Hellén nyelvek – Görög nyelvek

Legelőször is tisztázandó a címben megjelenő párhuzam :
A mai magyar görög gyanánt emlegeti latinkodón e nyelv(ek)et, amíg a hellén pedig illőn az önnevük szerint egészen a mai napig. Ez éppen annyira komoly kérdés, minthogy magyarul rác vagy önnevükhöz udvariaskodón (magyartalanul) szerb néven emlegetjük a déli szomszédainkat.
Érdekes nyelvi zűr és kavarodás terepe, a képzett szóbokrokban fészkelő kuszaság. Így például a hellénisztikus magyarabbul ‘görög-követő‘ vagy ‘görögész‘ (Sz.) eggy bevett fogalom, amelynek a „hellén” gyöke erősen tartja magát, míg ma magyarul meg igen furán hangzik… A ‘görgész‘ vagy ‘görögész‘ …

De kezdjük az elején !

A hellén műveltség a hős és művelt ó-hellén nép harcai nyomán igazán nagyra nőtt, igen magasra emelkedett és megtermékenyítette Európa gondolkodásának (bel)világát is. A hellén ma a tudományos(kodó) szókincsünk alapja… Már a Római Birodalomban is az volt…

De ez az óhellén azaz ógörög nyelv korántsem volt eggységes.
Egészen széttagolt tájszóllások rendszere alkotta kora hellén világát…

Ezt a furcsa szín-mintázatot annak is köszönheti e Hellén (Nyelv(földrajzi)i) Terkép, hogy a gyarmatosító hellén törzsek könnyedén átléptek földrajzi gátakat és körülhajóztak szigeteket, meg akár föld-részeket is.

Az (ó)görög nyelv avagy ἡ Ἑλληνικὴ γλῶττα [ejt: hé helléniké glótta], újgörögre rontott olvasatban í Elinikí glóta különböző nyelvjárásait az ókori Görögországban i. e. 800 – i. e. 300 között (besz)élték.
Ezek eggységesüléséből fejlődött ki időszámításunk előtt a közgörög (Sz.), avagy a koiné görög, majd belső fejlődés és más nyelvek (olasz, török) hatására a ma ismert újgörög nyelv, amelynek hangtana erősen különbözik az ógörögétől, de még a koinéjétől is.

Az óhellén nyelv avagy ἡ Ἑλληνικὴ γλῶττα legközelebbi ismert rokona a mára kihalt makedón nyelv volt.

Az óhellén nyelv igencsak szerteágazó tájszólásokkal volt tagolt. A legismertebb attikai-ióni(ai) mellett a dór, az aiol, az akháj meg az árkádi(ai)-küproszi, valamint az észak-nyugati (ó)hellén értelmezhetőbben épeiroszi nyelv is eggyütt élt… 

Eggyetlen ékes például e nyelvi sokszínűségre álljon itt a híres költőnő neve : „Szapphó” hellén (atti(kai) iratában Σαπϕώ, aki tulajdonképpen csak attikaira rontott nevén hívatott, így a földijei meg anyanyelve által sohasem.
Az attikaira rontott „Szapphó” néven (köz)ismert ógörög költőnő eredeti (ön)neve Pszapphó, Pszảpfó, Pszảpphó, hiszen leszbosziul, szélesebb merítésben aiolul Ψάπϕω [ejt : Pszapphó] elölhangsúlyosan pszí betűvel kezdődik, míg méltatlanul csak a szigmásan „téveteg” attikai neve terjedt el.
Figyelemreméltó, hogy e kettőnek még a (szó)hangsúllya is más ! …

Na jó ! Álljon itt még eggy példa ! Kevésbé költői képpen az Ókor Számásza : Püthagorász, aki anyanyelvén ión(iai)ul csakis Püthagorész, avagy a Szάmoszi Püthagorész, magyar(os)abban Számosi Püthagorész. Tehát nem „pita gírosz” vagy „pita gorász”, hanem klasszikusan és illendően iónian „ü”-vel (hisz üpszilonnal), meg pösze thétával ahogyan az egy hellén lángészhez legalább illik… A saját nyelvén, ióniai görögül Püthagorész (Πυθαγόρης) (Kr. e. 570 – 495), azaz „Számoszi Püthagorész” avagy Püthagorész ho Szamiosz ión-hellénül Πυθαγόρης ὁ Σάμιος, aki bölcselő, számtanász és hitalapító volt. Számoszi Püthagorész a számász azaz a számész… Számoszi Püthagorász a számász, azazhogy Számoszi Püthagorész a számész (Sz.)
Számoson született Püthagorész a számmágus.
De Ő nem csak számos volt. Hitt a lélekvándorlásban is ! Ami a görögök között még igen ritka volt. Széles tájékozottságában talán már akkor értekezett Budda mesterrel, vagy a követőivel… (Vajon milyen nyelven ?)

Az attikai tájszóllás (dialektus) vagyis Athén nyelve (Sz.) a Kr.e. 5. századtól kezdve minden más nyelvjárást háttérbe szorított. Alapvető sajátosságai :

• Az egymás melletti magánhangzók összevonódnak, vagyis a kettőshangzók összeolvadnak.
• Az η hang helyébe bizonyos főnevek tövére ᾱ [hosszú á] latinkodón alpha purum [helyesen ejtve : álpha púrum] hang kerül.

A dór és aiol nyelvjárások keveredésével, valamint további mesterséges változtatásokkal jött létre az epikus nyelv(változat) avagy az epikus dialektus, görögösebben az epikosz dialektosz.

Nyelvtan

Az ógörög az indoeurópai nyelvekhez hasonlóan hajlító-ragozó faj(táj)ú (konyhalatinkodón típusú), vagyis flektáló nyelv. Ennek a jellegnek megfelelően kiterjedt „névszó- és igeragozási rendszer”-t találunk, helyesebben szólva az óhellén nyelv alapszerkezete „névszó-hajli-ragozási– meg igehajli-ragozási rendszer” (Sz.). A névszók ötféle, az igék több ragozási csoportba tartozhatnak attól függően, hogy a szótövük milyen hang(ok)ra végződik.

A görög nyelvben kiterjedt a magánhangzókat érintő fokváltakozás (ablaut) jelensége. (a)mely indeuróp(ai) örökség. Bár a hangtörténeti fejlődés folytán egyes szavakban a fokok megváltoztak, eredetileg (a következő) öt fok volt:

• e-fok -τερ
• é-fok -τηρ
• o-fok -τορ
• ó-fok -τωρ
• nullfok -τρ

Az ógörög szórend, a latinhoz hasonlóan meglehetősen szabad, annyi eltéréssel, hogy az ógörögben még egységes drámai szórend sincsen, viszont alárendelő mellékmondatokat szinte sohase halmoz oly gyakorisággal, mint a latin. Helyette (főleg a klasszikus görög irodalomban) általánosak az igen szabad és a latinnál is gazdagabb mellékmondat-tömörítő szerkezetek. A főmondat mondatrészei csaknem bármilyen sorrendben állhatnak. Az érthetőséget viszont megkönnyíti a latinnal szemben a rengeteg töltelékszó, a névelő megléte, a viszonylag logikusan rendezett jelzői keretes szerkezetek, és a mondattani funkciók világos szétválasztása (pl. a latin coniunctivus 5-6 külön jelentést tömörít egymagába, míg az ógörögben csak a fölszólítást fejezi ki).

Az ógörögben három szám (numerus – arithmosz) volt. Az eggyes – singulálisz – henikosz, a kettős – duálisz – düikosz és a többes – plúrálisz – pléthüntikosz volt. A mai sorvadott görögre már csak kettő maradt…
A kettes szám – düikosz – latinkodón duális idővel elveszett…

A mai görög nyelvet a bizánci meg a talján (dzsenoai-velencei) hatások és persze a csaknem 500 éves török megszállás alakította ki…

A legkevésbé ismert mai görög nyelv(változat) a Kirim-görög, vagy Kırımı görög : a magyartalanul „Krím”-ként emlegetett félsziget illendőbb nevén a magyar hangzóharmónia és a magyarhoz közelebb álló tatár neve (Qırım) alapján… mariupolitánul Rómeika (Ρωμαίικα), vagyis „római”; vagy Rumeika, oroszul Румейский язык; kisoroszul (ukránul) meg: Румейська мова. Ez a görög (tájszóllás) az Aszói tenger északi partján, Mariupol(isz) városa táján lakó görögök nyelve a mai „Dél-Etelköz”-ben, mai divatszóval „Dél-Ukrajna”-’ban. A bő 3 éve dúló Etelközi Zűrben az aszói (azovi) ukrán neonácik igencsak kivéreztették őket. A világ pedig nem emelte föl a szavát értük. Talán csak a görögök.
Pedig megérdemelnének a nyelvüknek meg a műveltségüknek eggy önálló (város)államot !
A Fekete-tenger térségének Európaiságát is erősítené egy végre önrendelkezését is elnyerő független kis Hellén Állam.
Ez bizonyosan szavatolná a Kırımı görög, avagy a Mariupoli nyelv kincses örökségének túlélését…

---

Egy érdekes és tanulságos tömör összefoglaló a görög nyelv és írás alakulásáról…

Görögül szólva :

Η ελληνική γλώσσα ανήκει στην ινδοευρωπαϊκή οικογένεια και αποτελεί το μοναδικό μέλος του ελληνικού κλάδου, ενώ είναι η επίσημη γλώσσα της Ελλάδας και της Κύπρου. Ανήκει επίσης στο βαλκανικό γλωσσικό δεσμό. Στην ελληνική γλώσσα, έχουμε γραπτά κείμενα ήδη από τον 15ο αιώνα π.Χ.. Σαν Παγκόσμια Ημέρα Ελληνικής Γλώσσας, κάθε έτος, έχει καθιερωθεί η 9η Φεβρουαρίου. Έχει την μακροβιότερη καταγεγραμμένη ιστορία από οποιαδήποτε άλλη ζωντανή ινδοευρωπαϊκή γλώσσα με τουλάχιστον 3.400 χρόνια γραπτής ιστορίας. Γράφεται με το ελληνικό αλφάβητο, το οποίο χρησιμοποιείται αδιάκοπα (αρχικά με τοπικές παραλλαγές, μετέπειτα υπό μια, ενιαία μορφή) εδώ και περίπου 2.600 χρόνια. Προηγουμένως η ελληνική γλώσσα γραφόταν με τη Γραμμική Β και το κυπριακό συλλαβάριο. Το ελληνικό αλφάβητο προέρχεται από το φοινικικό αλφάβητο, με κάποιες προσαρμογές. Στο ελληνικό αλφάβητο βασίζεται το λατινικό, το κυριλλικό, το αρμενικό, το κοπτικό, το γοτθικό και πολλά άλλα αλφάβητα.

Ajánlott olvasmányok :

Ó-hellén – új-görög ?

Három hellén nyelv… A feledett hellén nyelvek

A gríkó meg a grekánikó