Timur Lenk néven ösmeri a magyar világ. Minthogy Európa is. Igen tévesen !
Az eredeti neve csagatájul – تيمور کورگن – helyesen olvasva Temür Küregen.

„Timur was a typical Mongoloid. His grandsons Ulugh-Beg and Mohammed Sultan were „hybrids” and in type closely ressembled the present-day town-dwelling Uzbeks. The sons Shah-Rukh and Miran-Shah possessed unmistakable features of a Tadjik type (Europoid of central Asia). Despite all these differences, aal five of these men belonged through blood-relationship to one family. This fact is undoubted.” in Gerasimov, M. M. (Mikhail Mikhaĭlovich) (1971) The face finder, Philadelphia, J. B. Lippincott, p. 116

Temür európai elnevezése Tamerlán, a perzsa Timur-i lang azaz a ‘Sánta Timur’ a török-perzsa neve, ahogyan az egyes perzsa források nevezik miután ifjú korában elszenvedett lábsérülés miatt sántított.

De lássuk csak az arabbetűs néviratot !
تيمور کورگن – Tudatlanságunkban olvashatnánk akár Tímúr Kurgánnak is…
Ez az eggyik legnagyobb gond az arab írással… Magánhangzó szegényességét máig szenvedik a türök nyelvek ! Különösen azok, amelyek nem tértek át más betűrendre… 

Timur Lenk vagy Tamerlán, Timur-i Lang, Amír Tamerlan, Amír Timur vagy Amír Timurlenk, azaz félfordításában Sánta Timur, nevének igazi jelentése a ‘Sánta Vas‘ (Kes, 1336. április 8. – Otrar, 1405. február 18.) hódításairól híres mongol-türkomán fejedelem, a Timurida Birodalom helyesebben a Temür(i) Birodalom alapítója. A Timurida Korszak avagy a Temüri Kor (1370–1507) Belső-Eurázsia dicső korszaka.

Érdemes itt megjegyezni, hogy ősapjának Dzsingisz kánnak a neve is Temüdzsin – ‘a mongol nép kovácsa’ szintúgy a ‘vas’ jelentésű Temür tövet rejti… 

Törökül szólva :

Timur (Çağatayca: تیمور – Temür) (8 Nisan 1336 – 18 Şubat 1405) sonrasında Timur Küregen (Çağatayca: تيمور کورگن Temür Küregen), Timurlu İmparatorluğu’nun kurucusu olan Türk asker ve komutandır. 1370’ten itibaren düzenlediği seferlerle günümüzdeki Orta Asya, Rusya, İran, Hindistan, Afganistan, Kafkasya, Ortadoğu ve Anadolu’nun büyük bir bölümünü ele geçirmiştir. Çağatay ulusunu oluşturan boylardan Barlaslar’ın önderi olan Taragay ile Tekina Hatun’un çocuğu olarak 1336’da Semerkant yakınlarındaki Şehrisebz’e bağlı Hoca Ilgar köyünde dünyaya gelen Timur, 1370’te Çağatay Hanlığı’nın batısını denetim altına alan askeri bir lider olarak kendini göstermiştir.

Timur, katıldığı bir savaşta ayağı aksak kalacak biçimde darbe aldığından dolayı kendisine Aksak Timur anlamına gelen Farsça Timur-i leng, Türkçeleşmiş olarak Timurlenk, Batılılar tarafından ise Tamerlane denilmekteydi. Timur’un düşüncesi Cengiz Han’ın ölümünden sonra parçalanan ve onun torunları tarafından kurulan Çağatay Hanlığı, İlhanlılar ve Altın Orda kalıntıları üzerinde Cengiz İmparatorluğunu tek bir siyasal çatı altında yeniden ayağa kaldırmaktı.

Forrásaim – Kaynakça :

Dávid Géza (szerkesztette) : Turistik Sözlük Türkçe–Macarca / Török–magyar utiszótár (Terra, Budapest, 1987)

Csáki Éva : Török-Magyar Szótár (Balassi Kiadó, Budapest, 1995)

Benderli Gün – Gülen Yılmaz – Kakuk Zsuzsa – Tasnádi Edit : Magyar-Török Szótár / Macarca-Türkçe Sözlük (NEMZETI TANKÖNYVKIADÓ, BUDAPEST, 2002)

Benderli Gün – Gülen Yılmaz – Kakuk Zsuzsa – Tasnádi Edit : Török-Magyar Szótár / Türkçe-Macarca Sözlük (Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, Budapest, 2013) 231-232. o.

Nyáry Szabó László : TÖRÖK-MAGYAR SZÓTÁR, Torontál Kiadó, Szeged (kiadás előtt még kézıratossan, ill. ál-való „gép”-ıratban)

Nyáry Szabó László : Szabó-szótár / ideolektusom (mind-máig digitális „kéz”- ill. „gép”-ıratban)

(Sz.) : Számozatlan, forrásolatlan saját (alkotású) szójavallataim

Svat Soucek : A History of Inner Asia. Cambridge 2000, 123-315

https://tr.wikipedia.org/wiki/Timur

https://hu.wikipedia.org/wiki/Timur_Lenk

Ajánlott olvasmány :

Temüdzsin – Dzsingisz kán születése napján

Születése szerinti neve Temüdzsin mongolul Тэмүжин ᠲᠡᠮᠦᠵᠢᠨ vagy Teműdzsin Тэмүүжин tatárul annyit jelent, hogy ‘Kovács’. E nevével Ő ‘a mongol nép eggybekovácsolója’…

A timurida korszak (1370–1507) Belső-Eurázsia dicső korszaka. Jóllehet a dinasztia alapítója Timur (u. 1370–1405) egy véreskezű hódító, és élete nagyobb részét hadjáratokkal töltötte sok pusztítást és öldöklést előidézve. Ezek zömében nem Belső-Ázsiát sújtották, hanem Iránt, és az Arany Hordát. Timur utódai nem voltak nagy hódítók és inkább otthon élvezték az élet szépségeit és sokan a művészetek és tudományok jeles támogatói voltak. Timur maga is igyekezett szépíteni a fővárosát, Szamarkandot grandiózus építészeti
emlékekkel, amelyek közül néhány modern Üzbegisztán büszkesége: saját mauzóleuma, a Gur-i Emir („Emír sírja”), talán a leghíresebb.

Timur európai elnevezése Tamerlán, a perzsa Timur-i lang „A sánta Timur” a török-perzsa neve, ahogyan az egyes perzsa források nevezik miután fiatal korában egy lábsérülés miatt sántított.

Timur 1336 körül született a transzoxániai Kes közelében – későbbi nevén Sahriszabz – a Kaska Darja régióban a mai Özbegisztánban. A tötök Barlasz törzsből százamazott; ez a törzs, mint sok más, ősi mongol névvel büszkélkedhetett, de ekkorra már török volt. A török
volt Timur anyanyelve, bár lehet, hogy a kulturális miliő miatt tudott perzsául is; és szinte
biztosan nem tudott mongolul, bár még a mongol terminológia nem tűnt el adminisztratív
okmányok és érmék nyelvezetéből.
Az a folyamat, amelynek révén Timur magához ragadta, majd gyakorolta a hatalmat,
hasonló volt Dzsingisz kánéhoz; személyes és törzsi szövetségek kötésében mutatkozott meg
zsenialitása és kitartása. Egy tekintetben azonban különbözött, ez az uralom legitimitása. Míg
Dzsingisz kánt megszerzett presztízse minden rivális király vagy dinasztia fölé emelte, Timur
felemelkedése ebben az értelemben sokkal nehezebb volt, ugyanis az ő idejére dzsingiszida
leszármazás olyan karizmatikussá vált, hogy egy nomád uralkodó Belső-Ázsiában, az Arany
Hordától egészen Xinjiangig és Mongóliáig, úgy gondolta, hogy dzsingiszidának kell lennie
vagy annak nevében kell gyakorolni a hatalmat. Ez utóbbirakülönböző módozatok voltak:
házasságkötés dzsingiszida nővel vagy dzsingiszida báburalkodók nevében uralkodni. Timur
mindkettővel próbálkozott. Soha nem vette fel a kán címet, hanem az amir és gurgan, küregen
terminust használta, az utóbbi mongol kifejezés jelentése sógor egy dzsinggiszida hercegnővel
kötött házasság révén. A második megoldás, azaz egy dzsingiszida báb kán esetében
Timurnak lehetősége volt, hogy a dzsingiszida ágak közül válasszon. 1370-ben úgy döntött,
hogy egy Ögödei ági leszármazottat válasszon egy csagatajida helyett. Másrészt, ellentétben
Dzsingisz kánnal, Timur iszlám uralkodóként Isten akaratából uralkodott. Úgy tűnik azonban,
hogy ez a szempont csak marginális szerepet játszott Timurnál, ugyanis hatalma politikai és
katonai géniuszán alapult.
Timur katonai eredményei látványosak voltak. Hadjáratai átívelték Eurázsiát kelet
Xinjiangtól Dél-Oroszországig – Moszkvát a puszta szerencse mentette meg – Indiáig, Szíriáig
és Anatóliáig. Kifosztották vagy meghódították olyan városokat, mint Delhi, Iszfahán,
Bagdad, Damaszkusz, Szaráj, és Izmir. Olyan ellenfeleket győzött le, mint Tohtamis, az
Arany Horda kánja 1395-ben, Naszir ad-Dín Mahmúdsáh, Delhi szultán 1398-ban, és Bajezid,
oszmán szultán 1402-ben. Mindazonáltal az általa alapított birodalom semmiképpen nem volt
összehasonlítható Dzsingisz kánéval a méret vagy szerkezet tekintetében; fiaiból és unokáiból
hiányzott Dzsingisz kán utódainak hódításvágya. Ebben lehett „dzsingiszida karizma” egyik
titka, amely egészen példátlan és páratlan a birodalmak történetében.
Timur 1405 -ben Otrárban halt meg – egy különös véletlen, mert ezen a településen volt
az az incidens 1218-ban, amely miatt Dzsingisz kán megtámadta Transzoxániát – ahol azt
tervezte, hogy „meghódítja Kínát. ” Egy rövid örökösödési háborúból fia, Sáhruh (1409-1447)
került ki győztesen.

2. A timuridák
   A birodalom, amelyet Sáhrúh örökölt, kiterjedt Transzoxánia, Horezm, Fergána
   Horaszán és Irán területére, nem hasonlítható ahhoz, amelyet Dzsingisz kán hagyott a fiaira.
   Mindenekelőtt annak későbbi alakulása inkább csökkenés és nem folyamatos terjeszkedés
   volt, mint a dzsingiszidák második és harmadik generációja esetében.
   Sáhrúh fővárosa nem Szamarkand, hanem a horaszáni Herát város volt. Mindegyik
   utóda ott tartózkodott (kivéve Ulugbek rövid uralkodói közjátékát Szamarkandban 1447-
   1449), és a timurida birodalom politikai központja Herát lett. Transzoxánia, és annak fővárosa
   Szamarkand, másodlagos, de még mindig fontos szerepet játszott. A timuridák, amint arra
   már rámutattunk, nem, mint hódítók, hanem mint művészet- és a tudománypártolókként
   tűntek ki, így a 15. századi uralmuk, iszlám civilizáció egyik csúcspontja. Ez a virágzás két
   szakaszra bontható: a század első felében Szamarkand, a második felében Herát a központ.
   Egy másik kettős jellegzetesség is megfigyelhető: a két magas kultúra együttélése, azaz a
   hagyományos perzsa, és az új török. Sáhrúhhal a timuridák Horaszánban és Iránban
   megszabadultak a dzsingiszida karizmától, ami még Timurt is bűvkörébe tartotta. Ugyanis a
   Herátban uralkodó király már nem érezte szükségét egy dzsinigiszida báburalkodónak, akinek
   a nevében gyakorolja a hatalmat. Sáhrúh teljes mértékben a saját jogán viselte iszlám szultán
   címet, és vele valósult meg perzsa-iszlám adminisztratív és kulturális hagyományok és a még
   3
   jórészt törzsi és nomád török-mongol szokások és módszerek közö