Adyban… Kikelet (március) hava 23.-án öltött teljes alakot e gondolat és a költemény…
Eredeti megjelenésében az alábbi téveteg, tenger-tudatlan, szumer-tudatlan címmel…
De mi is a helyes írás ? És mi is a helyes tudás ?!
Messze túl tan-tengernyi ős-tévedések betűhívségén …
Ahogyan Ady korában megjelent :
AZ ÉRTŐL AZ OCEÁNIG
| Az Ér nagy, álmos, furcsa árok, Pocsolyás víz, sás, káka lakják. De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna Oceánig hordják a habját. S ha rám dől a szittya magasság, Ha száz átok fogja a vérem, Ha gátat túr föl ezer vakond, Az Oceánt mégis elérem. Akarom, mert ez bús merészség, Akarom, mert világ csodája: Valaki az Értől indul el S befut a szent, nagy Oceánba. |
Ahogyan pedig e költeményt írni lenne érdemes, mert értelmes :
AZ ÉRTŐL AZ AKIÁNIG
Az Ér nagy, álmos, furcsa árok,
Pocsolyás víz, sás, káka lakják.
De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna
Akiánig hordják a habját.
S ha rám dől a Szittya Magasság,
Ha száz átok fogja a vérem,
Ha gátat túr föl ezer vakond,
Az Akiánt mégis elérem.
Akarom, mert ez bús merészség,
Akarom, mert Világ Csodája :
Valaki az Értől indul el
S befut a Szent, Nagy Akiánba.
Ady e költeménye a Budapesti Napló 1907 március 24.-ei (XII. évf. 72. sz.) számában jelent meg először. 2. – (Páris, március) – Ady Endre – („Tavaszi versek” főcímmel a Nóta a halott szűzről és a Várás a Tavasz-kunyhóban költeményekkel együtt közli másodikként.) – További megjelenés: Szilágy 1908. január 9. XXVI. évf. 2. sz. 1–2. – Tárca – (Főcím: „Vér és Arany”. Alatta zárójelben: Ady Endre e cím alatt megjelent új verskötetéből. A lap a Fölszállott a páva, A Léda arany-szobra és a Nem mehetek hozzád költemények után negyedikként hozza.) – Kötetben: Vér és arany (Ujabb versek). Bp., [1907] (1908) (A Holnap elébe ciklus) 199.; Vér és arany II. kiadás, Bp., 1910. (1910) 110.; Vér és arany III. kiadás (Bp., 1910) 110.; Gyűjtemény Ady Endre összes verseiből. Bp., [1910] 48–49.; Vér és arany IV. kiadás (Bp., 1918) 110.; (Ady Endre: Vér és arany V. Kiadás, Bp., 1919.) 151. – Gyűjteményes kötetben először: Ady Endre összes versei 288–99. oldalain [1930] 88.
SZÖVEGKRITIKA, SZÖVEGVÁLTOZATOK
A ma elfogadott alapszöveg a Vér és arany 3. kiadásából (1910.) származik.
Ady a Vér és arany első kiadása (Ujabb versek). Bp., [1907] (1908) korrektúrájában (Petőfi Irodalmi Múzeum A. 126/1.) a cím Óceánig szavának hosszú ó-ját rövidre javította, Oceánig alakra. Tehát az AKI ANU helyes alakján maga is eleget vívódott.
Az 1. sorban az Ér után a kettőspontot törölte. A Vér és arany III. kiadás korrektúrájában (Országos Széchényi Könyvtár Fond. Hung. 1731.) a 9. sor végére vesszőt tett(ek).
De haladjunk tovább az Óceántól az Akian(u)ig !!!
Az elmúlt bő évszázad szerkesztői meg kiadói mást sem csináltak, mint a „szöveget gondozták”…
Többnyire az eredetit meghamisították… Magam az Ady-szöveg hamisságát igazítom Helyre.
Az Óceán szó maga is megér egy bekezdést, hiszen egy évezredeken át rontott szumer szó kehes konyhalatin, de inkább erasmus-i pongyolatin alakja. Az óhellén Ókeanosz (Ὠκεᾰνός) tenger-istennév nyomán fakadt a latin Ōceanus [ejt: Ókėanusz] majd a mare ōceanum [ejt: mare ókėanum]. Talán a német der Ozean szó ejtése [ejt: Ócėán] is hatással-nyomással volt a mai korcs magyar alak rögzülésére. E fönti két minta alapján is teljességgel értelmetlen az Oceán rövid kezdőbetűvel; de még a vers üteme szerint is illőbb a hosszú ! Azonban maga az „óceán” szó is egy ócska téve(lye)dés, aminek ma (már) megint ismerjük az eredetijét, a műveltség bölcsejéből, az Urak Városából, a Látók Országából, a Szumer nyelvből… amely minden nyugati kultúra alapja…
Aki Adyként „szittya véré”-vel kérkedik, annak nem lehet akadály ledobni a germanizmus béklyóját !
Az Óceán a mai magyarban nem más, mint a szumer Őstenger hellénisztikus alakján át németre rontott alakja ! Ugyan miért is kellene a magyarnak eggy torzontorz téveteg germanizmushoz ragaszkodnia ?!
Als Ozean – Plural Ozeane; von altgriechisch Ὠκεανός Ōkeanós‚ die Erdscheibe umfließender Weltstrom‘, personifiziert als antiker Gott Okeanos – bezeichnet man die größten Meere der Erde. Synonym und als Übertragung wird im Deutschen für den Ozean als die zusammenhängende Wassermasse der Ozeane auch die Bezeichnung Weltmeer verwendet. Verallgemeinert werden auch große Wassermengen auf anderen Himmelskörpern „Ozeane“ genannt.
Óceán vagy Ákián ?!
A válasz egészen egyszerű, hisz eggyszerű !
Tagadhatatlan tény minden műveletlenséggel szemben, hogy az ősforrása e szónak (is) a szumer, azaz az eme(n)gir nyelv. A nagy ógörög Ókeanosz (Ὠκεᾰνός) eredetije (is) a szumer(i) azaz eme(n)gir nyelv *A-ki-an(u) azaz az ‘Ég és Föld vize’ szavából fakad. Ókeanosz (Ὠκεᾰνός) meg Téthüsz (Τηθύς) titanisz-Tenger-istennő leánygyermeke (az) Ókeanisz (Ὠκεανίς) a tengeri vagy tán tangari (óceáni) nümpha. Az Ókeanidák avagy Ókeanidesz (Ὠκεανίδες) pedig a nümphák sokasága, akik talán 3000-en, vagy talán még annál is többen, megszámlálhatatlanul sokan voltak… Mind az Apa-apa (Víz-Apa) mind a gyermekek neve a szumer(i) azaz eme(n)gir nyelv *A-ki-an(u) ‘Ég és Föld vize’ szavából fakadt… Ady-t e szerint az Ősiség Szelleméhez illően javítottam. (Sz.) A fölös germanizmustól megtisztítottam. Bizonyos vagyok benne, hogy hálás is érte…
Az émelyítően germanomán pongyola „óceán”-nak persze a tenger szavunk révén van, hisz lehet illő magyar neve is : tangar ! (Sz.) Itt az idő használni végre ! A tangar itt a szótagszám és ütem kedvéért lehet óriás, tehát górtangar ! (Sz.)
Földünknek természetföldrajzi értelemben öt tangara, németkedőn óceánja van. Ezek neve is egészen következetlen a magyarban : Atlanti-óceán, Csendes-óceán, Indiai-óceán, Déli-óceán és a Jeges-tenger ! Itt lenne már az ideje végre rendet tenni !!! Tengereink meg tangaraink neveiben is ! (Sz.)
Az anglomán meg a germanoisztikus világtól távolabb vannak nyelvek, amelyek egészen szokatlanul a 3-5000 éves hangalak emlékét őrzik. Így tesz például a török is : Okyanus (Eski Yunanca: Ὠκεανός, trans. Okeanós), bir gezegenin hidrosferinin çoğunu oluşturan bir su kütlesidir.
A tangarok méretei az 1500 km-től (ami az Atlanti-óceán legkeskenyebb része) egészen a 13 000 km-ig (a Csendes-óceán legnagyobb szélessége) terjednek. A vízszintes nagyságrendek hozzávetőleg 200-szorosai a függőleges méreteknek.
Akian(u) vagy Tangar ? Esetleg Górtenger ?! (Sz.)
Vagy… leragadhatunk a betűhív balfékeskedésnél az ősök ős-tévedéseinél…
Akkor majd őrjöngve örvendezhet az Ős-Kaján !!!
Adynál csak a folyónevek, mint Kraszna, Szamos, Tisza, Duna meg az Ér meg az (németes nagy) Oceán volt nagybetűs. A Szittya Magasság, meg a Világ Csodája meg a Szent, Nagy Akián a magam szerkesztésében lett Naggyá…
Forrás-Irodalom : Az Értől az Oceánig
SZÖVEGELTÉRÉSEK:
| Főcím: | Tavaszi versek | Budapesti Napló | |||
| Vér és Arany | Szilágy | ||||
| Alcím: | (Ady Endre e cím alatt megjelent új verskötetéből.) | Szilágy | |||
| 1. | Ér: | Budapesti Napló | |||
| 2. | viz, | Budapesti Napló | |||
| 7. | tur | Budapesti Napló | Vér és arany első kiadása | ||
| túr ezer [hiányzik a föl] | Szilágy | ||||
| 9. | bus | Budapesti Napló | Vér és arany első kiadása | ||
| 10. | mert ez világ | Szilágy | |||
| 11. | indúl | Szilágy | Vér és arany II. kiadása |
KELETKEZÉSTÖRTÉNET
Az Értől az Oceánig a Vér és arany záróverse lett. Program-vers ez, Ady rendkívül felfokozott önbizalmának, költői hivatástudatának kivetülése. Földessy Gyula az ÚjV záróversével az Új vizeken járok-kal rokonítja és nem alaptalanul. (Földessy: Amt 83.) Hasonló költői zseniöntudat fogalmazódik meg a versben, mint Petőfi Jövendölés-ében: „Anyám, az álmok nem hazudnak; / Takarjon bár a szemfödél: / Dicső neve költő fiadnak, / Anyám, soká, örökkön él.”
Nemcsak az Új vizeken járok felfokozott költői öntudata, elhivatottság-érzése előzménye e versnek, Ady-versek vonulata születik ebből az életérzésből: Góg és Magóg fia (Ady Endre összes versei II. (1900–1906. jan. 7.). Sajtó alá rendezte Koczkás Sándor. Bp., 1988. 195.), Dalok tüzes szekerén, Így szólna a szóm, Pap vagyok én, Az anyám és én és lehetne folytatni a sort. Közvetlen előzmény a jan. elején írt Ahol Argyilus alszik (a verseket és jegyzetüket l. e kötetben), a költő ott megfogalmazott önarcképét értelmezi itt át, hozza új összefüggésbe, nem rejtőzködő királyfi már, a pocsolyás Ér-től eljutott a végtelen Oceánig, azaz az Akianuig, a Világtengerig.
A verset Ady gyermekkori emlékkel indítja, az Ér patakkal, amely körülfolyta az Ady-birtok azon részét, ahol a költő édesapja tanyát építtetett, tehát a bölcsőhelyet. Az Ér Ady szavaival : Pocsolyás víz, sás, káka lakják, de Ady Lőrinc, a visszaemlékezések szerint, „ezt is hasznosította. Medrét kitakaríttatta, partját szabályozta, fűzzel beültette.” (EmlAE I. 67.) Az Ér patakot Ady egyik zilahi magyartanára, Petri Mór is megverselte. A költő volt iskolatársa, Dr. Kávássy Béla úgy emlékszik vissza, hogy Petri „többször említette, hogy Ady Endre költészetére az ő versei igen nagy hatással voltak. […] Azt is említette Petri, hogy voltak Adynak versei, amelyek az ő nyomdokain haladtak.” (EmlAE I. 403.)
Kovalovszky nem tartja kizártnak, hogy Petri költészete hatott a szárnyát próbálgató Adyra, a fenti visszaemlékezéssel kapcsolatban ezt írja: „Az emlékezésben idézett költemény (Az Ér) és általában Petri első kötetének (Költemények. 1892.) néhány darabja érdekes rokonságot mutat Ady korai verseivel. Nem csodálhatjuk, sőt természetes, hogy tanárának költői nimbusza és szerkesztői tekintélye hatott Adyra, ha emberi és tanári egyénisége nem vonzotta is különösebben, s később sem került vele olyan meleg kapcsolatba, mint más tanárával, elsősorban Kincs Gyulával.” Petri Mór valóban hangoztatja Diákom, Ady Endre könyvének kéziratában, hogy versei jelentős hatással voltak az induló Adyra. A Délibáb-ban 1944 febr. 5-én megjelent nyilatkozatában pedig ezt mondja: „Adynak én akkor egy kicsit költői ideálja is voltam, hiszen nekem már akkor egész sereg versem jelent meg a fővárosi lapokban. Nemegyszer tapasztaltam, hogy a gimnazista kisdiák versein megérzik a Petri Mór-versek hatása. Igyekeztem őt irányítani, fejleszteni oroszlánkörmét, önállóságra vezetni.” Kovalovszky Petri öntetszelgő dicsekvésével kapcsolatban megjegyzi: „ami Petrinek Ady költészetére tett számba vehető hatását illeti, ez nyilván »költői« túlzás. Az Ér költemény pl. nincs is benne a Költemények kötetben, amelyet Ady már diákkorában ismerhetett (a Petőfi Társaság költői antológiája közölte, jóval a háború után, 1926-ban)…” (EmlAE I. 425–26.) Persze, ez nem jelenti azt, hogy Ady nem ismerhette a költeményt. Kávássy említi, hogy Petri „gyakori találkozásaik során” „csak saját költeményeit olvasgatta”. Elképzelhető, hogy ezeken a találkozásokon az Ér c. verset is felolvasta. (l. EmlAE I. 403.) Az Ér motívuma feltűnik Adynál már a Dankó versben (NN 1900. szept. 1.; AEÖV II. 46.), de itt még a „Kanyargó Ér” és az „Ér-mosta róna” értékhordozó; az 1906. febr. 25-én megjelent Menekülj, menekülj innen-ben már visszahúzó, sorvasztó: „Pocsolyás Értől elszakadt legény, / Sorvadva, várva itt tovább ne ülj.” E motívum módosul tovább Az Értől az Oceánig-ban, ahol a pocsolyás Ér kiinduló pont, a pályát elindító kezdet.
A tenger 1904 szeptemberétől, első nizzai tartózkodásától van jelen Ady írásaiban. „Az azúr tengert száraz, meleg szelek borzolják” – írja 1904. szept. 25-i A Riviéra ősszel c. cikkében. (AEÖPM V. 127.) A Pn-ban is megemlékezik a tengerről: „Beaulieu-nél Nizza mellett a kék, fehér habos tenger, mint a délibáb a fehér tengeren.” (AEÖPM V. 195.) 1904 őszén versben is megjelenik a tenger, de itt inkább a nyugtalan elvágyódást fejezi ki: A kék tenger partján. E vonulatba tartozik az 1905 januárjában keletkezett Vörös szekér a tengeren (a verseket és jegyzetüket l. az AEÖV II.-ben). Néhány hónappal később, 1905 májusában a Harc a Nagyúrral-ban a tenger már a költői vágy kiteljesedésének szimbóluma: „Az én yachtomra vár a tenger” (l. AEÖV II.). Hasonló értelmet kap a tenger és a yacht 1906 áprilisában az Így szólna a szóm-ban: „Többi dalom neked yachtunkon / Elénekelem.” (A verset és jegyzetét l. e kötetben.) Rokon e versekkel az 1906 januárjában született Temetés a tengeren is. (A verset és jegyzetét l. az AEÖV II.-ben.)
Földessy Gyula Shakespeare A két veronai nemes drámájában talált „e versre emlékeztető sorokat” II. felvonás 7. szín. (Földessy Gyula : Ady minden titkai. Bp., 1962. 83.) Nincs rá bizonyítékunk, hogy Ady ismerte, vagy szándékosan idézte volna Shakespeare e művét, a konkrét hatás ténye erősen kérdéses. – Szabó Richárd Komjáthy Jenő : A homályból versére hívja föl a figyelmet, melynek az a sora, hogy „Halj át az élet-óceánba”, előzménye az Ady-vers befejező sorainak. (Szabó Richárd : Ady Endre lírája. Bp., 1945. 37.)
E gondolaton túllátva a teljes (talán két teljes) Komjáthy-versszak lehetett A homályból Ady ihletője :
Rohanj a lelkek tengerébe
Lelkem, te büszke nagy folyam !
Szakadj a boldog összeségbe,
Hová minden világ rohan !
Halj át az élet-óceánba
És mindenekbe halva élj!
A szellemek rokon világa
Szavadra rég figyel : beszélj !
A vers újszerű, modern szerkezetét Baróti Dezső tudatosítja. A költemény az „otthoni patakocska, a mindszenti Ér képével indul.” Az „Ér ez alkalommal azonban a messzeségbe való kitárulás fokozásszerűen táguló dimenzióinak jelölésére felsorolt folyók szomszédságába és végül a nagy Óceán közelébe kerül.” Az újszerű fordulatot a második strófa hozza. „Az Ér álmosságát realisztikusan érzékeltető s közelről vagy távolról hozzá asszociálható folyók nevét csaknem egy térkép pontosságával felidéző első strófát […] egy meditációt tartalmazó rész követi.” Az ilyen meditatív átváltás különben hagyományos a „vizek” korábbi költészetében is. „Hogy Ady versének struktúráját mégsem érezzük konvencionálisnak, azt a második strófának a hagyományos szerkesztés esetén kötelező átmenetet még annak lírai jellegű, azaz megsejtető formájában is teljesen mellőző, a strófa már-már expresszionista típusú felépítésének köszönhetjük.” Különben „a »modern« hatást […] a második versszaknak az elsőre való váratlan »rácsapása« talán önmagában is biztosítaná. „Ady eljárása leginkább az olyan modern festőkéhez hasonlítható, akik, mint például a Fauves-ok és rokontörekvésű társaik, ekkortájt kezdik mellőzni az átmenetek, a »passzázs« alkalmazását, nemegyszer csak az üresen hagyott tér fehér foltjaival különítve el egymástól a festmény egyes elemeit. Ady is az övékéhez hasonló üres teret hagy az első és a második strófa között.”
„A logikus átmenet, a »passzázs« elhagyása már a második strófában kibontakozó sűrített drámaiság felé sodorja a vers menetét. E strófa nyelvi formáját tekintve ugyan belső monológ, de […] valójában rejtett dialógus, egy dacosan vitatkozó párbeszéd egyik fele”. A poéta konokul perlekedik „azzal a maradi, »szittya« magyarsággal, amelyből, ahogy Ady mondja, e vakondok által feltúrt »gátak« ellenére is […] ki akar törni”.
„A harmadik strófa, ha nem is olyan élesen, mint a második, ismét rácsap az előzőre, s csak az érzelmek logikájával ismétli egyre növekvő makacssággal azt a célkitűzést, amit már az első strófa végén kijelölt magának”. Az Értől az Oceánig jelentősége nemcsak azért méltánylandó, mert benne a poéta képes volt a vizek ősi toposzában az „irodalmi konvenciókra visszavezethető” képsorban, illetve „annak elemeivel a maga legszemélyesebb líráját” kifejezni, „hanem és főképp a bennük érvényre jutó, a szimbolizmuson túlmutató versalkotó módszer modernsége miatt” is. (Baróti Dezső : Az Értől az Oceánig. 134–35.)
FORRÁS-IRODALOM
Budapest : Neumann Kht., 2000
Szabó Richárd : Ady Endre lírája. Bp., 1945. 37.;
Komjáthy Jenő : A homályból (Szenic, 1894 júl. 19.)
Földessy Gyula : Ady minden titkai. Bp., 1962. 83.;
Király István : Ady Endre I–II. Bp., 1970. – I. 204., 332.;
Hubay Miklós : Napló velem és nélkülem. Élet és Irodalom 1971. júl. 31. 15. évf. 31. sz. 15.;
Baróti Dezső : Az Értől az Oceánig. (A vizek motívumhálózata Ady költészetében). Tegnapok és holnapok árján. Bp., 1977. 107–37. – 134–35.
Ady Endre : Az Értől az Oceánig (1907)
Friedrich Kluge : Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache. 24. Auflage. Berlin 2002.
Nyáry Szabó László : Szabó-szótár / ideolektusom (mind-máig digitális „kéz”- ill. „gép”-ıratban)
(Sz.) : Számozatlan, forrásolatlan saját(os) szójavallataim
Ajánlott olvasmány :
Komjáthy Jenő : A homályból
A HOMÁLYBÓL
Ki fény vagyok, homályban éltem,
Világ elől elrejtezém.
Nagy, ismeretlen messzeségben
Magányosan lobogtam én.
Míg más napok ragyogtak egyre
S imádta őket mind a nép;
Addig szivem nem látta egy se,
Nem érzé tiszta, nagy hevét.
Sugaramat nem verte vissza,
Magamban égő láng valék;
Világomat gyönyörrel itta
Csupán a könnyü, tiszta lég.
Csupán a boldog csillagokra
Néztem föl a nagy éjszakán,
Velük keringve és lobogva
Epedtem fensőbb lét után.
De mostan szívem szerteárad,
Gátját szakítva szétömöl,
Keresve földi, égi társat,
Kire borulni szent gyönyör.
Melege, fénye széjjelomlik
Elűzve a sűrű homályt,
És millió sugárra foszlik,
Hogy minden szívet járjon át.
Rohanj a lelkek tengerébe
Lelkem, te büszke nagy folyam !
Szakadj a boldog összeségbe,
Hová minden világ rohan !
Halj át az élet-óceánba
És mindenekbe halva élj!
A szellemek rokon világa
Szavadra rég figyel : beszélj !
Ölelni vágyom a világot
És sírni milliók szivén!
Beoltani e tiszta lángot
Vágyom milljók szivébe én.
Ó, jöjjetek velem repülni,
Velem zokogni, zengeni,
Egy érzelemviharba dűlni,
Egy indulatba rengeni !
Szivembe hordom én e lángot,
Szivembe hordom a napot :
Ó, gyújtsatok rokon világot !
Én látok; ti is lássatok !
– Szenic, 1894. júl. 19. –
Dal is fogant belőle :