Szöllőcukor magyarabbul szöllőédengy
Hellénizáló szóval glükóz, jobbra-változatában meg dextróz
A mindenkoron mókás meg szellemes Bán Miklós (vegyész-professzor úr) emlékezetének
és unokájának, Zalán(ká)nak tanulságul…
SZeretetteL
A szöllő szóról elöljáróban a helyes írását tisztázandó… akadémiára beszabadult magyar nyelvre érzéketlen dúvadaknak üzenem : nem vagyok a kedvükért hajlandó anyanyelvemet megerőszakolni ! hamarabb ütök agyon eggy ilyen semmire kellő nemzetvesztő akadémikus dúvadat !
Apám mondogatta : Olyat, hogy szőlő még sohasem láttam, de szöllő olyat már ettem is, és szeretem is…
De a Zselic(ség)ben meg egyenesen szőllő alakban hallik.
Engedtessék meg a magyarnak, hogy a (hülyék helyett) a saját nyelvén élhessen !
İllőn… Akár háromfélle képpen…
A glükóz – magyar nevén szöllőcukor – (C6H12O6, anglomajom rövidítése: Glc) egy monoszakharid, azaz ‘eggy-cukrangy’. A szó az ‘édes‘ jelentésű görög γλυκύς latin-magyar betűvel glüküsz szóból származik, így magyarabbul szólva édengy, szabatosabban meg szöllőédengy.
Szabad állapotban előfordul a természetben gyümölcsökben főleg a szöllőben, innen a szőllőcukor neve is. A vérben a töménysége (koncentrációja) éhgyomri esetben 70–100 mg/100 ml értékek között illendő, szénhüdrátban gazdag étkezés után meg kb. kétszer ennyi, azaz 160 mg/100 ml alatt számít egészséges (normális) értéknek. A szöllőcukor gyakran a kétcukrangyok (diszacharidok), mint a répacukor vagy nádcukor (szakharóz), malátacukor (maltóz), növénycukor (cellobióz), tejcukor (laktóz) és a sokcukrangyok alkotórésze. A sokcukrangyok (polüszakharidok, mint a keményítő, glükogén meg a cellulóz) alkotórésze.
A természetben csak a (fényt jobbra forgató) D-glükóz változata fordul elő. Ennek a váltóneve a dextróz.
A szöllőcukor egy 6 szénatomot és aldehidcsoportot tartalmazó aldohexóz.
A glükóz – magyarul szöllőcukor – nyílt láncú és gyűrűs alakban is létezik. A nyílt láncú alakjának lánca hatszénatomos, elágazás nélküli lánc. Az 1-es szénatom egy aldehidcsoport (formilcsoport) része, a többi öt szénatomhoz egy-egy hydroxylcsoport kapcsolódik. A nyílt láncú alak 4 tükrietlen (aszümmetriás) szénatomot tartalmaz.
A glükóz gyűrűvé is záródhat. Legstabilabb a nyugágy (hülyébbek szerint szék) alakú (Sz.), hattagú, püranóz-gyűrűs alakja. A püranóz-gyűrűs glükóz neve glükopüranóz. Gyűrűvé záródáskor az 5. szénatomon lévő hüdroxilcsoport és a formilcsoport között intramolekuláris fél-acetál kötés jön létre, így laktol-gyűrű alakul ki.
A gyűrűvé záródás következtében az eredetileg a formilcsoportot alkotó szénatom (1-es szénatom) is tükriessé (aszümmetriássá) válik. Az ezen a szénatomon a gyűrűvé záródáskor kialakuló ún. glükozidos hüdroxül-csoportnak kétféle térállása lehetséges. Éppen ezért a gyűrűs D-glükóznak kétféle anomer módosulata lehetséges: α-D-glükóz és β-D-glükóz, még szabatosabban α-D-glükopüranóz és β-D-glükopüranóz.
Az α és a β alak átalakulhat egymásba.
A püranóz gyűlytőfogalom azokra a szakkharidokra, amelyek vegyi szerkezetére jellemző a (heteroküklusos) hatos gyűrű, amelyben 5 szén mellett 1 oxügén szerepel. Ezen kívül persze még csatlakozhat külső szénlánc a gyűrűre. A név a szintúgy (heteroküklusos) pürán hasonlatából ered, bár a püranóz gyűrűjében nincsenek kettős kötések…
A szöllőcukor az élettani folyamatokban alapvető fontosságú : a sejtek csihesség (energia-) és alapanyag (metabolit-) forrásként hasznosítják. Bioszünthézise szén-dioxidból és vízből kiindulva a fény csihe (photonenergia) fölhasználásával történik a zöld növényekben a photoszünthézis során. Élő szervezetben a glükóznak csak a D enantiomerje fordul elő, melyet dextróznak neveznek.
Az L-glükóz élettanilag haszontalan, az élő sejtek (a Földön) nem tudják hasznosítani.
A glükóz iparilag a keményítő (például kukorica- vagy burgonyakeményítő) savas vagy enzümes vizes bontásával (hüdrolüsziszével) állítható elő. A burgonyakeményítő savas-vizes bomlásakor (hüdrolüszisz) keletkező glükózt „krumplicukor”-nak nevezik, vagy valamivel magyarabbul „burgonyacukor”-nak vagy még inkább „burgony(a)édeny(gy)”-nek (Sz.) is nevezhetjük.
Forrásaim :
A Zselic(ség)ben szőllő – Dr. Nyíri Antal : A ZSELICSÉGI Szenna és vidéke magyar nyelvjárása (Csurgói Könyvtár XIII. kötet, Kaposvár, 1939) – 171. oldal
(Sz.) : Szabó-szótáram / ideolektusom (mind-máig digitális „kéz”- ill. „gép”-ıratban)