét tekintve a legjelentősebb a magyar ! A finnségiek soha a történelemben nem tettek ki összesen annyit, feleannyit sem, mint a magyar ! A hungarus. Ekként hiteles elnevezésében is elöl, – a finn előtt – csakis a magyar állhat ! Ha nem így teszünk, az nem pusztán bántó vagy igazságtalan, hanem teljesen tudománytalan is ! Tehát nem és semmiképpen sem „finnugor”, hanem csakis a „hung(ro)ugor”, „hungarugor”, vagy esetleg filofinnitán a „hungrofinn” elnevezése lehet következetes és hiteles vagyis „tudományos”. Minden más – ős-tekintélyelvű vagy célzatosan, fizetetten antimagyar – ötletelés tudománytalan, valamint árulkodó módon rasszista és betegesen magyarellenes. Az én dolgom és hivatásom a gyógyítás. Nem csak testben, de a lélek emelkedett terein is. Nem tűrhetem, így nem is tűröm a mételyezést. Az ilyen szó-férgeket kiirtani (is) Hippokratészi Hivatásom. A „finnugor” szó – amennyiben azt a magyarra is értjük – tagadhatatlanul egy vándorféreg, sőt tévelyféreg (Sz.) vagy féllatinkodón akár migránsféreg (larva migrans); egy mételyszó (Sz.), – amely magyar lelkünket emészti – így orvosilag is kezelendő, egügyileg meg gyógyítandó !
A „finnugorkodás” történetéhez ó-adalék, hogy a ma(i) köznyelvi „finnugor”-t Budenz József még bizony tömörebben (csak) „ugor”-ként emlegette.[6] Helyesen. Tehát a szókezdő finnegés akkor még nem volt kötelező…
A filofinnita vagy inkább finnomán tudományosság nézőpontjából némi hangsúly-torzítással talán még érthető is, ha a hungrofinn nyelvcsaládot (Sz.) a saját nyelvükön „finnugor”-nak nevezik. Nézőponti torzulat. A hungrofinn nyelvcsaládra a mindenkoron másod-harmadrangú finnet túlhangsúlyozó kifejezés finn oldalról érzelmileg még (meg)érthető, de tudományosan nem tartható és nem magyarázható. Ez finnkedő részrehajlás azonban ránk nézve semmi kötelezőséggel nem bírhat. Minden finnomán vagy filofinnita ötletelés tudománytalan és áttételesen magyarellenes, így a teljesen értelmetlen átvételük egyben önsorsrontóan beteges is. No ettől még a finnek nagyon is szerethetőek. Szeressük hát a finneket, mert nyelvükben a rokonaink ! Így évezredes társaink a hungrofinnek, az ugorok nyelvi magányában …
Hungrofinn nyelvcsalád képe ide !
Ha lehet egész oldalasan !
Nyáry-nyelv(család)fa
A képaláírás:
A Nyáry-nyelv(család)fa jelkép-készletének értelmezésére :
A nyelvfám – amennyire lehetséges, – terképi jelleggel, égtájak szerint is (É-D / Ny-K) tagolva is érzékelteti e nyelvek földrajzi elhelyezkedését… No persze a rokonság közeliségének és a nyelvek elterjedési távolságának egyszerre történő ábrázolása igen kusza ág-bog rajzolatot eredményezne, amely az érthetőséget is rontaná…
A törzs vagy egy főág egy nyelv(csoport) fejlődési iránya, ahol a vastagság szemlélteti az anyanyelvi tömegességet (ennek ábrázolási lehetősége természetesen többszörösen korlátolt).
A zöld levél élő nyelvet jelöl, mérete is többnyire arányos az anyanyelviek számával. (Ez egy másik alapkérdés: nép-méretet vagy uralt területet jelöljön a levél nagysága ?! No meg… Hajdani jelentőséget vagy a mait ábrázoljunk ?)
A sárga levél elaszott, kihalt nyelvet jelent. Az ábrázolás nehézsége, hogy ez nem föltétlen kihalt népet jelöl, hanem gyakran a nép nyelvcseréjét. Azt, hogy milyen nyelv(ek)re (orosz, tatár, stb) váltottak e nyelvek elhagyói, azt jelenleg még nem ábrázoltam. Bemutattam 4 olyan kihalt nyelvet (csúd, meri, mescser, morama) az Eteli ágon, és két magyar-rokon (ómagyar) nyelvet az elveszett őshazáinkból az ugor-magyar ágon, amelyet még soha nem láttam más ábrázoláson. A lehulló levélnél a kereszt (†) utáni évszám a kihalás (vélhető) idejét jelenti…
A csángót – (jóval) több mint 350 esztendős önálló fejlődésére való tekintettel – külön nyelvnek tekintem. (A csángó bizony önálló nyelvként (lenne) megőrzendő és fejlesztendő is !)
A leveleken a főér fölött :
Fehér betűvel a nyelv önneve,
Fekete betűvel a nyelv idegen ( mások általi) neve szerepel.
A „finnugor” elnevezés létrejöttét és értelmetlen térnyerését legrészletesebben éppen Zsirai tárgyalja a Finnugor rokonságunkban :
„Nyelvcsaládunkat régebben különféle névvel jelölgették. A korábbi elnevezések közül kisebb-nagyobb körben, hosszabb-rövidebb ideig divatos volt az ujgur (Strahlenberg ), a skytha (Fischer és mások), […], illetőleg az ugor név tágabb értelmű használatával. F. H. Müller is ezt használja 1837-39-ben megjelent, „Der Ugrische Volksstamm” c. kétkötetes munkájában, bár a bevezetésben megjegyzi, hogy helyesebbnek tartaná az uráli elnevezést.”
„A finnugor elnevezés, úgylátszik, a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben szinte egyidőben több helyütt is fölbukkant. Hunfalvy egy 1864-ben írt cikkében még többnyire finn és ugor nyelveket emleget, de pár helyen már megtörténik a résznevek összekapcsolása: finn-ugor nyelvek; 1867-ben, 1868-ban Budenz is ,,a magyar és a finn-ugor nyelvekbeli szóegyezések’’ címen adja ki nevezetes szójegyzékét; „Altaische Studien“ c. munkája 4. füzetében (1869) […] 1874-ben Hunfalvy, majd Donner is szükségesnek látja a szakirodalomban meglepően gyorsan elterjedt műszót minden változtatás ellen megvédeni és így az egységes gyakorlatot megbolygató kísérleteket eleve elutasítani. Egyik ilyen eltérő név a finn-magyar, amely alkalmasint Kállay Ferencnél fordult először elő […] A finn-magyar név leglelkesebb szószólója újabban Munkácsi Bernát […] Tévesen hisszük szerinte, hogy a névben szereplő ugor szó a vogult, osztjákot, magyart egyaránt jelölné, hogy tehát a nyelvcsalád keleti ágának összefoglaló nevéül szolgálhatna; az ugor egyesegyedül ‘magyar’t jelentő elavult orosz szó, helyesebb tehát, az élő s ezért sokkalta érthetőbb magyar (ungarisch, hongrois stb.) szót használni helyette. […] Budenz túlságosan hosszúnak, nehezen kezelhetőnek találván a finnugor összetételt, helyette az egész nyelvcsalád jelölésére az ugor nevet alkalmazta. Eljárását azzal igyekezett megokolni, hogy az ugor név két szélső tagot t.i. az északkeleti vogult-osztjákot és a délnyugati magyarságot jelöli, tehát kiválóan alkalmas az egész nyelvcsalád nevéül. Budenz tanítványai egy ideig követték a mester példáját, de utóbb ők is visszatértek a hosszadalmasabb, de szabatosabb finnugor elnevezéshez […] Egy tekintélyes finn nyelvtudós, […] Mikkola ajánlotta lappisch-ungarisch vagy az euroboraeisch […] találóbb, logikusabb és szabatosabb volna.” (betűvastagítások : Sz.)
Milyen érdekes nézet-ütközések ! A legelképesztőbb talán a „lapp-magyar nyelvcsalád” ! Ezen ötletelés hitelesebb alakba öntésével a Hungrolappon (Sz.) – azaz a számi lappokat kevésbé sértegetőn Hungro-számi nyelvcsaládon (Sz.) – túl eljuthatunk akár a Hungro-komi nyelvcsaládig is…
A leghitelesebb és tömörebb nevezet pedig épp a Budenz-féle „ugor nyelvcsalád” !
Budenz Képe ide :
Budenz József – „Ő akkor szerette meg nyelvünket, mikor azt üldözték, akkor csatlakozott hozzánk, mikor ellenségeink, de még egyes honfitársaink sem igen hittek jövőnkben. Magyar hazafi lett, élő bizonyossága annak, hogy nem a közös eredet, nem a faj teszi a nemzetet, hanem a nyelv, az eszmék, érzések és törekvések közössége.” (Gyulai Pál)
A Budenz-ház még megmenthető a Dohány utcában. Egy kultúr-nemzet Budenz Múzeumnak – vagy akár Ugor Múzeumnak – rendezné be annak, aki németként egy életen át a mi magyar nyelvünket kutatta.
Budenz-ház – tervem : az Ugor-ház képe ide !
Budenz-ház – benne tervem : az Ugor-ház, ahol végre bemutathatjuk, megvitathatjuk és helyretehetjük nyelvi rokonságainkat…
Ma (már) e nyelvcsalád(unk)ra a „tudományos” név sokkal inkább az uráli, de a köznyelvben továbbra is inkább csak a szokott finnugor forog.[7] Jó 200 év múltán Müller győzedelmeskedik !?
A hungrofinn nyelvcsalád létét, vagyis a hungrofinn nyelvek vagy hunnofinn nyelvek rokonságát tagadni persze tudománytalanság, mert az tagadhatatlan. A kérdés inkább az, hogy minek is nevezhetjük hitelesen e rokonság körét ? A helyes(ebb) névvel nemzetünk helyes(ebb) gondolkodása is remélhető. A Budenz által ajánlott „ugor nyelvcsalád”-nál megengedőbb a hungrofinn nyelvcsalád, vagy hunnofinn nyelvcsalád is találó és közhasználatra érdemes. A nyelvcsaládokat érdemben a nagyobb népről, a többek által tudott, beszélt nyelvről, a régebb óta híres műveltségű, neves(ebb) nép nyelvéről szokás elnevezni. Megemlítendő itt, hogy az első írott finn nyelvemlék a Mohácsi Vész utánról ismeretes. A legrégebbi ismert írott magyar nyelvemlékek pedig ennél csaknem fél évezreddel öregebbek ! Fontos tudnunk azt is, hogy a komi (zürjén) nyelvemlékek e nyelvcsaládban a magyar után a legrégibbek. A komi kıv (komi nyelv) írására először a 14. századi ópermi avagy abur írást alkalmazták, amelyet Permi Szent István alkotott meg. Vagyis az 1300-as esztendőkben már saját írásuk, sőt saját betűrendszerük is volt. Ezzel a magyar után a komi nyelvnek van a leg(id)ősebb írásbelisége a finnugor nyelvek között. Tehát írásbeliség(ük régiség)ében megítélve nyelvi rokonságunkat, az illő nevünk Hungro-komi-finn nyelvcsalád ! Na jó… Budenzesen-Munkácsisan latolgatva Ugro-komi-finn nyelvcsalád…
Most, hogy a nyelvcsalád (lényegének) nagyján átrágtuk magunkat, lássuk hát az apraját ! A nagyobb hungrofinn nyelvcsalád része a hung(ro)ugor nyelvek köre vagy – ha jobban tetszik – családja. Az ugor (nyelvi) kistestvéreinkkel – az „ugor szent háromság”-gal (Sz.) – való rokonságunknak illő neve lehet a „hung(r(o)ugor” (Sz.) mellett a „hungarugor” (Sz.) is. De a rövidség kedvéért – ha nem ugrál – elkél akár az ugor is. Ez utóbbi azonban az ujgur-jugur rokonságunk körét is nyitogatja. No persze ez az „ugor” rokon az ófranci „ogre” szóval is[8], amely náluk a 12. századtól adatolható ’félelmet nem ismerő pogány’, majd utóbb 1300 táján már ’emberevő óriás’-sá nőtt jelentésben is. Nem nehéz fölfedezni benne a dél-franci (langue d’oc) „ongrés” [ejt: ongrész / ungrész] azaz ’magyar’ alakot, – amely mai közfrancos kényeskedéssel „hongrois” azaz [ejtésében „ongroáz”][9] – akiknek a hazája pedig okszitánul (langue d’oc) „Ongria”, (H)Ungária, németül meg Ungarn, azaz Ugorország. Mai közfrancosan meg „Hongrie” [ejt: Ongrí] a mi Honunk.
A francia regékből csente (gonoszul) torz(ított) ősünket az angol is a 18. században, hogy aztán egy híressé lett mesefilmben, a borzalmas (schrecklich) Shrek alakjában örökítse meg őseink e( )l)torzított képét. E francos szónak talán legérdekesebben gúnyos színe a „Korzi ogre” avagy a „Korzi ugor” lett „l’ogre de Corse” alakban ’Napoleon Bonaparte’ – a Korzi(kai) Ogre – jelentésben.
Ma a két kis népet – távrokonainkat – „obi ugor(ok)”-ként mondogatják, ami szintúgy megalázó rájuk nézve is. Magam csakis „ászi ugor(ok)” (Sz.) alakban emlegetem Őket, hiszen manysziul (vogul nyelven) az orosz(kodón) Ob folyó csakis „Ász” néven ösmeretes.[10] Magam sem a németkedő Theiss (Theiß) partján cseperedtem, hanem csakis a magyar Tisza partjain… Nem theisszi, hanem tiszai embör löttem, hisz magyar, így tiszai vagyok.
A Budenz József általhitelesen és tömören használt „ugor nyelvcsalád” alkalmas az egész nagy nyelvcsaládunk jelölésére, hiszen az északkeleti (transz-uráli) végen is ugor a hanti meg a manyszi, meg a délnyugati (európai) szélen is ugor a magyarság. Az „ugor nyelvcsalád”-nak magja ma a két szélre – nyugatra meg (az Uráltól is) keletre – szorult ugorok köre…
Ugor vagy nem ugor… Lássuk hát ősi képzőinket a föltételezett „Ugor-kor”-ból !
Az ősi hungarugor – közkeletűbb és egyszerűbb nevén ugor[11] – örökségnek tekintett jó 3000 éves képzőnk az alábbi három :
-p , amely föllelhető ülepedik, állapodik, csillapodik …
-h , amely föllelhető …bűzhödik, vénhedik, …enyhül???
-l , amely föllelhető …növel, forral, javall… szédül, szédeleg, meg gondol(kodik)
igéinkben is sorra, minden nap.
A nyelv ilyen mélységeibe és múltjának ódon titkaiba bizonyosan nem gondol a mindennapi gyakorló orvos ! Ezért is érdemes olykor emlékeztetni Rá. Ha már Zsirai Miklós lenyűgöző előadásaira nem járhat manapság… legalább az emlékét idézem…
Ha egy oldat ülepedik, vagy a fájdalom csillapodik, vagy bárki bármiben megállapodik, vagy éppen bárki bármit megállapít, hát ím egy akár 4000 éves képző sejlik nyelvünk őskorából a mába át.
Aki pedig utálná e gondolatot, annak innen üzenem, hogy éppen e képzőhármas egyike él az utál, de még a gondol igénkben is !
Ahogy egyre vénhedik a népesség, a társadalom, úgy kerül eggyre inkább előtérbe a véngyógyászat (Sz.) azaz görögködőn a gerontologia, amely ma már önálló orvosi tudományággá fejlette ki magát. Ebből vénhedelemből adok ugorkodó igeképzős ízelítőt Dugonics ódon fülén meg tollán át :[12]
vénhed…
Sokáig élni és meg nem vénhedni mesterség.
fesel… feslik…
Feslik immár a’ hárs.
fülel…
Mindenkor fülel, ha nem neki húzzák é meg a’ lélek harangot.
Aki tudós öreg, ha teste esendő is, de eszében még fényes, az Meszsze lát, avagy Régtűl fogva gondolkodik immár…
Ki gondolná, hogy a „gondol” szavunk is ez ős-ugor –l képzőt rejti ?
De… aki gondol, az csetel azaz csetlik meg botol azaz botlik is…
Dugonics írja bő 200 esztendővel ezelőtt az öregek esékenységéről és esendőségéről özögető(n) magyarul[13] : „Csötlik, botlik.” Avagy : „Mihelyt botlik, mingyárt esik.”
Majd az ettől való örök rettegésében : „Attúl is fél(t); hogy árnyékában meg botlik.”
A testi leépültség eggyszerűen és tömören egy szóképben : Rongyollott köpönyeg.
A „rongyol” szavunkban is ősnyelvünk képzője él túl kései Rongyollott köpönyegében.
A „rongy” főnévből „-(o)l” képzővel lett a „rongyol” igénk is. (Akár a „gondol”.)
Végezetül pedig az öregek érett bölcsességére példázat : Öregek vezérlik a’ hadat.
A „vezérel” szavunk is ősugor „-(e)l” képzőnket rejti…
E 200 évnyi emlékezetet is túlhaladva… Tájnyelvi alakok is említésre méltóak az eg(észség)ünk ügyének ugor képzős körében …
A keh-köh-koh-kah- tő körből ugorul igeképzett „-l”-es alakokból ízelítőt kínálok :
A „keh-” mög a szögedi „köh-” tő „köhög” származéka közismert, de szaporintott „köhécs” igetőből az ugor igeképzővel „köhécsel”, Szögedön mög „köhécsöl”, sőt Dugonics András mög még egyenössen „köhéncsöl” alakban is említötte a Cserei regényében (1808-ban). Nagykőrös – köhögésében is – gazdag nyelvében pedig a ’köhintgetés’ köhincsöl alakban (is) él: „főkeléskó’ kettőt köhincsöl”. Mindben – minden köhécsölésben – ott élez ős-ugor –l képzőnk.
Ez a hangutánzás a rıtkább, mély „koh”, ill. gyakorintott „kohács” tövű „kohácsol” alakjában is élt és él még ma is Törtelyėn, a Jász-Kunság nyugati peremén.
Nyársapát vidékén a„krikács” tőből „krikácsol” szó is ’rekedtesen szól, köhög(csél)’ és ’hurutosan köhög’ értelemben is létezik. (Nagy)Kőrös vidékén „krohácsol(ás)” alakban is él a durvább-érdesebb köhögés jellemzésére.
A „csah” tőböl ugorul képzintett csahol (harmadik, átvitt jelentésében)[14] a ‘kutya ugat’-ásának hasonlatán jelenti gunyorosan-mókázón azt, ahogyan a kehes szüntelen ‘köhécsel’. Magam is sokat hallottam a csahol igét ’(csaholva) köhög’ jelentésben : „Kakukkfűvel végigaludtam az éccakát, nem köllött csaholnom” (Szöged, Alsótanya).
Egy szókatlan tőváltozkodás köréből pedig a „jó-gyó-gya” tőből ugorul igeképzett „-h”-s alakokból kínálok még kóstolót :
Ősi (hungar)ugor -h képzőnk öröksége a Rába vidékén maradt fönn „gyahodik” alakban ’gyógyulásnak indul’ jelentésben.[15]
A csaknem nyomtalanul eltűnt magyar „gyahodik” szavunk Rábaszentmihályról való gyűjtésből ösmeretes. Az Új Magyar Tájszótár szócikkeként is megjelenik, ahol a nyelvi értelmezők szerint köznyelvi (jellegű)?) „jahodik” alakban értelmezhető, ill. arra vezethető vissza.(?) (Legalábbis ezen szócikk alatt értelmez(tet)ik.) Ez persze azon nézetbéli kérdést is fölveti, hogy vajjon a „gyógy-”, vagy inkább a „jó-” szótövünket rejti ? Végső soron azonban e kettő – „jó” vagy „gyógy” – is vélhetően közös gyökérzetű. Mai köznyelvihez hasonlóbb alakokban talán leginkább „gyógyulkodik”, „gyógyhodik” vagy inkább „jóhodik”, „jobbodik” gyanánt hangozhatna. Eredeti zamatját azonban kár volna holmi konzum köznyelvivel konformizálni.
A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében található nagyszótári gyűjtés kéziratos nyelvjárási anyagában maradt fönn e gyógyindulatú szavunk „A sebem má’ gyahodik” szövegkörnyezetben. Ebből tallózva merítette az Új Magyar Tájszótár is.[16]
A „gyahodik” jelentése az Új Magyar Tájszótár szerint „jahodik” címszó alatt kurtán ennyi: ’kezd gyógyulni’. A gyógyulásra fordulás, gyógyulásnak indulás, ill. a kezdődő gyógyulás árnyalati kifejezésében mindenképpen figyelemre méltó egy ilyen méltatlanul kallódó, „apokrüph” magyar szó. Szolgalelkű idegen-majmolás helyett saját kincsesbányánk újranyitására adódik itt is lehetőségünk. Éljünk hát vele!
Kriza János (poszthumusz) Erdélyi tájszótárában[17] a 41. oldalon bukkan föl a gyavul, ill. a gyavít alak javul, gyógyul, ill. gyógyít értelemben… A Rába-menti (Rábaszentmihályról való) „gyahodik” szavunkkal ez biz méltán összevetendő
A „jó-gyó-gya” tő hasonló (használatú) alakja az ország két távoli túlfelén is fölbukkan.
Az Új Magyar Tájszótár hatalmas vállalkozás, amely több évtizedes munka gyümölcse, de 120 ezres szócikk-rengetegével sem vállalkozhatott a teljességre. Így e többre érdemes, gyógyerejű tájszavunk elterjedtsége, változatai, szóbokrozata és jelentésköre további vizsgálat tárgyát kell, hogy képezze! No persze már addig is érdemes lenne gyógyintézményeink nyelvében is föleleveníteni e zamatos és hézagpótló szó-kincsünket, önbecsünkkel lélekben is – gyógyulásnak indító – gyahító örökségünket…
Nyáry Szabó László
Hunita
(volt finnugrista)
Forrásaim:
Dugonics András: Magyar Példa Beszédek és Jeles Mondások (SZEGEDEN, nyomtattatott Grünn Orbán’ Betűivel ’s Költségével, 1820)
Bálint Sándor : Szegedi szótár (Akadémiai kiadó, 1957)
Györkösy Alajos : Latin-Magyar szótár (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986) ???.o.
Zsirai Miklós : Finnugor rokonságunk / benne Az ugor együttélés kora (1937)
Nyáry Szabó László : SzaBonc-szótár / Magyar Bonctan Szótár (máig digitális „kéz”- ill. „gép”-ıratban)
Nyáry Szabó László : Szabó-szótár / ideolektusom (mind-máig digitális „kéz”- ill. „gép”-ıratban)
(Sz.) : Számozatlan, forrásolatlan szójavallataim
Nyáry Szabó László
Kelt : ZSIRAI MIKLÓS SZÜLINAPJÁN
2023 Mag (október) hava 10-én…
A képek innen átvehetőek : ZSIRAI MIKLÓS SZÜLINAPJÁN
www.hunita.hu/hunita_cikkek/2022/10/10/zsirai-miklos-szulinapjan/
ill. a megadott tárhelyen…
[1] Kázmér Miklós : Régi magyar családnevek szótára (Budapest, 1993. 1169.o.).
[2] Kiss, Jenő : Zsirai Miklós. – A múlt magyar tudósai (Akadémiai Kiadó, Budapest, (1995)
[3] Zsirai Miklós : Finnugor rokonságunk (Trezor Kiadó, Budapest, 1937/1994) 149.o.
[4] Zsirai Miklós : Finnugor rokonságunk (Trezor Kiadó, Budapest, 1937/1994) 148.o.
[5] Szemerényi Oswald John Louis; Jones, David; Jones, Irene : Introduction to Indo-European Linguistics. (Oxford University Press, 1999).
[6] Honti László : Az ugor alapnyelv kérdéséhez (Budapesti Finnugor Füzetek /7. Budapest, 1997) / https://mek.oszk.hu/10400/10484/10484.pdf
[7] Sipőcz Katalin személyes közlése (2024.01.18.) nyomán
[8] Ó-franci(a) „ogre” a wiktionary oldalán : https://en.wiktionary.org/wiki/ogre#Old_French
[9] Jászberényi Miklós szóbeli közlése hívta föl először figyelmemet az ogre-ongre szórokonság jelentőségére.
[10] Kálmán Béla: Chrestomathia Vogulica (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)
[11] Zsirai Miklós : Finnugor rokonságunk / benne Az ugor együttélés kora (1937)
[12] Nyáry Szabó László :Vénség mint betegség – Dugonics András Példa Beszédeiben (máig kéziratban-gépiratban)
[13] Dugonics András: Magyar Példa Beszédek (1820) / Vénség mint betegség
[14] Tömörkény Szegedi Szótárában maradt fönn kéziratosan és ebből közölte Bálint Sándor Szegedi szótárában.
[15] Nyáry Szabó László : Gyahodik – Gyógyulásnak indul (MONy 2016 2. szám, 74.o.)
[16] Új Magyar Tájszótár gyahodik szócikke
[17] Kriza János : Erdélyi tájszótár (Gladiátor Kiadó, 1996)
Nyáry Szabó László
Kelt, azaz bevégeztetett :
ZSIRAI MIKLÓS SZÜLINAPJÁN
2023 Mag (október) hava 10-én…
Megjelent a Magyar Orvosi Nyelv folyóirat 2023/2. számában