Īrtan / Īrástan alapok
Az īrásról általánosságban
Az īrás az emberiség nagy találmánya.
Az ember(iség) az īrást sokszor és sokféleképpen is föltalálta. Ezek a találmányok, ezek az īrások ma is párhuzamosan élnek a Földön egymás mellett. Még összetettebb és bonyolultabb a helyzet, ha régi korok (mára kihalt) īrásaıt és azok – olykor máig ható – alakulásaıt is mind számba vesszük, sőt egymáshoz való vıszonyaıt is kutatjuk…
A régi īrások megfejtésében további bonyodalmat okozhat a hıbásan lerótt szöveg, vagyis a szöveghıba. A betűvétés, vagyis a betűvetés közben vétett „betűhıba”, amelynek fölismerése rövidebb szövegek (kevés īrásmınta) esetében komoly gondot okozhat…
A legrégebbi fönnmaradt īrás szumer eleinktől származik. A hangokat leképező betűjelölést ékalakokkal képezték le. Ma a mi európai világunk betűīrással él. Az első tisztán betűīrás létrehozói az egyiptomiak, az ugaritiak meg a phoiniki(ai)ak (föníciaiak) voltak. Sok még e kérdéskörben a tisztázandó elem. Annyi bizonyos, hogy – korábbi régészeti leletek nyomán – a phoiniki(ai) (föníciai) sémmi īrás szerepét messze túlhangsúlyozták.
Īrás és/vagy olvasás ?!
Az emberi (tásadalmi) értekezés nyelven túli – avagy a nyelv utáni – legnagyobb vívmánya az īrás. (Sz.) No meg az olvasás. Rögtön itt el is mondandó, hogy e kettő eggyáltalán nem eggy. Sőt ! Bızonyos korokban, mint (pl.) Európa középkorában az īrástudás egészen vısszaesett. Hanyatlásának mértékére jellemző, hogy szinte csak a papság és az egyház berkein belül élt e tudás tisztelete és fontosságának megfelelő mértékű gyakorlása is. A középkor papjainak azonban az olvasás volt a fontos. Az, hogy a Szentīrásból idézni tudjanak, így az īrásbeliség, azaz az īrás képessége messze vısszaszorult az olvasni tudás mögé… Az olvasni tudás nem jelentett īrástudást !
A legnagyobb különbség talán az, hogy a nyelv társadalmi találmány, azaz közös alkotás, míg az īrás többnyire egyéni alkotás, vagy egy egészen szűk csoport alkotása, amely később egy már kész alakban közkinccsé lehet. Fejlődése messze korlátozottabb a nyelv alakulásánál.
Az īrás(ok) kialakulása
Az īrás egymástól függetlenül, több korban és több nagy műveltségi központban született meg: a Közel-Keleten és a Távol-Keleten, Dél-Ázsiában és valamint Közép-Amerikában is.
Az īrást különböző korokban hasonló igények hívhatták életre, így
– emlékállítás, örökhagyás szándéka (uralkodók tetteinek megörökítése, sīrkőfeliratok)
– államszervezési célok (törvények, diplomáciai levelezés, adóösszeīrás és adóbeszedés, uralkodói epitáfiumok) és birodalmi központosító szándékok
– vallási elgondolások és elszántságok (szent szövegek rögzítése, sīrkőfeliratok)
Ezek az okok akár együtt egyaránt is állhatnak egy-egy īrás igényének és megalkotásának, avagy megszületésének hátterében.
Az īrni és olvasni tudás nem mutat erős kötődést és együttélést a magasabb technikai fejlettséggel, de a városiasodottsággal sem. Az Egyesült Államokban az īrástudás hiánya közel 50 %-os, de a funkcionális analfabétizmus meg is haladja ezt az arányt, míg a világtól elzárt Kasmír eldugott völgyeiben, pl. a hunzáknál az olvasás-īrástudás csaknem 100%-os. Az īrás szeretete és ismerete inkább a nép műveltségének (kultúrájának) jellegével függ össze. Legınkább azzal, hogy a közösség tagjai mennyire tartják fontosnak az īrástudást vagy talán helyesebb szóval az īrásbeliséget.
Az īrás(ok) módja – vésetek, rovások, īrások
Az īrás jellegét alapvetően meghatározza, hogy mivel mire jegyzik a jeleket, vagyis az īrószerszám és a megörökítő felület alapvetően meghatározza az īrás jellegét. Eszerint például más lesz az īrás, ha kőbe ütik, fába vésik, vagy (kiégetendő) agyagba nyomják. Megint más, ha bőrre (pergamenre) vagy papüruszra, papírra róják, vagy akár vászonra, selyemre festik.
Az īrás hordozóanyaga megszabta az īrás módját meg menetét (technikáját) is.
Ősīróink a fába róttak vagy a kőbe véstek. A fába īrás vagy(is) rovás során a szálra többnyire merőlegesen, de bizonyosan nem szálıránt róttak. Az egyenes vagy félkör alakokat szálirányra ferdén vagy merőlegesen illesztették el. (Nehogy megcsússzon!) A kőbe vésni a kör(vonala)t kerülték. Ezzel szemben a papürusz, pergamen és papír használata a kerekebb terepet adott és a vízszintes – korábban szálırányú – vonalak használatát is lehetővé tette. Öreg īrástörténeti tévhit, hogy a vésett, rovott formák ősibbek a (rajzolatos) többinél. Mindannyi keletkezett akár eggy-azon időben is, pusztán csak a merev betűalak önmagában nem a régiség jele, hanem csak a technikai korlátokra követelményekre utal. A bőségesen adatolt görög és latin īrásnak éppúgy megvan a merevebb „rovás” jellegű változata pl. a kővéseteken, és mégsem beszélünk pl. görög rovásīrásról.
A rovásjelleg legınkább a germán futhark ábécében látszik, amelynek eredeti germán elnevezése rúna volt. Az eurázsiai türök īrások 18. században elinduló feltárása után az európai tudomány ezt az īrást is rúnának vagy rúnához hasonló īrásnak nevezte.
Ma már illőbben török rovásként emlegetjük…
A magyarban a rúna szó csak az északi (germán) népek īrását jelenti. A székely īrásra Sebestyén Gyula megalkotta és meg is honosította a „rovásīrás” kifejezést 1909-ben. Megjegyzem a „rovás” épp elég lett volna, de talán az akkor még más értelemben is használt „rovás” miatt – „Sok van a rovásán!” – fogalmazta így szóösszetétellé.
Korábban a hun vagy szkíta, hun-szkíta, hun-magyar īrás fogalmakat használták a székely īrás megjelölésére. Ez a megtévesztő sokasága terjedt el a fogalmaknak és használatos ma is. Nehéz igazságot tenni, melyik is a helyes és használni javaslatos. Annyi bizonyos, hogy a székelyek īrása a székely-īrás.
Īrásfajták
Az első īrások többnyire képīrás alakjában jelentek meg…
E képīrások egy részét máig sem fejtettük meg. Hiszen a képīráshoz még a nyelv ismerete sem kapaszkodó. A jeleket eggyesével kell megérteni és értelmezni.
Vannak olyan īrások, amelyek betűīrássá lettek, mint az ókopt (egyiptomi) hieroglüphák, és vannak olyanok is, amelyek megmaradtak képīrásnak, mint a kínai meg a(z abból átvett) japán īrás, a kandzsi.
Egészen egyedi, és többnyire csak bizonyos nyelvekhez ill(eszthet)ő īrás a szótagīrás. A japánban létezik párhuzamosan három – azaz két (másik) – īrás is : A kínaiból vett és évszázadokon át illesz(t)getett képīráson túl a japán nyelvnek sokkal megfelelőbb szótagīrás, a hiragana meg a katakana.
Az első betűjelölések ékīrás(ok) voltak.
A phoini, az arámi és a legtöbb sémmi ábécé csak a mássalhangzókat jelöli, ezt a betűīrást Peter T. Daniels nyomán abdzsád-īrásnak nevezik.
Ebből jött létre a „fél” betűīrás (héber, arab), amelyben a hosszú magánhangzók
is már jelölve vannak, végül az igazi betűīrások mind a mássalhangzókat, mind a magánhangzókat jelölik. A székely īrás is abdzsádnak indult, majd idővel a hosszú magánhangzókat is jelölte, végül teljesen betűīrássá vált..
Az ékīrás(ok)
A Közel-Kelet – Úr urainak, Szumer eleinknek a – találmánya az ékīrás. Ennek elve, hogy a puha agyagba nyomják a jeleket, majd a maradandóság kedvéért kiégetik. A (magyarnak ma is) sokat mondó Úr és Uruk úri népe találta föl gicával-pálcával való ékīrást, helyesebben szólva ékrovást (Sz.). A szumer ékbetűket követték az akkád(i) ékbetűk, az akkád(i) ékīrás amely az Akkád(i) nyelv lejegyzésére szolgált.
Az akkád (i.e. 2600 – i.sz. 75) a legkorábbi dokumentált sémmi nyelvként az ékīrást használták lejegyzéséhez, amelyet a szumertől kölcsönzött.
A nyelv neve Agade városából ered, amely az idők folyamán az akkád (mezopotámiai) civilizáció egyik fontos központjává lett.
Akkád(i) ékbetűk – akkád(i) īrás meg az Akkád(i) nyelv
Az akkád (i. e. 2600 – i. sz. 75, ak-ka-AD-û, lišānum akkadītum) egy sémmi nyelv volt, amit egykor Mezopotámiában beszéltek az asszírok és babiloniak. A legkorábbi dokumentált sémi nyelvként az ékīrást használták lejegyzéséhez, amelyet a szumertől kölcsönzött.
A nyelv neve Agade városából ered, amely az idők folyamán a mezopotámiai civilizáció egyik fontos központjává vált.
A betűīrás(ok)
Az első azaz ős-phoiniki(ai) (föníciai) īrás is képīrás volt. Ennek emlékét őrzik az észak-sémmi betűk nevei. (Alfa – ’ökör’, bét(a) – ’ház’…) A phoiniki(ai)k (föníciaiak) kezdetben az egyiptomi hieratikus īrást használták, majd az i. e. 14-13. században alakították ki a saját betűrendjüket (ábécéjüket), nagyjából egy időben a görög ábécével. A létrejöttében az ugariti ábécé számottevő szerepet játszhatott. Az ugariti betűrendet viszonylag későn fedezte föl a mai tudomány, így a régi „tudományos” īrásokban többnyire – tévesen – a phoiniki(ai) (föníciai) īrásból származtatták a görögöt. Az ékīrásos betűket egyszerűsítették és papüruszra īrható alakúvá változtatták, néhány hangzót elhagytak. Éppígy szerepet kapott az īrásrendszer kialakításában az ókánaánita ábécé is, amelynek képi jeleit szintén egyszerűsítették.
A phoiniki īrás legnevezetesebb fönnmaradt emléke az úgynevezett Moábita Kő. Ezt a követ francia kutatók találták meg a Holt-tenger közelében 1868-ban. A kő az i. e. 9. századból származik, amikor is Mésa, moábi király győzelmeit örökítette meg.
A legrégebbi fönnmaradt īrás szumer eleinktől származik. A hangokat leképező betűjelölést ékalakokkal képezték le. Az első tisztán betűīrás létrehozói az egyiptomiak, az ugaritiak meg a phoiniki(ai)ak (föníciaiak) voltak. Sok még e kérdéskörben a tisztázandó elem. Annyi bizonyos, hogy – korábbi régészeti leletek nyomán – a phoiniki(ai) (föníciai) īrás szerepét messze túlhangsúlyozták.
A phoiniki(ai)ak 22 betűvel egy mássalhangzó-rögzítő īrást hoztak létre. Utánuk alakult ki a Közel-Keleten a többi sémmi ábécé – a szidóni, a moabita, a szamaritán(us), a dél-arab, az arámi, a szír, a héber, majd az arab is. Az arámi útján pedig az iráni – így a pehlevi meg a szogdi – īrások és a türk īrások is. A phoiniki nyugat felé a görög īrást segítette (új) életre (minthogy a görögöknek korábban is volt már rovás jellegű īrásuk). Bár a görög ábécé betűnevei jobban hasonlítanak az ugariti ábécé megfelelő betűiéhez, így fölvetődik, hogy az ugariti vagy annak valamelyik rokona volt talán a hellén betűrend közvetlen őse. A kétségesség alapja, hogy a phoiniki īrásról jelentős és bőséges ismereteink voltak már régről, míg az ugariti viszont később került elő Ugarit romjainál. Akár az is lehetséges, sőt egyre valószínűbb, hogy : Az ugariti mind a phoiniki, mind a hellén īrás alapja.
A görög és a phoinikiai īrás közös eredetét a két nyelv betűneveinek föltűnő hasonlatossága is jól mutatja. Közös eredetük vélhetőleg az ugaritira vezethető vissza, mely a hármuk közül a legrégebbinek tűnik.
Az évszázados phoiniki(ai) (föníciai) szellemi elsőbbség hangsúlyozásának fényében különösen érdekes, hogy több esetben az ugariti betűnév közelebb áll a göröghöz, mint a phoiniki.
Elgondolkodtatásul álljon itt a betűk neveinek sora ! Ugaritiul : Alpa – beta – gamla – delta … akár a görögben ! Az összehasonlítás háromarcú táblázatában pedig :
| phoiniki(ai) | hellén / görög | ugariti |
| alef | alpha | alpa |
| bét | béta | beta |
| gimel | gamma | gamla |
| dálet | delta | delta |
| hé | epszilon | ho |
| zajin | (d)zéta | zeta |
| hét | éta | ho |
| tét | théta | tet |
| ajin | ióta | ain |
| kof | kappa | kaf (kopa) |
| lámed | lambda | lamda |
| mém | mü | mem |
| nun | nü | nun |
| – | kszí | (szamka) |
| (ajin) | omikron | (ain) |
| pé | pí | pu |
| rés | ró | rasa |
| számeh | szigma (szumma) | szamka |
| táv (tét) | tau | to (tet) |
| (váv) | üpszilon | uo |
| – | phí (fí) | – |
| khaf | khí | kha |
| – | pszí | – |
| (ajin) | ómega | (ain) |
| phoiniki(ai) | Görög (ősi īrásjelek) | ugariti |
| kof | koppa (ϙ) | kopa |
| számeh | szampí (Ϡ) | szamka |
| sin | szan (ϻ) | sin |
Az az ókori görög szokás, hogy a sorvezetés jobbról balra halad, ugyancsak a suta sémmi mintából az ugariti vagy a phoiniki(ai) īrásból ered. A görögök tértek át a balról jobbra haladó – ma is „természetes ırányú” európai – sorvezetésre.
A táblázatból persze az is kitűnik, hogy a phí (fí) meg a pszí betű eredeti hellén találmány, hiszen eggyik sémmi – sem az ugariti, sem a phoiniki(ai) betűk közt nem szerepel. No persze a sémmi nyelvekben ezek a hangok sem(igen) fordulnak elő. A phí (fí) a (mai) magyarban is ismeretlen kétajki (ajkakközi) réshang, amely a mai (új)görögben „fí”-re változott. A pszí pedig egy érdekes – „x”-hez hasonlítható – hangzó, amely a hellén (görög) nyelvben 3 ezer éve megvan, és ugyanaz az eredeti betű is jelöli.
Ebből az óhellén betű-alapból a hellénizmus hullámain termett a gót, a kopt, a glagolita és a kürill īrás is. Az etruszk, latin meg a többi itáliai īrás és a germán rúnák nem a görögből, hanem szintúgy máig bızonytalanul az ugaritiból vagy a phoinikiból fakadt.
Az īrás nem folyamatos és szerves fejlődés eredményeként jött létre, mint a nyelv, hanem tudatos alkotás, amelyet bizonyos igények, akár uralkodói parancs hív(hat)tak életre. Az īrás nem (ki)alakult, hanem (meg)alkották. Azután már majd alakult, fejlődött, vagy korcsult.
Az önálló alkotásként létrejött – azazhogy létrehozott – īrások esetében is volt rendszerint egy előkép „prototípus”, egy másik, már létező ábécé, melynek elveit az alkotáskor figyelembe vették. A kirill helyesebben a kürill ábécé mintájául a görög alfabétum szolgált lévén az alkotója is görög szerzetes. De például a glagolita is görög gyökerű…
Vannak olyan īrások, amelyek esetében pontosan tudjuk azt is, hogy ki hozta létre az īrást és mikor: ilyen az első gót ábécé, vagy az örmény ábécé is. De ilyen a szokatlan, cseppkövekként csüngő-csüngedező mongol īrás is. A szlávok tengerében elterjedt kürill – pongyolán kirill, de még pongyolábban és tudománytalanul cirill – ábécé elnevezése még alkotója nevét is őrzi ma is. Vegyük hát sorra ezeket !
Nagy Īrásalkotók
Néhányan a nevük szerint is ismertek közül…
(W)Ulfila püspök (4. század) a gót betűrend
Meszrop Mastoc (5. század) az örmény (és talán a grúz) betűrend,
Kürill és Methód (860 körül) a glagolita és kürill betűrend,
‘Phags-pa láma (13. század) a mongol négyzetes īrás megalkotója volt.
A gót betűrendet Wulfila alkotta a 4. században…
Wulfila, a Gót ’Kisfarkas’, a Gót ’Farkaska’, a Kis Gót Farkas, a Gótok Farkasa, de velősebben szólva a Gót Hit Farkasa volt. Hellénkedő nevein Ulphilas vagy Orphila, latinkodó nevén Ulfilas (311–383 táján), a gótok közé (rabszolgaként) került kappadókiai görög származású ariánus hittérítőként (misszionáriusként), majd az első gót püspökké lett. İdővel a Bibliát is lefordította gótra. Ehhez a görögből gót ábécét és gót īrást is alkotott… A Gót Biblia szövegelemzése kapcsán valószínűsíthető, hogy a fordítás( nagy munkájá)t ınkább vezette és szerkesztette – azaz szerkesztőként ırányította – (W)Ulfila(s). Érdekes, hogy Luther német bibliafordítása mekkora port kavart föl, miközben „németre” azaz germánra fordított biblia akkor már több, mint 1000 éve létezett… Gótul… (A Sötét Kor még erről is megfeledkezett.)
Kürill, aki csak konyhalatin kīnlódásban Cirill, valamivel helyesebben Kyrill, középgörögül Κύριλλος [ejt: Kürillosz], „ü-hiányos” egyházi szlávul Кирилъ [ejt: Kiril] 826/827-ben született Thesszalonikiben és alig több, mint 42 évesen húnyt el 869 február 14.-én Rómában. A görög ábécén alapuló szláv īrásrendszernek, a kürill –, de cincogó németkedéssel (zyrillische Schrift), azaz ritka rossz germanizmussal vagy talán fölös francoskodással (L’alphabet cyrillique) vagy csak haszontalan konyhalatinkodással a „cirill” – ábécének, az Ázbukának (азбука) volt az atyamestere.
Szent Kürill(osz) bizánci bölcs, hittérítő, nyelvtudós, a szláv īrás megalkotója, Európa társ-védőszentje, Szent Methód testvére, akinek meg a tisztes neve helyesen csakis Szent Method(iosz). A két szent görög eredetijében Κύριλλος καὶ Μεθόδιος, azaz Kürill(osz) meg Method(iosz).
Jóval kevésbé ismert a két alábbi īrásalkotó :
Meszrop Mastóc(s) az örmény betűrend, megalkotója az 5. század legelején. Az örmények első saját (betű)īrásos emléke 405-ből származik. Ekkor már bizonyosan megvolt a saját örmény ábécéjük. (Addig ékīrással īrtak.)
De jelen tudásunk szerint Meszrop Mastóc két másik betűrendet is teremtett. A khartvéli (grúz) meg az aghwank vagy aluank, azaz a „kaukázi albán” – a mai udi – nyelv betűrendjét.
Meszrop Mastóc az örmény ábécé megalkotója… a Szasszanida Birodalom alattvalójaként élt (362 – 440 feb. 17.) az örmény betűrend megteremtésével megerősítette az örmény nemzeti öntudatot és alapvető lépést tett az örmény államiság kialakulása felé. İdővel az Örmény Egyház szentje lett. Bár nekünk lett volna ilyen szentünk !
Schütz Ödön örményész (armenista) a török népek közé tartozó kipcsákok története után kutatva bukkant olyan XVI. századi kipcsák nyelvű szövegekre, amelyek örmény īrással készültek. Az örmény īrással megörökített örmény-kipcsák nyelv egy közép-kipcsák nyelvváltozat, amelyet a XVI. század végén és a XVII. század elején a Kırımból lengyel területekre áttelepült, – a liturgia kivételével – nyelvet váltott örmények használtak. (A nyelvüket elhagyták, az īrásukat nem!) Az örmény-kipcsák nyelvészeti érdekességét többek között az adja, hogy nyelvileg igen közel áll a XIV. század első felében keletkezett Codex Cumanicus-ban megörökített kun nyelvjárásokhoz.
‘Phags-pa láma (13. század) a mongol négyzetes īrás megalkotója volt.
Drogön Csögyal Phagpa (1235–1280) tibeti szerzetes Kubláj kán (r. 1264–1294) szolgálatában állott, akinek kidolgozta az új īrásrendszerét. Az īrás a kínai nyelv változatainak valamint a tibeti, a mongol, az ujgúr, a szanszkrit, a perzsa és más szomszédos nyelvek leīrására szolgált.
De ez a jól sikerült új īrás is számos más, rokon īrásnak lett alapja… İlyenek a dzsürcsi īrás meg a mandzsu īrás is…
A mandzsu nyelv saját mandzsu īrással is rendelkezik, amelyet Kína meghódítása előtt dolgoztak ki az ujgur írásból. Nurhacsi (1559-1626) vezérük rendelte el a mandzsu īrásrendszer kidolgozását 1599-ben, a klasszikus mongol írásból. Ennek a betűírásnak a különlegessége, hogy akárcsak a mongolt – és annak ősét, az iszlám előtti régi ujgur írást – ezt is föntről lefelé īrják, az oszlopok pedig balról jobbra haladnak. Hangtani leképezését (phonetikáját) a dzsürcsi īrásból alapozta. A legtöbb betűnek van szó eleji, szó közbeni és szóvégi alakja is. A magánhangzóknak ezen kívül egyedülálló alakjuk is létezik. Néhány mássalhangzó aszerint is különböző formát ölt, hogy milyen magánhangzó előzi meg, vagy következik utána.
Korja īrása
A korjai īrás a kezdetekben csakis a kínai képbetűkkel kínlódott, amely nem is ill(eszk)edik a nyelve szerkezetéhez. A kínai képbetűkkel való īrás kiválóan alkalmas egy szóelemekből összerakott „szigetelő” nyelvhez, de tökéletesen alkalmatlan egy ragozó nyelv leképezésére. Ezt fölismerve Szejdzsong király 1443-ban vagy 1444-ben parancsot adott egy új betűrend kialakítására. Így alakult ki a világ egyik leggyakorlatiasabb īrása, a Korjai īrás vagy Korja-īrás, a Hangul. Szejdzsong király úgy fogalmazott, hogy tudósaival egy olyan írást alkotott, amelyet egy okos ember egy délelőtt képes megtanulni, de még akár egy hülye is 10 nap alatt…
İndia īrásai
Az Indus folyó völgyében kialakult csodás birodalom nyelve máig megfejtetlen. Az īrása, az İnd-īrás is. Ennek a különös népnek és kultúrának az eltűnésével egy ezredévre eltűnt egész Indiából maga az īrás is. Máig vitatott, hogy az újonnan megjelenő īrás az ind(us)i īrásból fejlődött-e ki vagy más, nyugati hatásra jött létre. Inkább politikainak mint tudományosnak tűnik e vita. Kicsit hasonlatos ez az indi īrásföltámadás eszméje az ezer éven át ravaszul lappangó dáko-oláh kontinuitás fojtogató képtelenségéhez…
Sokkal valószínűbb, hogy az aramájá īrásból származik a brảmmí īrás. Az Akhajmenida Birodalom lehetett a nyugatról termékenyítő műveltség. A brảmmínál régebbi kharósti īrás bizonyosan arámájá īrásból származik. A legnehezebben érthető ebben a helyzetben az, hogy ha már volt egy īrásuk, miért is alkottak egy másikat, egy egészen újat ? A kharósti īrástól viszont oly mértékben különbözik a brảmmí īrás, hogy elképzelhetetlen, hogy abból fejlődött volna ki… Fölvetődik az is, hogy a dél-indi tamili īrás volt a brảmmí īrás őse. Ez a kérdés persze újabb hiúsági kérdések és politikai szövevény által áthatott viták tűzében forr.
Ajánlott film:
İndia mai īrásai egy közös tőről fakadnak, de ma már a brảmmí örökén egy igen bonyolult rendszert alkotnak.
A brảmmí īrás a Krisztus előtti 6.-3. században jelent meg az ókori Indiában, nagyjából talán Asóka király korában már teljesen kidolgozott īrásmódként. Utódai, a brảmmí-fejl(i )īrások vagy brảmmí-utó-īrások ma is használatosak Dél- és Délkelet-Ázsiában. Ezen īrásfejlemények pallava grantha, a nágari meg a dévanágari …
Hajdan az urak meg a közemberek nyelve, a szanszkrit meg a prakrit is brảmmí īrással örökíttetett meg.
Másodlagos betűīrás
A betűīrás egy másodlagos fejleménye a betű(torla)szó, betűtorla(sz)szó – és nem „betűszó” – minthogy leīrva minden szó betűszó, így ez megkülönböztetésül az akronüma magyarul…
Számīrás
Az ókorban több népnél szokásba jött, hogy a betűkhöz számértéket is rendeltek, így a számokat is nbetűkkel īrták le. A betűszámīrás vagy számbetűīrás, az „alfabetikus számīrás”. Ilyen betűszámokat vagy számbetűket használt a görög, kopt, héber, gót, glagolita, kürill, örmény, és a grúz, de utóbb az arab is.
Talán minden számolás és számjelölés között a legkülönösebb a számbog, számbogonc, számolbog(onc) vagyis az inka „quipu”. A legmegdöbbentőbb talán, hogy a világ két egészen távol álló pontján is hasonlóképpen kialakult a kínai számcsomó vagy bogszám, bogoncszám, gubancszám is..
A számbogīrás, számbogozás, bogszámīrás : …az inka „quipu”-rendszer magyarul.
, számgubanc : …az inka „quipu”, vagy a kínai számcsomó magyarul (Lásd még: bogszám, csomószám, gubancszám).
A népek meg a nyelvek és az īrásaik viszonya
Vannak népek, melyek évezredek óta használnak betűrendszereket alig érezhető, apró változásokkal, míg más népek számára pedig az īrás egy évszázados szeszélyes vihar…
Csak eggyetlen példának álljon itt a kaukázi abház nép és a nyelve! Az abház ábécé, az apszua anban – saját nyelvén: аҧсуа aлфaвит vagy a grúzból eredő аҧсуа анбан – az abház nyelv īrására használatos. Az abház nép az anyanyelve leīrására másfél évszázad alatt ötször váltott īrásrendszert. Talán itt lenne végre az ideje egy egészen saját, új apszua betűrendnek ! A kialakítását szívesen és boldogan vállalom !
A 19. századig az abház nyelvnek nem volt īrott változata. Az első abház ábécét 1862-ben alakították ki a kürilli īrásból. Ekkor 37 betűből állott. 1909-ben a különleges apszua hangzók leīrásához az abház kürill-ábécét 55 betűsre bővítették. Azután 1926-tól 1928-ig egy 75 betűs latin īrást használtak. 1928-ban ezt az īrást is lecserélték a khartvéli (grúz) ábécére, melyet egészen 1954-ig – talán éppen a grúz Sztálin halála utánig – használtak. Ezek után tértek át az új szláv nyomás hatására a ma is használt fura kürilles ábécéjükre. Minthogy a kürill ábécével élő Oroszország biztosít ma nekik nagyobb önrendelkezést, mint amit a khartvéli (grúz) fönnhatóság alatt kaphattak, így vélhetően még maradnak is ennél a betűrendnél.
Irattárak
A legrégibb ırattárak az agyagırattárak (Sz.) avagy cserépırattárak (Sz.), amelyek évezredekkel ezelőtt agyagba rótt, majd cseréppé kiégetett többnyire ékrovásos betűrendszerek emlékét őrzik. İlyen pl. az Assurbániapli (görögösen Asszurbanipál) palotájában fönnmarad több, mint 30 000-es példányszámú cserépırattárak, az Asszurbanipál-cserépırattár (Sz.)
Assurbániapli (neve) jelentése szerint „Assur megteremtette az örököst”. Érdekes beszélő név ez egy olyan tudós uralkodónak, aki az (új-)asszír – sőt az egész környező – világ legbőségesebb tárházát hagyta ránk.
H. G. Wells A történelem körvonalai (Outline of History) művében ezt az ősırattárat a vılágon történelem legalaposabb forrásának – „the most precious source of historical material in the world” – nevezte. Tulajdonképpen az új-assúr (asszír) és környező világot is jóformán csak ezekből a cserép-ıratokból ismerjük.
Assur-bán-apli a hódítások mellett nagy hangsúlyt fektetett a kultúra támogatására, amelynek természetesen leginkább kultikus vonala volt kiemelkedő. Ennek legfontosabb példája a ninivei könyvtár volt, ami a világ első szisztematikusan rendezett gyűjteménye. Néhány megbízólevél fenn is maradt, amiben a különböző mezopotámiai templomok, iskolák, archívumok anyagainak lemásolását és fővárosba küldését rendeli el. A fennmaradt művek többsége tudományos-vallási célú (szótárak, tematikus szó-jegyzékek, orvosi és csillagászati alkotások, jóslatok, átkok). A kb. 1500 ránk maradt ékírásos agyagtáblából mindössze 100 irodalmi jellegű (például a Gilgames-eposz). A leletcsoport i. e. 612-ben, a méd-újbabiloni támadásnak „köszönhetően” maradt fenn, ugyanis a támadók felégették a várost, ennek során kiégtek az agyagtáblák is, így maradhatott az utókorra.
A Hormuzd Rassam feltárásai során előkerült archívum eredeti helye ismeretlen, ugyanis részletes dokumentáció híján nem derül ki, hogy Szín-ahhé-eríba régi, Délnyugati, vagy Assur-bán-apli új, Északi Palotájában találták-e meg az ékírásos táblákat. A lelet nagy része a British Museumba került.
Tanulmányomból idézendő : Az assúr vagy asszír főváros neve nini, bizony Ninive-’nek vétkesen téves. De mi is az eredetihez leghasonlóbb és általunk is könnyen kiejthető, vagyis a magyarba ill(end)ő neve? Leginkább Níneve vagy Ninuwa, de az eredetének ismeretében talán még inkább Ninawa. A mai többszörösen rontott angol alak a Nineveh a latin Nīnevē [ejt : Nínevé] alakból származik. A közgörög (koiné) Nineuḗ (Νινευή) vélhetően bibliai héber Nīnəweh (נִינְוֶה) folyománya.
A „digitális īrásbeliség” – a kütyüīrás(ok) kora
Ma már egy teljes nemzedék nőtt föl úgy, hogy többet ír-olvas a képernyők előtt, mint papír alapon… Ilyen jellegű és sebességű változás az emberiség történetében még nem fordult elő. Hiszen az agyagtáblákról pergamenre vagy papüruszra váltás egy drágább és nehezebben beszerezhető anyag használatát jelentette…
Az īrás(ok) alakulása és értéke ma
Az īrás és olvasás tudása ma már eggyáltalán nem a műveltség mutatója.
A mai állapotokra jellemzően (is) kimondható, hogy az īrás használatának, így elterjedésének és fönnmaradásának okai is igen különbözőek !
Mára megjelent – a minőségi élőbeszéd helyett – a digitális társadalmi érintkezés terepein a rövid szövegüzenet-küldözgetés. Ez ugyan jelentősen csökkenti az analfabétizmus jelenségét (a tanulatlanabb, alsóbb néprétegekben is), azonban semmi minőségi műveltségre vagy adatátadásra terepet nem ad. Az īrni-olvasni tudás ma nem hordoz műveltséget. Ma már a kütyübizgetés – pótcselekvés jelleggel – gyakran a valódi munkavégzést is helyettesíti, sőt hátráltatja, egyre mélyebbre ásva az Emberiséget az álműveltség mocsarában. Amint az útépítő munkás vagy a takarító az „okostelefonját” bizgeti zsibbadtan „hótt hülyén” a rábízott munka (el)végzése helyett is. (Ezért is haladnak lassúbban a közmunkák, mint valaha, a digitálisan īrkálódzó kor(ok) előtt.) De az értelmiség is tökélyre vitte a kütyük meg a betyűpötyögés mögé rejtezés tudományát a valódi szellemi tevékenység helyett.
Ennek ellenpontjaként a Machete film egyik legtanulságosabb mondata – amint a telefonos sok suttyó között az erkölcsi hős, a Harcos Tettek Embere kimondja – „Machete nem pötyög !” Nem is folytatja (értelmezéssel), hiszen magától értetődik : „A valódi Ember – īrkálás helyett – cselekszik!” … nem pedig (a) digitális pótcselekvéssel – gombnyomogató īrkálódzással – tölti az üres életét…
Mire jó ma az īrás, kell-e ma īrószer(szám) ?
Messze jutott a mai világ a gyakorlott kezek művelt szépīrásától a gépi billentyűzeten át a Sötétség Birodalmába ! (Nem csak a Dark Webre, de az általános emberi sötétség világába is…)
A különösen „fejlett” Egyesült Államokban már több, mint egy évtizede fölmerült, hogy nincs többé szükség betűīrásra ! Īrószerre sem. Hiszen ott van a billentyűzet !
A billentyűzet mögött meg ott él a teljes álvilág meg az alvilág !
Ma már teljes bizonyossággal kimondható :
A kütyübizgetés és a gombnyomogatás az emberiség zsákutcája !
İtt az idő a Föld még gondolkodó értelmiségének újraértékelni az īrást ! A jelentőségét, az értékét és az értelmét is. İtt az idő a még maradék gondolkodó értelmiségnek újra földedezni és újraalkotni az īrást !
Forrásolás
Sebestyén Gyula : Rovás és rovásírás (Budapest, 1909);
Kéki Béla : Az írás története (Gondolat Kiadó, Budapest, 1971)
Szántóné Balázs Edit : Írástörténet és történelemtanítás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1986)
Sudár Balázs szerk. : A honfoglalók műveltsége – ÍRÁS Az eurázsiai sztyeppei »rovás«írások ésa székely írás – Írástörténeti háttér
Filep László – Bereznai Gyula : A számírás története (Gondolat Kiadó, Budapest, 1982)
Hacikyan, Agop Jack; Basmajian, Gabriel; Franchuk, Edward S.; Ouzounian, Nourhan (2000). The Heritage of Armenian Literature: From the Oral Tradition to the Golden Age.Detroit: Wayne State University Press. p.91. ISBN 9780814328156.
Rayfield, Donald The Literature of Georgia: A History (2000, 2nd rev. ed.). Surrey: Curzon Press. p. 19. ISBN 0700711635.
Nicholas Poppe : Grammar of Written Mongolian (1974). (3rd ed.). p. 6.
Filmek
Machete magyarul Macséte film
2025.1.30