Kifejezett szó-kétségek – Egy polgármester-választás margójára…
Egy kedves régi cimborám és támogatóm biztatott, neki nem kérdés, hogy a leghitelesebb jelölt én vagyok. De mégis!
Kérdésemre : Mégis mit tehetnék, hogy az Ő élete is szebb legyen?
Nagy meglepetésemre azt válaszolta a Tisza partján, ahol épp „Keleti lustán szunnyadt a magyar nyár” :
Be kellene vezetni Szegeden a sziesztát !
Fölrémlett édesapám emlékezetéből a régi hagyomány, miszerint a kommunista csalás – a kékcédulás 1947-es meghamisított választás – előtt a hivatalokban az „ebédidő” déltől kettőig tartott. Nehéz elképzelni olyan embert, aki két óra hosszat ebédelt volna, – nehéz is (lenne) ennyit enni – így ennek egyszerűbb értelmezése az ebéd, majd az utána eltöltött csöndes pihenő …
A spanyolkodó „szieszta” szónak van szép régi magyar megfelelője is : a „delelés” !
Ez a szép szokás ma már csak bölcsődéinkben meg óvodáinkban maradt fönn Szegeden.
Ott még ebéd után szunnyasztják a gyerm(eteg)eket…
Több helyütt vidéken, pl. a Jász-Kunságban azonban máig is élénken él e szép szokás. A jász faluban, ahol dolgoztam, csak természetességgel kérdezték tőlem az öregasszonyok, akik betegként házhoz hívtak :
Delelés előtt jövök, vagy az után ?!
Viszonylag gyorsan megértettem: vidéken él még a régi magyar hagyomány : a DELELÉS szokása !
A delelés bizony szent idő ! Ennél illetlenebb, mint delelés alatt zavarni valakit nemigen lehet. De az is igaz, hogy az orvosnak is jár a delelés ! Így nem is igen tudnák elképzelni, hogy éppen delelés alatt érkeznék…
Tősgyökös szögedi Apám – mióta eszemet tudom – minden nap delelt. Bő ötven éven át. A délelőtti és a délutáni rendelés között ebédelt, majd egy jó félórát delelt. Jóízűen és mélyen aludt. Ahogyan Ő mondotta : Egy hosszú, nehéz napból csinált két szép rövidebbet. Minden túlzás nélkül mondhatom, bizonyosan egy jó tíz évvel hosszabbította meg e szép szokás az életét.
A mediterrán népek máig tartják a szieszta szent szokását. Egy görögöt például késő este zavarni sokkal kisebb gond és illetlenség, mint a szieszta szent ideje alatt – a spalettazárás órái alatt – fölverni…
Magam a hellén világot a hiszpánnál jobban ismerem. Görögül persze nem is „szieszta” a magyar „delelés” neve. Többféle képpen is mondják vidékenként : υπόλοιπο, ipólipo, vagy ξεκούραση, azaz kszekúraszi, hosszabban-hivatalosabban: μεσημεριανός ύπνος azaz meszimerianósz ípnosz, vagyis „déli alvás”.
Annyi szent és bizonyos, hogy ezt ők egészen komolyan veszik.
Ahogyan mi is vettük a kommunizmus előtt.
Itt az ideje a Magyar Eszmélésnek, a Magyar Delelésnek !
Az éghajlatváltozással, ezzel a hosszan tartó dögmeleggel valóban megfontolandó a delelés szokásának újraélesztése.
A magam részéről megígérem, polgármesterségemmel bevezetem a delelést is, – legalább a fülleteg nyáridőben – úgy mint őseink idejében, hogy mi is oly nyugton és tovább és jobban is élhessünk…
No persze Magyar Kormányzóságom, de még Magyar Államelnökségem esetén is az egész országban, vagyis a Teljes Kárpát-Magyarországon szívesen bevezetem a delelés megújított magyar hagyományát !
Azért, hogy minden Magyar szebben-jobban és higgadtan-hosszabban élhessen !!!
Tisztelettel :
Dr. Szabó László
Szeged polgármester-jelöltje (2019)
Ajánlott olvasmány :
GYALU – MAGYAR NYÁR
A Magyar nyár szülinapján…
Hajdan tanulandó alapvers volt iskolámban…
A mai gyerekek meg már nem is ösmerik !