Két évezred tájszótárírását igyekszem itt e kis iratnyi szóhéjba ölelni…

A táj(nyelvi )szótáralkotás legalább másfélezer éves. Az Alexandriai Hészükhiosz (Ἡσύχιος ὁ Ἀλεξανδρεύς), máig (meg)becsületlen hellén (görög) nyelvész, – talán az első tájnyelvész – aki a „ritka” görög (meg még régebbi, megörökölt) görgölatinkodón „arkhaicus” kifejezések leggazdagabb szótárát szerkesztette 50 000 szócikkben az 5.-6. században. De már Ő sem volt elődök nélkül való…

Zópürión (Ζωπυρίων) ötlete, majd kezdeményezése nyomán már az első században élt Alexandriai Pamphilosz (Πάμφιλος ὁ Ἀλεξανδρεύς) is alkotott 95 kötetben „különleges görög szavak” szótárát – Kétezer évvel előttünk !

E mű ugyan elveszett az Alexandriai Könyvtár barbár muzulmán(iákus) fölégetésében, de kezdeménye meg alapja volt Hészükhiosz túlélő nagy művének. Ennek a címe szerénytelenül Szünagógé Paszón Lexeón kata Sztoikheion (Συναγωγὴ Πασῶν Λέξεων κατὰ Στοιχεῖον) vagyis Minden szavak (betű)rend szerinti gyűlyteménye volt.

A korszerű tájszótárírás bajor eredetű: Johann Andreas Schmeller
Bayerisches Wörterbuch-ja 1827 és 1837 között jelent meg négy kötetben.

Sokáig magányos volt e mű a maga nemében…
Ezek után figyelemre méltó, hogy a Magyar Tájszótár öt évvel hamarabb indult Szinnyei József szerkesztésében és négy évvel hamarabb lett készen két kötetben, mint az angol Joseph Wright szerkesztette English Dialect Dictionary.

Magyar tájszótár. Budapest, I. 1893-1896; II. 1807-1901. (A M. Tud. Akadémia 1900-ban a nagyjutalommal tüntette ki. Ism. Budapesti Hirlap 1893. 212. sz., Nyelvtud. Közlemények XXIII., Orsz. Középisk. Tanáregyes. Közlöny 1894, M. Nyelvőr XXVI. 1897., Anzeiger der Finnisch-ugrischen Forschungen IV.)

Ez is arra utal, hogy mennyire a tudomány élvonalában voltunk – az angolok előtt – még 120 esztendővel ezelőtt is, és mennyire eszében sem volt dédapáinknak holmi (el-elmaradozó) angolokat majmolgatni.

Zópürión… Pamphilosz… Hészükhiosz… Schmeller… Szinnyei…

A magyar tájszótárak sorában túljutottunk már a harmincon is. A tudatlan többség talán soknak találná ezt, de csaknem tízezer magyar falura magam inkább képtelenül kevesellem. Bár a tájszószedetek száma ennél nagyságrendekkel nagyobb, az átfogó magyar tájnyelvi kutatás nem kapott és ma sem kap méltó támogatást, így a magyar népnyelv kincsei népünk véneivel végképp a sírba száll… Ez egy korokon átívelő szégyentelen hazaárulás a magát értelmiség(i)nek tartó „politikai elit”-ünktől. Ahogyan nem volt mentség erre a kommunizmus-szocializmus idején, úgy ma még kevésbé lehet…

Az egyik legifjabb – így legletisztultabb – tájszótárunk, a Bodai tájszótár bevezetőjében hangzik el, hogy

„Az elképzelhetetlen ma már, hogy passzív gyűjtéssel éveken át keresgetjük a tájszavakat.”

Ez a mai céltudatos és türelmetlen kutató nyelvész álláspontja lehet, de nem az enyém, nem a gyógyító( orvos)é. Magam a teljes odaadással gyűlytögető, „passzív” kutatásban lelem ma is a kincseimet. A mindannyiunk nyelvi kincseit…

Ajánlott olvasmányok :

Johann Schmeller – a korszerű tájszótárīrás atyja

SZINNYEI SZÜLINAPJÁN

Jász-Kun tájszótár