Málik ibn Anasz مَالِك بْن أَنَس neve azért fontos, mert Ő szerkesztett meg alkotott először Iszlám Jogot.
1585-1590 közötti Oszmán kéziratban (Sun’i)
Málik ibn Anasz arabul: مَالِك بْن أَنَس, ( c. 711–795), akit Imám Málik, vagyis Málik imám néven muszlim skolasztikus, jogász, muhaddith és hagyományőrző (tradicionalista) gyanánt tartanak számon. Eg(g)yben Ő a Máliki (Jogi) Tanoda névadója. A négy Nagy Iszlám Jogi Tanoda eggyike a Szunni Iszlám körében.
A madzhabok (vallási rítusok) elterjedése a muszlim világban
A málikiták Észak-Afrika nyugati felén
Málik ibn Anasz Medinában született a Humajr nemzetségben, amely a Qurajs törzs Banu Tajm ágához tartozott. Málik studied under Hisham ibn Urwa, Ibn Shihab al-Zuhri, Ja’far al-Sadiq, Nafi ibn Sarjis and others. He rose to become the premier scholar of hadith in his day,[2] Referred to as the Imam of Medina by his contemporaries, his views in matters of jurisprudence became highly cherished both in his own life and afterward, becoming the eponym of the Maliki school, one of the four major schools of Islamic jurisprudence.[2] His school became the normative rite for Sunni practice in much of North Africa, Andalúziában (al-Andaluszban) a mórok kiűzetéséig. a vast portion of Egypt, some parts of Syria, Yemen, Sudan, Iraq, and Khorasan,[3] and the prominent orders in Sufism, the Shadili and Tijani.[4]
Al-Muwaṭṭaʾ arabul: الموطأ, avagy a ‘Kijárt út‘ más nevén Muwatta al Imám Málik arabul: موطأ الإمام مالك) of Imam Malik (711–795), written in the 8th century, is one of the earliest collections of hadith texts comprising the subjects of Islamic law, compiled by Malik ibn Anas.[1] It is also the earliest extant example of a musannaf, a genre of hadith compilation that arranges hadith topically.
Málik legismertebb írása az Al-Muwatta, az első iszlám jogalkotás, amely tartalmazza a hadith (حديث) meg a fiqh (فِقْه) elemeit is.
A Pallas Nagy Lexikona szerint a : Málikiták, az iszlám négy ortodox ritusainak egyike (l. Fikh), mely különösen É.-Afrikában van elterjedve. Alapítója Málik b. Anasz, medinai nagyimán (szül. 710 körül, megh. 795.), ki Al-muvatta’ avagy az Eggyengetett Út címen legelőször szerkesztett egy muhammedán Corpus jurist V.ö.. Goldziher, Muhammedanische Studien (II. köt.).
Érdemes a málikiták kifejezés kapcsán megemlíteni, hogy semmiképpen nem keverendő a hasonló hangzású melkiták kifejezéssel, amely egy keresztény felekezet :
melkiták (a szír malka v. az arab malek, melek, ‘király, császár’ szóból: ‘a császárhoz tartozók’): a császár hitét követők a →monofizitákkal szemben, szír és egyiptomi katolikusok. – Amikor az 5. sz: Szíriában és Egyiptomban megjelent a monofiziták eretneksége, azokat, akik Antiochia, Alexandria és Jeruzsálem patriarchátusaiban hűek maradtak a császár által is vallott kat. hithez, ~nak, azaz császárkövetőknek hívták. A ~ a maguk részéről az igaz hithez való ragaszkodás kifejezésére fölvették az ortodox elnevezést (1054 u. a bizánci szert-ban az az ortodox név ált-sá vált, s minden Rómától elszakadt ker. ortodoxnak mondta magát). – Valahányszor a K-római prov-kban az igaz hit védelemre szorult, Konstantinápoly pátriárkái igyekeztek ezeknek a fenyegetett egyházaknak a vezetését magukhoz venni, így ebben a folyamatban saját bizánci rítusuk gyakorlásának elterjedését segítették. E nyomás alatt és annak érdekében, hogy ne tekintsék őket monofizitáknak, a ~ a 13. sz-ra teljesen elhagyták saját szír rítusukat, és fölvették a konstantinápolyit. 1054 u. Antiochia, Alexandria és Jeruzsálem 3 melkita pátr-ja csatlakozott a szakadáshoz: →melkita ortodoxok. – A 17. sz: Szíria és Egyiptom melkita közösségei a bizánci szert-t megtartva unióra léptek Rómával: →melkita bizánci szertartású katolikusok. P.I.
Oriente Cattolico 1962:247. – Liesel 1963:168.
A Magyar Katolikus Lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.
Goldziher : Muhammedanische Studien (II. köt.).