Februa Napján … Itt az idő a Szerelem Napjáról, a termékenység lázas ünnepéről – idegen és magyar hagyományokról – megtisztulásul végre magyarul szólnunk.
Februa … a Szerelmi Láz Napja – a termékenység lázas ünnepe az ősi megtisztulással…
No de… Honnan is ered ez a szerelmetes kavarodás
A Bálint Napján való valentínkodás őseredetije ?!
Bálint meg a Februa…
Február dereka a szerelem meg a nemiség örömünnepe Európában már pár évezrede.
Ekkörül zsong sokak esze, meg annak híja már jóideje…
Február a (szerelmi) láz hava…
Bár ma Febru-ár helyett a valentínkodás tajtékozik…
Jégbontó hava, azaz február 14.-e Bálint Napja, a rákövetkező nap, február dereka pedig már maga Februa.
Bakfark Bálint örökén szerelmesen is lehetünk büszkén magyarok :
Bálint napján is lehetünk, sőt Februán meg azután is maradhatunk magyarok !
Csűry Bálint Szamosháti szótárában (1935-36) – a legnagyobb magyar tájszótárban – szerepel az 59. oldalon, hogy Bálin’ napja ‘február 14’.-én. A néphit szerint a madarak e napon választanak párt magoknak .
A népi hagyomány szerint, ha Bálint-napon hideg, száraz idő van, akkor jó lesz a termés. Azt tartották, hogy Bálint-napon választanak párt a verebek is. (Talán azért olyan szaporák!) Voltak olyan magyar vidékek, ahol éppen e napon szokás volt a fagyoskodó madarakat etetni.
De dalban is : „Minden madár társa-at vá-álaszt, Virá-ágom, Virágom.” – ismerősebb, így magyarul…
A madarak ezen az ünnepnapon (Triász, a természet istennője köré) gyülekeznek, hogy mindegyikük társra találjon…
Ma már sajnálatosan kevesen tudják, hogy maga a február hónap neve is a Februárius idusán, vagy magyarabbul éppen a derekán, pajzánabbul meg éppen a lágyékán – a „Bálint nap” utáni napon -, azaz 15.-én tisztogató, lázasan sajgó ünnep nevéből lett – „Februá”-ból a Február ! Bizony! Itt rejtezik az etruszk-latin „febris”, azaz ‘láz’ is ! Angol korcsulata a „fever” – ma is ‘láz’. Már annak, aki még ért igazán angolul… (Óangol ‘fefer’ < latin febr- (a ‘febris’ gyöke) ; majd az anglo-franci ‘fevre’ az ófanci(a) ‘fievre’-ből ugyancsak latin gyökérzetű)
A latin-római Februarius hónap a derekán zajló régi római Februa ünnepkörről nyerte nevét. Az etruszk eredetű később római Februus Istenség is ennek a Megtisztulási Ünnepkörnek megszemélyesült alakja Februarius hónap. A termékenység hónapja, a megtisztulás hava.
Félmeztelen ifjú februával a jobbjában egy antik domborművön.
A Februa – minden valószínűség szerint vélhetően etruszk-szabin eredetű – engesztelő ünnep volt, melynek alkalmából a római papok a februának is nevezett kecskebőrszíjakkal ostorozták a fiatalokat, de főleg a lányokat és ifjú asszonyokat a megtisztulás és a termékenység jegyében…
A tavaszi testi-lelki tisztálkodás-megtisztulás bizonyára összefügg a hónap Latiumban bőséges esőivel is.
Az ókori Februa, illetve Februātiō, illetve azt beágyazó, már anyafarkasosan latin Lupercālia ünnepek és a mai Valentin-napok lázas szerelemmel, nemiséggel terhes légkörében nem nehéz fölfedezni a hasonlóságot…
„Februa” Györkösy Alajos remek latin szótára szerint is „engesztelő ünnep (februárban)”, inkább megtisztulás, mint vigasság.
A latin „Februarius mensis” jelentése ’Februa hónapja’
A latin „dies februatus” jelentése ’(a) megtisztulás napja’
Némely forrás egyenesen a latin „febris” (láz) szóval hozza kapcsolatba, illetve abból eredezteti magát Februát. A láz, mint a megtisztulás, vagy a tisztító tűz, a bajok kiizzadása gyakran szerepel egymással szinte váltófogalomként, szoros kapcsolatban. FEBRUA ekként az etruszk eredetű szabin-latin LÁZÜNNEP, LÁZ(ID)NAP. Ovidius szerint a „Februare” latin szó a (víz általi) megtisztulást jelenti, mely egy korábbi „megtisztulás” jelentésű etruszk szóból eredeztethető. Etruszkok – egy (nálunk módszeresen elhallgatott) olasz nyelvész-professzor, – Mario Alinei szerint nem is olyan távoli rokonaink… Sőt, egyenes őseink…
Sőt! A régész Mario Alinei egyenesen azt állítja, hogy a magyarok az etruszkok legközelebbi élő rokonai!
A latin meg újabb keletű angolszász ünnepeknél bizonyosan illőbb hozzánk az etruszk gyökerek keresése.
Ilyen megtisztulás volt a magyar hiedelemkörben a kiszehajtás, de ilyen a villőzés is, míg a luperkáliás farsang nálunk már vigassággá lett… Jobban illene a magyarhoz idegen valentinkodás helyett a kiszehajtás, meg a villőzés saját ünnepköre ma is…
No aztán a farsang után jön a húsvéti locsolkodás… (Hidegebb éghajlaton egy kicsit később.) Termékenység-jelképekkel locsolkodó megtisztulás ! Érdekes összefüggések…
Bizonyára nem véletlen az sem, hogy a magyar farsangolás, a téli henye vigasságok sora is erre az időszakra, Februa idejére esik. A farsang a népi magyar kalendáriomban a lakodalmak és más vigalmak időszaka.
Az antik Februával magyar módon köthetjük a megelőző magyar „Bálint Nap”-ot! Etruszk rokonaink Februájáról pedig már fogalma sincs, pedig annak hónapja nevét – értelem nélkül is – naponta szájára veszi… Hát majd fölelevenítjük !
Szép hagyomány a Valentine’s Day. Csaknem 700 éves az angol és a francia kultúrkörben.
Tiszteletben tartva hagyjuk hát meg a Valentin Napot az angolszász országok hagyományának.
De legoly erővel idézzük a latin Februa Láz-adását is, amely minden bizonnyal e kései kultusz őse …
Nekünk pedig megvan a saját kultúrkörünk. Szorgoskodjunk hát magyar módon a saját Bálint-napunkon, meg a magyaros farsangon, villőzésen és kiszehajtáson!
Bizony akad még mit fölfedeznünk bőséggel a magunk szerelmetes és pajzán magyar népi irodalmában is !
Az alig egy évtizede elhunyt délvidéki magyar közegészségtan-professzorunk, Búrány Béla gyűjtötte össze a Délvidék buja nemiséggel átszőtt, szabadszájú magyar meséit. Meg is jelent a teljes gyűjtemény, több mint ezer népmesével. E gyakran meghökkentően szókimondó, buja, sőt olykor trágár mesék a népi világ nemi fölvilágosítását voltak hivatottak tréfálkozó formában ellátni egykoron.
Bálint Napja, de különösen a klasszikus Februa alkalmából szeretettel ajánlom figyelmükbe Búrány Béla gyűjteményét. (Ő maga a nevét mindíg ízessen, így, hosszú „ú”-val ejtette. Miért is ejteném-írnám én akár holmi aszfaltbetyár akadémiák kedvéért is másképpen ?)
Hiszem, hogy e buja mesékkel a szabadszájú Délvidék is hazatér !
Ha már szerelem, kacérkodás, bujaság, és láz, hát lássuk hogyan szól mindez szabadszájún, de délvidékien magyarul :
Mé` piros a gólya csőre
Délvidéki dévaj népmesék
A könyv ismertetőjéhez kattintson a képre
Bálint napján meg a Februában is lehetünk, sőt maradhatunk is magyarok !
Ünnepi láz-adással zárom valentínkodó soraimat
ősi magyar kiszehajtásunkra készülődve …
Dr. Szabó László
Magyar Kultúrális Örökség Alapítvány
(Igen ! Magyarossan, hosszú „ú”-val.)
Fájdalmas és fojtogató ma ez az internáci valentínkodás !
Bizony nem illik ez a nemzetközi habverés a magyarokhoz, Bálintokhoz még Febru-árban sem !
Ajánlott olvasmány :
Bálint Napján valentínkodás ?!
Olvasói szólás :
VALENTIN NAP? NEKÜNK?
Joe Solyom
Laár András véleménye a valentínkodásokról :
LAÁR ANDRÁS
VALENTIN NAP
Én nem gondolom, hogy jól áll nekünk, hogy a Valentin napot ünnepeljük, mert nekünk magyaroknak, ez egy gyökértelen ünnep… amerikai, nyugati találmány.
Nincs is olyan dolog magyarul, hogy „valentin”. Van olyan, hogy Bálint nap, de az ugye, egy kereszténység előtti ősi néphagyományhoz tartozott, erős spirituális jelentőséggel, ami a termékenységgel, és a termésjóslással függött össze, és nem is 14-én, hanem 15-én ünnepelték – nyilvánvalóan asztrológiai okokból – és amely ünnepet Gelasius pápa parancsára mozdították át 14-ére, iu. 496-ban, jó keresztény elgondolás szerint, mint ahogy a Karácsony ünnepét is elmozdították a valódi helyéről, 21-éről amikor is a Téli Napforduló ünnepe van.
Stpoeonsrdr1ifg121ch:M5gamaF0gP75uteua3l0 f9rbfgf511630 6ga y5 ·
Forrásaim :
Csűry Bálint : Szamosháti szótár (1935-36)
Nyáry Szabó László : Szabó-szótár / ideolektusom (mind-máig digitális „kéz”- ill. „gép”-ıratban)
(Sz.) : Számozatlan, forrásolatlan saját(os) (alkotású) szójavallataim