A sémmi nyelvek története

A szemita egy elavult rossz régi kifejezés egy kulturális, faji meg nyelvi csoportra, amely a Közel-Kelet másodlagos és harmadlagos-negyedleges műveltségeit kifejlesztő népeivel, mint az akkádokkal és phoiniakkal (beteges konyhalatinkodással a föníciaiakkal), az arámiakkal, valamint a még későbbi zsidókkal, meg arabokkal kapcsolatos. A kifejezés a tudományos(kodó) világban ma már jórészt csak nyelvészeti értelemben él a sém(m)i nyelvekben.

A szemita szó rossz görögösködés, így végleg elvetendő. A héber שֵׁם / Sém (neve) nyomán a sémmi kifejezés a magyarban (is) sokkal jobban értelmezhető ! Ha Sém-i vagy a sémmi népek sértődősdit játszanak is a faji meg kultúrköri besorolásukon (zsidók arabokkal való közösségén), a sémmi-nyelvrokonság akkor is tény, megkérdőjelezhetetlen. (A mi finnugráltatásunk a méltatlan alázás, ehhez más sérelme nem mérhető ! A mi nyelvcsaládunk a Hunno-komi-finn, a nyelvnemzetségünk pedig a Szabír.)
August Ludwig von Schlözer használta először a Sém(m)i kifejezést arra a nyelvcsaládra, amelybe az arám(i), az arab meg a héber, sőt a jóval jelentősebb múltú phoiniki (föníciai) nyelv is tartozott…

A sémmi nyelvek a legrégebb óta írásban adatolt nyelvek közé tartoznak. De messze nem a legrégibbek.

Talán ez is a legfőbb gondjuk a mai sémmiknek ! Zavaró, hogy a legrégebbi nyelvemlékeik is a mi sokkal ősibb szumer műveltségünk másolgatása… Ezért (is) igyekeznek tűzzel-vassal és minden gonoszsággal eltitkolni, sőt elpusztítani az előttük járó műveltség(ek) nyomait … A fasiszlám e gonosz megtestesülése, azazhogy e gonosz legjellegzetesebb megtestesülése. Hiszen történelem-hamisításra kész ördögfattyak akadnak bőven másutt is…

Csak két nyomorúan szomorú példa :

MEGSEMMISÜLT NIMRUD VÁROSA

A FASISZLÁM ÖRÖK BŰNE – NINUWA VÁROSÁNAK MEGSEMMISÍTÉSE

De lássuk (csak) a sémmik őseit !
Kezdem a szó, a név eredetével …

sémmi(ta) / sémita

sémita főnév és melléknév, rontott alakjaiban semita, szemita 

I. főnév -tá-, -tát, -tának …

1. A sém(m)iták: a sém(m)i nyelven beszélő népek együttvéve. A sém(m)i(tá)khoz tartoznak többek között az arabok, a zsidók, az ősi phoinik (beteges konyhalatinkodón föníciaiak) meg púnok meg (Észak-)Etiópia népei és nyelvei is.
2. (régies, kissé gúnyos) zsidó (személy).

II. melléknév

1. (ritka) Sémi (I. 1–2). sémita nyelvek.
2. (ritka, régies) zsidó.  „A semita népfajt még akkor mindenféle törvény korlátolta.” (Jókai Mór)

A Sém héber iratában שֵׁם név az alapja a kifejezésnek. A héber שֵׁם [ejt : Šēm] azaz Sém, arabul (é híján) سَام [ejt : Sām] azaz Sám volt Noé / Noah fiainak eggyike a Bibliában (Genesis 5–11 meg 1 Chronicles 1:4). A héber שֵׁם / Sém, az arab سَام / Sám a Manda-hitűeknél Sum.
A héberből vagy talán inkább az arámiból lett a görögben (s hang híján) Σήμ [ejt : Sḗm / Szém]; meg az ó-ethiópban a ge’ez ሴም [ejt : Sēm / Szém]. Bizonyára ennek nyomán lett az 1611-es King James Version angol Bibliá(já)ban (Luke 3:36) is „Sem” [ejt Szem].

A Zsid-Ószövetségi népszármazás és nyelvelmélet szerint Sém leszármazottai a sémi népcsoportok. Khám leszármazottai az afrikai és egyes dél-arábiai és kánaáni népek. Jápheth leszármazottai pedig a kaukáz(us)i, az európai és a mediterrán partvidék népei. Tehát a zsidók ősiratai maguk teremtették a sémmi nevük e(redeté)t.

Sém fiai voltak Elám, Asur, Arpakhsad (Arphaxad), Lud és Arám, a lányait meg sem nevezve. 
Ábrahám, a zsidók, zsidó-keresztények meg muszlimok patriarkhája Arphaxád leszármazottja.

Bár Noah-Noé maga is egy zsidó másolata a szumer Gilgames történetének, mégis méltatlanul a Biblia Zsid-Ószövetségének sulykolatán a nyugati világ emlékezetébe égett… Az ős-eredeti Hős helyett…
Mai ésszel szinte elképzelhetetlen, hogy a Biblián rágódó középkorban mennyire ismert és bevett volt Noah (Noé) fiainak neve, no meg a hozzá kötni igyekezett népek képtelen eredettörténete(i) …

Ezért is lehetett August Ludwig von Schlözer német nyelvész-történész korában és világában – az 1700-as évek második felében – olyan természetes, hogy a zsidóság és arabság közös ősatyjáról, Sémről nevezze el az egész nyelv-nemzetség(ük)et.

A Jézü(s)től vissza-évszámozó, azaz az időszámítás előtti eseményeket évszámmal ellátó,
meg a sémmi népeknek is nevet adó Schlözer neve ma méltatlanul nem emlegetett…

Ím eggy kis összehasonlító filmince :

Forrásaim :

On the use of the terms “(anti-)Semitic” and “(anti-) Zionist” in modern Middle Eastern discourse, Orientalia Suecana LXI Suppl. (2012) by Lutz Eberhard Edzard:

Review of „The Canaanites” (1964) by Marvin Pope:

Being Jewish in 21st-Century Germany. De Gruyter, 200. o. (2015. szeptember 25.). ISBN 978-3-11-035015-9 „…there is no Semitic ethnicity, only Semitic languages”

Anidjar, Gil (2008). Semites: Race, Religion, Literature. Stanford University Press. ISBN 978-0-8047-5694-5., p. (Foreword)

Lewis, Bernard (1987). Semites and Anti-Semites: An Inquiry into Conflict and Prejudice. W W Norton & Co Inc. ISBN 978-0393304206.

Magyar katolikus lexikon – őstörténetünk tabui

Bíró Annamária: Schlözer, Hoffmann és az ő „nagy igazságaik” Archiválva 

Nyáry Szabó László : Szabó-szótár / ideolektusom (mind-máig digitális „kéz”- ill. „gép”-ıratban)

(Sz.) : Számozatlan, forrásolatlan saját (alkotású) szójavallataim

https://en.wikipedia.org/wiki/Shem

https://en.wikipedia.org/wiki/Semitic_people

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szemita

Ajánlott olvasmány :

August Ludwig von Schlözer szülinapján

A Jézütől vissza-évszámozó meg a sémmi népeknek is nevet adó Schlözer neve ma méltatlanul nem emlegetett…

1. On the use of the terms “(anti-)Semitic” and “(anti-) Zionist” in modern Middle Eastern discourse, Orientalia Suecana LXI Suppl. (2012) by Lutz Eberhard Edzard: „In linguistics context, the term „Semitic” is generally speaking non-controversial… As an ethnic term, „Semitic” should best be avoided these days, in spite of ongoing genetic research (which also is supported by the Israeli scholarly community itself) that tries to scientifically underpin such a concept.”
2. Review of „The Canaanites” (1964) by Marvin Pope: „The term „Semitic,” coined by Schlozer in 1781, should be strictly limited to linguistic matters since this is the only area in which a degree of objectivity is attainable. The Semitic languages comprise a fairly distinct linguistic family, a fact appreciated long before the relationship of the Indo-European languages was recognized. The ethnography and ethnology of the various peoples who spoke or still speak Semitic languages or dialects is a much more mixed and confused matter and one over which we have little scientific control.”
3. Being Jewish in 21st-Century Germany. De Gruyter, 200. o. (2015. szeptember 25.). ISBN 978-3-11-035015-9 „…there is no Semitic ethnicity, only Semitic languages”
4. Anidjar, Gil (2008). Semites: Race, Religion, Literature. Stanford University Press. ISBN 978-0-8047-5694-5., p. (Foreword): „This collection of essays explores the now mostly extinct notion of Semites. Invented in the nineteenth century and essential to the making of modern conceptions of religion and race, the strange unity of Jew and Arab under one term, Semite (the opposing term was Aryan), and the circumstances that brought about its disappearance constitute the subject of this volume.”
5. Lewis, Bernard (1987). Semites and Anti-Semites: An Inquiry into Conflict and Prejudice. W W Norton & Co Inc. ISBN 978-0393304206. The confusion between race and language goes back a long way, and was compounded by the rapidly changing content of the word „race” in European and later in American usage. Serious scholars have pointed out–repeatedly and ineffectually-‑that „Semitic” is a linguistic and cultural classification, denoting certain languages and in some contexts the literatures and civilizations expressed in those languages. As a kind of shorthand, it was sometimes retained to designate the speakers of those languages. At one time it might thus have had a connotation of race, when that word itself was used to designate national and cultural entities. It has nothing whatever to do with race in the anthropological sense that is now common usage. A glance at the present‑day speakers of Arabic, from Khartoum to Aleppo and from Mauritania to Mosul, or even of Hebrew speakers in the modern state of Israel, will suffice to show the enormous diversity of racial types.
6. Magyar katolikus lexikon – őstörténetünk tabui
7. Bíró Annamária: Schlözer, Hoffmann és az ő „nagy igazságaik” Archiválva 2012. június 25-i dátummal a Wayback Machine-ben, Helikon Irodalmi folyóirat